Eger - hetilap, 1878
1878-12-26 / 52. szám
412 arra, hogy a nemzetek a gyilkos harczba bele fáradtak volna, s igy, hogy mit hozand a jövő év? bizonytalan. Egy azonban bizonyosnak látszik, hogy a nemesis csapásra emelte karját a vakmerő békebontó feje felett, azon sebekért, melyet nemcsak saját népén s egy letiprott nemzeten, hanem majdnem egész Európa testén ütött. Oroszországban a forrongás mindinkább növekszik. Pétervárott a mozgalom máris oly hullámokat vet, hogy a kormány a legerélyesebb intézkedésekhez kénytelen nyúlni. Az el- fogatások napirenden vannak. E hó 20-án száznál több ismert ue- vü egyént és 42 tanulót hurczoltak a petropavlovszki várba. Egy 17 éves fiú gyilkosságot kísérlett meg a finnlandi fökormányzó ellen A hatóságok fenyegető leveleket kapnak. A falakra ragasztott vörös kiáltványok hirdetik, hogy a nép bosszúiéi tettre készülnek s általános a hiedelem, hogy a nihilisták decz. 26-án (a régi naptár szerint) a deczemberi forradalom 52-ik évfordulóján, felkelési kísérletet fognak tenni. — Ukrajnában is nagy a zavargás. A cbarkovi és pultavai kormányzóságokban pedig oly rendkívüli el- keseredeitség uralkodik, hogy a legnagyobb aggodalmakra ad okot Vae tibi victori! lehetne mondani. Akelet-ruraeliai viszonyok az eddiginél nagyobb mérvben vonják magukra a hatalmak figyelmét. Bulgária és Rumelia közös megszállása iránt komoly eszmecsere folyik az európai cabinetek között, végleges megállapodásra azonban eddigelé még nem jutottak. Bulgáriában a török csapatok, három napi harez után, a fölkelök fölött teljes gyözedelmet arattak. A törökök vesztesége 800 ember, a bolgároké, kik vad futásnak eredtek, a valószínűség szerint, jóval több. A győzelmes török csapatok a harez után lő bolgár falut hamvasztottak cl. Az olasz minisztérium megalakult, miután Depretis Crispivel, heves összeütközésük daczára (szószerint értendő ; mert ez alkalommal széktörés is fordult elő — —) megegyezett. Utóbbi a belügyi tárczát veendi át. Az új minisztériumot az olasz parlament nem éppen kedvező fogadtatásban részesítette, s ba Cairoii ellenzéki állást foglal el, bukása csak rövid idő kérdése. Az afgán kérdésben Londonból csak kedvező híreket jelentenek. Sir Ali az orosz czár közvetítését kérte fel, de An„Tudod-e, Mariska, hogy mi történt?“ „Mi, kedves anyácskám?“ „A Jézuska meghalt!“ „Meghalt?“ szólt ijedten Mariska „igy hát az idén nem is fog eljönni.“ „Bizony nem.“ „Aztán mi baja volt a Jézuskának?“ kérdé szomorúan a gyermek. Meghűlt ebben a rósz időben s meghalt,“ feleié zavartan az anya. „Szegény gyarmek! Tudom megsiratta az auyja. “ „De azért te ne légy szomorú,“ vigasztald Mariskát az anya. „Úgy szerettem azt a jó, kedves Jézuskát! S most meghalt. Anyácskám, mondd csak, mindnyájunknak meg kell halni?“ Az anya feleletül magához szorítván gyermekét, csókjaival s könyeivel árasztó el. De Mariska kíváncsian csak kérdezgette tovább, annyira, hogy az apa, mély lebangoitsága daczára, idején valónak látta, hogy beleszóljon. De most meg ö keveredett a bajba; mert neki kellett elmondani körülményesen Jézuska szomorú esetét. Egyet azonban nem kérdezett Mariska: hogy honnan tudják Jézuska halálának hírét? . . . Másnap Mariska nem kisebb zavarba ejtette szülőit ; mert midőn haza jött az iskolából, elbeszélte, hogy tanulótársnöi, midőn őket. Jézuska haláláról értesítette, kinevették; sőt mi több, egy gazdag ékszerész leánya azt is elmondotta, mit fog ueki Jézuska hozni. De midőn az anya csak a mellett maradt, hogy Jézuska meghalt, Mariska ugyan elhitte neki, de titokban mégis azt kívánta, bár ne lenne való; mert különben örökre oda van a kará- cson-fa azokkal a szép és jó holmikkal együtt, melyeket képzeletében már rajta függni látott. . . . Megint eljött a karácson-est. Gondolatokba mélyedve szótlanul ültek a szülök szegényesen berendezett szűk hajlékukban. Mariska meg a letűnt szép napokról álmodozott. Visszaemlékezett azokra a ezukor- süteményekre, bonbonokra, babákra és képeskönyvekre, melyek ilyenkor az ö kis szivét megörvendeztették, s a mint igy ábrándozott, úgy tetszék neki, mintha a nagymama lépne be a szobába, s ez újra megnépesednék azokkal a kedves rég nem látott alakokkal, kik öt e nevezetes estén mindenféle jó és szép dolgokkal szokták volt clhalglia ezt visszufasitotta s parancsot adott, hogy a csapatok, bár áldozatok árán is, Kabult, az emir székhelyét, mielőbb elfoglalják. Újabb hirek szerint Sir Ali a portát kérte fel a közvetítésre. A franczia kormány következetesen folytatja a diplomatiai kar megtisztítását a monarchista elemektől; a republikánus párt pedig kiáltványt bocsájtott ki, melyben felhívja a választókat, hogy az új választások állal végleg biztosítsák a köztársaságot. Spanyolországban újra köztársasági mozgalmaktól tartanak, a miért a kormány nagyon bizalmatlankodik Franeziaország ellen, hol imént is a spanyol köztársasági férfiak tüntető fogadtatásban részesültek. Hirfüzér. — (Halálozás.) Ft. Szentpétery Tb. Károly, prémontrei rendű áldozár nagyváradi főgymnasiumi igazgató, városunk szülötte, tevékeny életének legszebb korábau elhúnyt. A boldogúltat nagyszámú barátain és tanítványain kívül, 84 éves édesatyja, városunk öreg polgára Szentpétery Ignácz siratja. Béke poraira!-f- (Ritka eset a mai korrumpált világban). — A múlt napokban K. J. kanonok úr elvesztette értékes meílkeresztjét, melyet egy kis, elemi tanodába járó fiú talált meg. — A gyermek a találmányt gondosan kabátja alá rejtve vitte haza a szőlők között lakó szüleihez. Otthon elémutatta a talált tárgyat ; a szülök azonnal felismerték benne a kanonoki meilkeresztet, és az apa sietve jött be a városba megtudandó, kié a kereszt. Csakhamar megtudta, hogy a fent nevezett kanonok űré, s azonnal visszavitte azt tulajdonosának, kitol személyesen vette át elismerésének méltó jutalmát. — Mindenesetre a mai világban ritkán tapasztalható jellemvonás az illető szülök részéröl. * (Tárkányi Béla úr), e széles körben ismert és tisztelt magyar mümaecenásró! az „E.“ nyomán örömmel közöljük, hogy olaszországi útját újabb idáoea az által szokta emlékezetesebbé tenni, hogy Rómában lakó művész hazánkfiánál, S z o 1 d a t i c s Ferencinél éveukint egy-egy ezer fríos olajfestvényt szokott megmozui. Elképzelte, mily szép lenne ez a világ, ha az a Jézuska meg nem hütötte volna magát . . . A kamrába csakugyan belépett valaki . . . egy előkelő külsejű asszonyság, egy szolgáló leánnyal, ki egy intésére kézen fogta Mariskát s felvezette az első emeletbe, a hol a leány egy negyed óráig ugyancsak igyekezett a gyermeket beszéddel letartani. Ez alatt lenn serényen folyt a munka. Az úri asszonyság a háztulajdonosa, gazdag, özvegy és gyermektelen volt s mint minden nemes szív, kivált ha a gondviselés a módot is megadta hozzá a jótékonyságban találta fel örömét. Szerette a szegény gyermekeket karácson estvéjén, melyet méltán nevezünk ,szent -uek, megörvendeztetni, s igy a kedves okos Mariskáról sem felejtkezett meg, kit valamennyi között a legjobban szeretett. A karácsonfa nemsokára ott állott az asztalon, színes gyertyácskkákal fényesen megvilágítva s tele aggatva mindenféle szép és jó holmikkal, köztük olyan is, mely nem lehetett Mariskának szánva, mint pl. egy horgolt erszény, a melynek csokrai közül csábitólag csillamlott elő az arany ténye . . . Miután igy a szegény hajlék az ünnepi öröm csarnokává változott át, előhívták Mariskát. Zavarodottan, szótlanúl bámészkodva állott meg az ajtó küszöbén; mondani akart valamit, de az örömteljes izgalom elfojtotta benne a szót. Kérdöleg tekintett körül s végül sirva fakadt . . . Hiszen a köny a gyámoltalanok és gyermekek szava. „Jézuska nem halt meg!“ szólalt meg Mariska, midőn ámulatából némileg magához tért. „Nem, édes gyermekem, él s élni fog örökké!“ mondá az anya. „Holtuak hittük, de feltámadott.“ „S nem fog többé meghalni?“ kérdé tovább a gyermek. „Nem, mig az emberi ke bei b en nemes szív dobog!" válaszold az anya mély megindulással.“ „Ki hozta a hirt, hogy Jéznska él?“ A szülök az idegen nőre mutattak, kire Mariska félig hálálkodva, félig csodálva tekintett szép, nagy, kérdő szemeivel. Aztán erőt vett rajta az öröm; tapsolt kis kezeivel, ujjongva nézegette a sok szép karácsoni ajándékot s kiabált, a hogyan a gyermekek szoktak, mikor örülnek: „Jézuska él és soha sem fog meghalni!* F.
