Eger - hetilap, 1878
1878-07-25 / 30. szám
235 uyokat úgyszintén 500 frtig terhelt uíánvéteies küldeményeket felvételre és kifizetésre közvetít, mig ellenben a budapestit öpostára és Bécsbe 5000 írtig terjedő utalványokat vehet fel. Az utalvány-illeték mennyisége minden utalvány-lap hátán ki van tüntetve. Tekiutve, hogy az utalványok levélposta utján továbbittatnak, naponta kétszeri közlekedéssel Budapest s illetve Becs felé, mig a pénzes levelek említett irányba csak egyszer indíttatnak, különösen a kereskedelmi összeköttetésben levőknek a pénzutalványok igénybe vétele ajánltatik. Azon posta hivatalok, a melyekhez nagyobb összegű utalványok és utánvétek felvehetők, a következők: Alá, Arad, Acs, Aussig. — Baden, Balassa-Gyarmat, Besz- terczebánya, Bécs: föposta, Seilerstätte, Maximstr., Landskron, Habsburggá Franz Jos. Quai, Praterstrasse, Weissgärb., Landstrasse, Wieden, Margareth, Mariahilf, Neubau, Josefstadt, Alsergrund, Hernals, Sechshaus. Bécs-Újhely, Biala, Bielitz, Bludensz, Bochina, Bodenbach, Bozen, Brassó, Bregenz, Brixen, Bruck, Mur melletti. Brünn, Brüx, Brzezan, Budapest: város, Buda vár. Budweiss. — Cattaró, Czaslau, Czegléd. vasp. Czernowitz. — Drohotyez. — Eger, Hevesmegye. Eger, Csehorsz. Eszék, felső- és aisó-város. — Feldkirch, Fiume, Florisdorf. — Gabloncz. Gmunden, Görz, Graz város, Murvastadt. Győr, Gyulafehérvár. — Hohenstadt, Hradisch Magy. — Jügerndorf, Jaroslau. — Iglau, Insbruck, Ischl, Iczkány vasp. — Kaaden, Karlsbad, Károlyváros Kassa, Kecskemét, Klagenfurt, Klosterneuburg, Kolomea, Kolozsvár, Komárom, Komotau, Kőszeg, Krakau, Krems, Kremsier, Kufstein, Kuttenberg. — Laibach. Leipa Cseh-, Lemberg, Leoben, Linz, Lundeuburg. — Marburg, Marienbad, Marosvásárhely, Meran, Miskolcz. — Nagyvárad, Nagyszeben, Nagykanizsa, Nagyszombat, Neu-Sandez, Neutitscbein, Nyíregyháza, — Olmütz. — Pápa, Pilsen, Podwoloczyska, Pola, Prága: város, Karolinenthal, Smichow, Kleinseite, Altstadt. Pécs, Pozsony, Prze- misl. — B’dautz, Kagusa, Reichenberg, Roveredo, Rumburg, Rze- 87.0W. — Saaz, Salzburg, Sambor, Sebenico, Sereth, Sissek, SoproD, Spalato, Stanislau, Steyer, St. Pölten, Szuczawa, jSzabadka, Szath- már, Szeged, Székesfehérvár, Tarnow, Tarnopol, Temesvár, Teplitz, Teschen, Trautenau, Trient, Triest, Troppau. — Újvidék. — Veszprém. — Willacb, Warasdin, Wels. — Zágráb, Zára, Zimony, Zloczosz, Znaim. Heti szemle. A politika terén több érdekes, de bennünket kevéssé megnyugtató híreket jelezhetünk. A Bosznia és Herczegovina megszállására vonatkozó alkudozások, külügyérünk és Karatheodory pasa között Bécsben, igen lassan folynak. Nincs kétség, hogy e kérdésben oly nehézségek merültek fel, melyeket eddig elhárítani nem sikerült s azért a bevonulás napjáról keringő hírek is — legújabban e hó 27-ke vagy 28-ára tettek — bizonytalanok. Ez alatt azonban nagyban folynak a készületek. Közös hadügyminiszterünk a Bosznia felé vezető sziszek-novi-i vasúti vonalat (5 mérföld) három hó alatt akarja kiépíttetni. A főhadiszállás Eszéken teljesen be van rendezve ; az 08ztálytörzskarok és dandár-parancsnokságok megalakítvák; a betegápolási és élelmezési intézetek is mind fel vannak szerelve; maga a megszálló hadtest főparancsnoka: Philippovies tábornok pedig e hó 22-én éjjel érkezett Brodba. Nagy nehézségeket okoz a mintegy 60,000 főből álló hadsereg elhelyezése az elfoglalandó tartományokban, miután annak beszállásolása a lakóknál, többféle oknál fogva, nem látszik tanácsosnak, miért is a csapatok, a kellő számú deszkasátrak elkészültéig vászon-sátrak alatt fognak táborozni. Különben az occupatio ügye napról-napra több bajt és költséget okoz monarchiánknak; következményei meg éppen elörelát- hatlanok'; kivált ha a boszniai törökök — mire már eddig is kedvet mutattak — fegyverrel szegülnének ellen a megszállásnak. A Balkán-félszigeten sem fordultak jobbra a dolgok. A RhoEz volt az utósó hir, melyet Józska magáról hallatott. Marínka a levél olvasása után sirt. Folyton sirt. Végre lement a faluba az erdészhez, ki a városból újságot kapott s arra kérte, mondaná meg neki, hogy áll a háború s nincsen-e valami az újságban az ö Józskájáról. Az erdész, derék öreg úr, sajnálta a leányt s elbeszélte neki, hogy nagy ütközet volt, de bizony az osztrákok elvesztették. Aggódva hallotta ezt Marinka. „De az elesettek közt nem olvastam Józskád nevét,“ mondá az erdész. „Melyik ezrednél szolgált ?“ „Az elsőnél, erdész úr, a mely a császáré és az ö nevét viseli.“ „Az elsőnél ? Erről éppen ma közli a lap a halottak és sebesültek névorát, — lássuk hát, — van benne több József is, de Drzevok — úgy hívják nemde? ez nincsen közöttük. Ne félj leányom. a te Józskád sem meg nem balt, sem meg nem sebesült. Marinka megkönnyebbülve Iélekzett fel s megköszönte a nyájas erdésznek szivességét, s aztán megint haza tért a kö- mezöre. Mindennap remélte, hogy majd hirt hail Józskájáról, — de ez mindig csak elmaradt. Eljött az ősz, eljött a tél és a tavasz s Marinka még többet sirt mint azelőtt — s bekötötte fejét mint az asszonyok szokták. Marinka anya lett. Szép vidor fiúcskát hozott a világra, olyan redövel a szemöldökök között milyen Józskának volt mikor haragudott. Most már Ma inka nem sírt többé. A kis Józsival játszott naphosszat. Benne szemlélte a távollevő atyát s úgy őrizte mint a szeme fényét. Ha éhes lett s haragosan ránczolta össze homlokát és lecsüggeszté szájacskáját, az anya boldogan mosolygott rá s emlőit nyújtá neki; s ha jól lakott nagy szemeit hálásan mereszté anyjára és akkor Marinka azt susogá: „Olyan vagy gyermekem, mint, atyád, haragos, hogy mindenki megijed, de csak hamar megint oly jó, oly jó vagy,'1 s megcsókolá fiacskáját. De az atya még mindig nem tért meg. Midőn a nyár vége felé közeledett, a búja és kora alatt gör- nyedezö Miska felhagyott kerülői állomásával s leköltözött a faluba, hogy a fiának vásárolt gazdaságot maga kezelje. „Maradj meg gyermeked számára Marinka, ha Józska többé haza nem térne,“ mondá a leánynak, „ha az emberek előtt nem is lettetek Ősszees- ketve, Isten eött mégis férj és feleség voltatok; és azok az emberek, kik téged most csúfolnak, majd elhallgatnak, ha megtudják, hogy fiadnak adom a gazdaságot. * A vadásziakba nemsokára egy fiatal ember költözött Sziléziából, ki szinte részt vett a háborúban. Eleinte csak eljárt a kömezei kunyhó mellett, de egyszer mégis megállóit midőn annak tornáczában Marinka a gyermekkel játszadozott. Üdvözölve közeledett feléje. „A kend gyermeke, szomszédasz- szonyV“ kérdé a gyermekre mutatva. „Igen,“ válaszolá, „az én gyermekem. Bizonyosau kigyelmed az új kerülő, hogy szomszédjának nevez?“ „Úgy van, nem régen tértem vissza a háborúból s elnyertem az erdőkerülői állomást. „Nos, hogyan tetszik kigyelmednek a hegyekben?“ „Jól, csak oly magányos ne volna a házam.“ „Hát jöjjön át néha hozánk, ha rá ér —.“ És az új kerülő eljött, sokszer eljött. Cendes komoly ember volt, ki sokat tudott mondani a világról, mert nagy földet bejárt. Egyszer — késő öszszel volt s a szél élesen fújt a scblagen- dorfi csúcsról, hogy a csapokat s száraz lombot csak úgy söpörte le a fákról — az utósó háború- és nagy csatáról beszélt. „Melyik ezrednél szolgált ?“ kérdé Marinka. „Az elsőnél,“ volt a válasz. Erre görcsösen ragadta meg kezét és kérdé : Akkor ismerte az én Józskámat, ö is a császár ezrednél volt?“ „A kend Józskáját? Válaszolá a kerülő, „de az ezrednél sok József volt; hogy hivíák?'1 „Drzevok Józskának, ismerte e öt? „Drzevokot? persze ismertem! 0 volt a kendéi? A sorban szomszédom volt, láttam elesni; vitéz és bátor volt mint bármelyikünk, mig a golyó mellbe nem találta. „0 istenem,“ sopánkodék Marínba, “hát mégis meghalt az én Józskám, nincs többé apád, szegény gyermekem,“ mondá zokogással a gyermekre borulva, s ez,' mintha értené, szomorúan teki: te anyjára és sírásra fakadt, de a redő homlokán nem mutatkozott... Folytatás köv. *
