Eger - hetilap, 1878
1878-07-25 / 30. szám
236 dope hegység felkelői mőg most sem tették le a fegyvert. Minap a nagyhatalmak képviselőiből álló bisottság indult hozzájok, hogy őket a fegyverletételre és az amnestia elfogadására birja. A porta és Görögország közti alkudozások is bonyolódni kezdenek. Tudvalevő, hogy a congressus meghallgatta ugyan Görögország meghatalmazottjait, de, határozathozatal helyett, a Törökországgal való alkudozásra utasította. Az alkudozások meg is indultak ; de Athénben egész tartományokat kívánnak, Konstantinápolyban pedig egy falut sem akarnak átengedni, s igy nem lehetetlen, hogy egy szép napon, a változatosság kedvéért, megint egy török-görög háborúra ocsúdunk fel. Tehát görög kérdés is van már, s ezt is a congressusnak köszönhetjük. Az olaszok elégületlenségét a congressus eredményével múlt számunkban jeleztük, de arra nem voltunk elkészülve, hogy ez is ellenünk forduljon. Olaszországban a forrongás és az Ausztria elleni tüntetések folyton nagyobb mérveket öltenek. A florencziek nagyszámú falragaszon a Trentino és Triest felszabadítását követelik ; 14-én a Goldisni-arenában nagy tüntetés volt. A közönség roppant zajosan éltette Trientet és Triestet s felszabaditásukát követelte. Bosniában az osztrák magyar követségi palota előtt folyt le a demonstratio. Turin-, Palermo-, Pisa és számos más helyen meetingeket tartanak, hogy az olaszok kifejezést adjanak vágyaiknak. Mint haljuk már az öreg Garibaldi is a dologba avatkozott. A hivatalos „Diritto“ ugyan megnyugtatni igyekszik bennünket: hogy az olasz kormány ismeri jogait és kötelességeit egy barátságos kormány iránt és szilárdan el van határozva azokat fentartani; de mi erre azt mondjuk: Vederemo! Hirfuzér. A távollevő felelős szerkesztő Szabó Ignác z úr helyett e lap szellemi részének vezetését Dr. Fekete Fere ncz vette át. * (Az egri érsek ur ö nméltósága) folyó hó 21-én, mint halljuk, hoszabb időre eltávozott városunkból. * (Helyreigazítás,) Az „Eger1 czimü hetilap 28. számában „megyei ügyek" rovata alatt a kir.‘ tanfelügyelőnek a közigazitási bizottsághoz tett jelentéséből tévesen közlött része ezennel a jelentés szerint igy igazittattik ki: „Az egri k a t h. h i t f e 1 e k e- z e t tetemesen segélyezve egri érsek ur önagyméltóságától a főút- czán létező Keller-féle házat 8 ezer forinton megvette, mi által egy régtől fogva érzett hiányon segítve lesz." (Esküvő) Lenk Gyula kir. törvényszéki al-jegyzö f. hó 18 án vezette oltárhoz Babies Anna úrhölgyet, Babies István volt képviselőnek kedves és müveit leányát. Tartós boldogság kisérje nemes frigyöket! * (A „Deákszoba“) bútorait s egyebb emléktárgyait Vörös- marthy Béla, mint végrendeleti végrehajtó, minap adta át a múzeum igazgatójának, Pulszky Ferencznek, kinek az a terve van, hogy egy nagyobb emléktermet rendez be, melynek felét a Deáktól maradt emléktárgyak foglalandják el, közöttük a bútorok egy-egy csoportja lehetőleg úgy állítva fel a mint az öreg úrnak az „Angol királynődben birt hires szobáiban álltak. A terem másik felében a számos más nagyhírű férfiú u. m. József nádor, gr. Széchenyi-, Kazinczy-, gr. Batthyány Lajos-, Szemere-, Klauzál-, Kmetty-, Petőfi- és másoktól maradt emléktárgyakat állítják ki. Igen érdekes emlékterem lesz tehát; azonban csak a jövő tavaszon fog megnyittatni. * (Hatvanban) a f. hó 21-én tartott értekezleten habarékpárti- programmal, Rádi Endre egyhangúlag a gy-patai kerület képviselő jölöltjének kiáltatot ki. * (Jótékonyezélú hangverseny) Heves megye Szt. Domonkos helysége nem régen nagyobbrészt leégvén, a szerencsétlenek nj7o- morát enyhítendő, a parádi cseviczefürdö több műkedvelője vasárA házi szárnyasok történetéhez. (Folytatás.) A rómaiak idejében a virágzó majorság tenyésztés a népek jóllétének és gyarapodásának tekintetett. Már Herodot említi, hogy az egyptusiak kelesztö kemencéiben száz és százezer tojás használtatott. A szükséges meleg előállítására eleinte trágya — később tűz alkalmaztatott. Deles sziget asszonyainak gazdag jövedelmet hajtott az általuk hizlalt tyúkok sokasága; a tyúkok Ízletes fehér húsok miatt voltak keresettek. Gallia és Germánia részbeni elfoglalása után megszámlálhat- lan lúdmenyiség hajtatott Italiába, s ott — bár Dagyban folyíatta- tott a majorság tenyésztés — mégis jövedelmezőnek bizonyúlt ez állatokkali kereskedés. A régiek gazdasági irodalma — sajnos, hogy kevés maradt meg — kielégítő fejlettségre mutat. Cyrus idejében élt carthagói vezér Mágó 28 könyvében „de re rustica“ a tyúk és galamb tenyésztésről is elég alaposan ir. A római senatus rendeletére Magó müve Daeius Cilanus által lefor- dittatott, és ugyanez időben atticai Cassius Dyonisius hellén nyelvre is átültette. Mágót a rómaiak a gazdaság atyjának nevezték. Cato, Columella, Varró, Palladius, Piacidus, Plinius és mások müveikben Magóra hivatkoznak, és a házi szárnyasok tárgyalására nagy figyelmet fordítanak. Állítható, miszerint a rómaiak baromfi-tenyésztése és azok hizlalása elöhaladottabb volt, mint a mai korszakban. Nagyszerű madár-házakban (ornithones) óriási menyiségü házi és disz-szárnyasok tartattak és tenyésztettek. Columella „De re rustica“ czimü müvében a szárnyasok hizlalását tárgyalva azt mondja: a helyiség legyen meleg, setét, az állat mozogjon keveset, de részesüljön a legnagyobb tisztaságban; hizlalásra legalkalmasabb a vizzel felkevert árpaliszt, mely a hizlalás kezdetén csekély, később fokozottabb menyiségben adható. Az árpaliszt közé kevert méz és bor a húst izletesebbé teszi. Martial szerint a gerle a legkedveltebb állatok közé tartozott. Columella említi, hogy romában egy pár házi galambért 100 mark is fizettetett. Varró említi, hogy léteztek galambházak, melyekben 5000 galamb nem tartozott a ritkaságok közé. A páva tenyésztés is nagyban folytattatott. Aufidius Lucró- nak (Pompejus idejében) a páva hizlalás évenként 60,000 sesteriát jövedelmezett. A római gazdák, köztük Varró, nagyra becsülték a majorság bélürülékeit. A guanó megbecsülhetlen trágyának tekintetett. A lu- dak ganaja haszouvehetetlennek nyilváníttatott, azonban a galamboké föképen felültrágyázásra minden körülmények között első rendűnek tartatott. A majorság ápolói szigorúan köteleztettek a bélürülék összegyűjtésére s a tisztaság fentartására. A galamb-házakon kívül oly avariumok is léteztek, melyekben ötezernél több rigó, fürj stb. neveltetett és hizlaltatok. Egy hízott rigó 2—21 2 markon adatott el. E néhány adatból látható, hogy mily összegeket jövedelmezhetett a majorság-tenyésztés Rómában és környékén. Jóllehet a ludak leginkább Galliából és Germániából hozattak Rómába, mégsem hiányzott egy gazdasági udvarban sem az anse- raria vagy chenoboskia. A rómaiak nagyon ismerték a libamáj Ízletességét. A liba-hizlalásról Horátius következőleg emlékezik meg: pinguibus et ficis pastum jecur anseris. A gyöngytyúk ritkasága miatt iszonyúan fizettetett. Gólya, fácán, lángály (flamingó), hattyú, fülemüle sohasem hiányzott az előkelők kertjeiben. Minden dicsőségesen bevégzett hadjárat kincseket és eddig ismeretlen vagy kevésbbé ismert állatokat hozott Rómába. — A pazarlás elérte tetőpontját, az erkölcs és ízlés változásnak indúlt. Pávavelö és fülemülenyelv nélkül a rómaiak dőzsölő vendégsége nem tartatott elegendő előkelőnek. Julius Caesár szerint Angliában nem a hús kedvéért tenyésztették a tyúkot, hanem kedvtelésből, — disz madárnak tekintették. (Vége köv.)
