Eger - hetilap, 1878
1878-12-26 / 52. szám
411 Fleiscbl Ignác/. 769 frt, Fekete Károly 726 frt, Fischer Mihály 684 frt, Fáy József id. 677 frt 71 kr, Földváry János 577 frt 10 kr, Fiilöp József 560 frt 45 kr, Fehér Alajos 551 írt 42 kr, Fekete Antal 377 frt, Friedman Dávid 310 frt, Fisher Dávid 298 frt, Gräfl Károly 5205 frt, Gáspárdy Géza 1810 frt, Gosztonyi Kálmán 1213 frt, Gosztonyi János 1052 frt 45 '/2 kr, Gosztonyi Béla 851 frt 73 kr, Gröber Ferencz 533 frt, Gönczi Pál 436 frt 07 kr, Galambos Fülöp 420 frt, Györky Imre 418 írt 69 kr, Györffy Kálmán 292 frt 90 kr, Hartl Ede 2298 frt, Hánisz Alajos 1769 frt 50 kr, Hirschl S Iámon 1012 frt 60 kr, Helíebront Béla 860 frt, Hám János 555 frt 75 kr, Halász Mózses 545 frt 58 kr, Hanák Kolos 512 frt 34 kr, Hován József 358 frt 24 kr, Horváth Zsigmod 347 frt. 88 kr, Imre Miklós 886 frt 46 kr, Ivády Rudolf 511 frt, Isaák László 318 frt 89 kr, Jauikovics Alajos 518 frt 74 kr. Jámbor Ferencz 442 frt, Jezerníczky Károly 376 frt, 87 kr, gr. Károlyi Gyula 24646 frt, Koppély Géza 1609 trt 82'/a kr, V. Kovács László 1502 frt 55 l/t kr, Kozmári János 985 frt 92 kr, Ka- nizsay Károly 545 frt, Kovássy Lajos 527 írt, Kékesi János 425 frt 08 kr, Kellner Bernát 416 frt, Kűri by Sándor 399 frt 63 kr, Kobn Soma 356 frt, Kristofcsák Ferencz 334 frt, Knbik Endre 328 frt, Kovássy Móricz 309 frt, Klein Mózes 304 frt, Lipcsey Imre 2978 frt, Lipcsey Gábor 840 frt, Ledniczky István 821 frt, Lippe Mór 628 frt 34 kr, Laczkó Antal 567 frt 71 kr, Lipcsey Tamás 564 frt, Luhy József 495 frt 47 kr, Lieb Károly 492 frt, Lipkay Kálmán 452 frt 77 kr, Lipcsey József 386 frt, Lipovnicz- ky Kálmán 367 frt, Lax József 366 frt, Lakatos György 286 fit, Mocsonyi Antal 1545 frt, Máriássy Manó 885 frt 26'/a kr, Máriássy Béla 788 frt 71 kr, Majzik Viktór 747 frt 71 kr, Mészáros István 720 frt, Menyhárt Mihály 596 frt, Makay Félix 540 frt, Mossóczi János 496 frt, Majzik János 435 frt 32 kr, Miskei Ferencz 412 frt 86 kr, Mersitz Nándor 412 frt 74, kr, Mintszér János 409 frt 23 kr, M dgy János 396 frt, Majzinger Károly 392 frt, Maczkó Pál 349 frt 32 kr, Mlinkó Pauszt 323 frt, Mihályi Károly 300 frt, Nánásy Ignácz 1636 fit, Németh Albert 1932 frt, Nánásy Gyula 378, Nagy Béla 317 frt 64 kr, Nyári József 305 frt, Orczy László br. 4095 frt, Orczy Elek br. 2268 frt, Okolicsányi Ödön 831 frt, Okolicsányi György 775 frt, Puky Miklós íd. 1157 frt 48 kr, Pappszász József 1120 frt, Pappszász György 856 frt, Pánthy Endre 833 frt, Pázmány Alajos 584 frt, Petrovich Bertalan 374 frt, Polonkay Endre 374 fit, Pácz Ferencz 362 frt, Pók Károly 362 frt, Petheö László 298 frt, Remenyik Zsígmond 793 frt, Rády Endre 717 frt 12 kr, Richter József 685 frt, Reisz Henrik 673 frt, Rusznyák Bernát 390 frt. Ruzstn Ignácz if. 365 frt, Reich Márton 352 frt, Rozner Herman 319 Irt 67 kr, Radics István 313 frt, Róth Sámuel 297 frt, Samassa József érsek 29559 frt 48 >/a kr, Stein Ágoston 3605 frt 21 '/* kr, Szentiványi Farkas 1734 frt 31 ’/a kr. Szerelem Alfréd 1644 f-t 75 y2 hr, Skultétí István 1047 frt 36 krt, Slmonyi Károly 910 frt, Szatmári László 869 frt, Szá- vics Pál 744 frt, Szabadhegyi Mihály 708 frí 28 kr, Széky Péter 706 frt, Szerelem Géza 641 frt 95 k r, Szabó Ágoston 587 frt, Steinhäuser István 530 frt, Spitzer Ignácz 505 frt. Szentkirályi Ödön 454 frt, Schwariz Herman 429 frt, Széplaki Károly 422 frt 91 kr, Schweitzer Ignácz 360 frt 01 kr, Schwartz Adolf 328 frt, Stern Alajos 328 frt, Szánthó János 316 frt 85 kr, Schönberger Soma 298 frt 08 kr, Szabó Ignácz 292 frt,1 Streimelvöge! Rudolf Taller E Kálmán 1354 frt, Tahy Emánuel 439 frt, Trebitser Sámuel 433 frt 20 kr, Tusák Márton 324 frt 17 kr, Tóber Ferencz 204 frt, Tárnái János 282 frt, Ungár Dániel 924 frt, Ury József 342 frt, Újhelyi János 299 írt 79 kr, Végh József 576 frt, Vratarics Ödön 483 frt, Vavrik Béla 408 frt 18 kr. Vavrik János 365 frt, 41 kr, Vochler Alajos 348 frt Vajda Sámuel 381 frt, Weisz- berger Ignácz 905 frt 54 kr, Weiszman Miksa 468 frt, Weisz József 352 frt. Politikai szemle. Az 1878-iki év, melynek borzalmait a történet véres betűkkel jegyezte fel, vége felé közéig a nélkül, hogy a fegyverzaj végleg elcsendesedett s a béke a munkás kezek százezreit áldásosabb hivatásuknak visszaadta volna. S nem is lehetnek ez irányban vérmes reményeink a jövőre sem ; mert csak kevés biztató jel mutat szivét nem hagyandja érintetlenül, s ha közlése nem jönne késön, talán jó hatása is lehetne. . . . A család, melyről szólok, csak még nehány évvel ezelőtt is, nem éppen kevés tagból állt. Ha ünnepnapokon összejöttek, az ebédlő nagy gömbölyű asztala nemis volt képes valamennyinek helyet adni, s majd a tányér, majd meg az evőeszköz volt kevés; a mi nem szokott másképen lenni; mert a család könnyen szaporodik, de nem a kés és villa is, hanemha a mesék országában, hol sok mindenféle csodás dolog szokoit megtörténni. S a család derék tagjai ily nagy számmal bizony sokszor jöttek össze; mert minden névnapot és lakodalmat közösen ültek meg, s aztán — a keresztelések is csak szaporították az összejövetelek napjait. Ez igy tartott néhány évig. Az ősnagyanyától a kisunokáig vidáman éltek ök; de legboldogabbak voltak a karácson-Unnepen. Csodálatos hatással van ránk e szent ünnep ! Ez időben kétszeresen érezzük az örömet és bánatot, kétszeresen az elhagyatottságot s összeköttetéseinket a jó és életvidám emberekkel. így volt ez e családban is. A karácson gondolata mint a legszebb nap veröfénye folyta körül valamennyi családtag derült homlokát. Megifjodott a nagymama, kinek négy nemzedéket kellett megajándékozni; a kisunoka pedig nagyott nőtt egyszerre, mert ugyancsak össze kellett szednie eszecskéjét, hogy az öreg nagymamának is örömet szerezzen. A hat éves Mariska — igy hívják e kedves gyermeket — már jóval karácson előtt, midőn este ágyacskájában imára kulcsolta kezecskéit, először a jó Istent kérte, hogy adja meg nekik a mindennapi kenyeret, s ilyenkór, különösen magára is gondolván, gyermeki ártatlanságában nem felejtette el hozzá tenni, hogy „egy kis mézzel és vajjal“, — s aztán Jézuskához fordult, hathatósan kérvén öt, hogy a nagymamát se hanyagolja el, s végül saját kivánságaival is előállt. Képzelhetjük, hogy nem éppen csekély számmal voltak azok, s hogy valamennyit annál bizonyosabban teljesítse Jézuska, más] eljáráshoz is folyamodott. Egykoron azt mondák neki, hogy minden gyermek ágyánál míg alszik angyal őrködik. Nem is felejtette ö azt el, most tehát kívánságait jól-rosszúl papirszeletkére jegyezvén fel, paplanára tette s hirtelen alája bújt mint a kis madár fészkébe, így okoskodván: „Az én jó angyalom meglátja a papirt, elolvassa s átadja a Jézuskának, kit bizonyosan ismer, vagy tán rokona is, s jó szót szól mellettem.“ S nem csalódott. Mikor felébredt, a levélke már eltűnt. A reggelinél anyja titokteljesen mosolygott. A gyermek jó angyala csakugyan ágyánál volt . . . Mariska eltalálta a helyes utat, még abban sem csalódott, hogy az angyal kissé összekuszált Írását el fogja tudni olvasni ; mert karácson estéjén az örökzöld, gyántaillatú fa alatt, melyen arany diók és ezüst almák termettek, csakugyan ott feküdtek mind azok a szép holmik, melyeket Mariska kis szive óhajtott s ama levélkére feljegyzett. Az a jó angyal és Jézuska tehát valóban rokonok voltak — vagy épen egy és ugyanazon személy a szelid vonású, gyermekét minden fölött szerető anyával? . . . De a sors könyvében meg vala irva, hogy a szegény Mariska korán megtanulja a sírást, s mi az a fájdalom és gyász .... A nagymama meghalt, a nagybácsik és nagynénék szintén kidőltek az élők sorából, még kis húga, Annácska is elköltözött a földről, hogy ott fenn az angyalok számát szaporítsa. A kérlelhetlen sors mintha csak ki akarta volna irtani az egykoron boldog családot, alig maradt meg nehány tagja, s kik megmaradtak, azok is elszegényedtek. Lefelé könnyebben megyünk mint felfelé, szokták mondani .... Az Ínség és nyomor váratlanul lepi meg az embert mint a tolvaj, s váratlanul ütötte fel tanyáját Mariska szülőinél is. Eljött a karácsonest. Mariska szülői, szegénységük daczára, nem akarták egyetlen gyermeköket a karácson-fa megszokott örömeitől megfosztani. Hetekig nélkülöztek, hogy Mariskájokat a Világ- megváltó eljövetele napján a várva várt meglepetésben részesíthessék. Mariska most is megírta levélkéjét a jó angyalhoz; ez alkalommal azonban ösztönszeríileg nagyon olcsó kívánságai voltak, s azért teljesítve is lettek; de most utóljára. . . . Mariska nyolezadik évébe lépett, mikor szülői a végső Ínségre jutottak, s igy gyermekük is nagyon korán kezdte érezni a nélkülözés súlyos nyomását. Mintegy felfogni látszott a körülményeket, s azért nem is kívánt valami különöset szülőitől; de mikor már deczember havába léptek, gyermeki ösztöne minden aggodalmat legyőzött s a levélke az őrangyal számára megint csak elkészült. Reggelre a papirdarabka — úgy mint máskor — eltűnt. Bizonyosan az a jó angyal vette el; de, úgy látszott, mintha nem állana már a régi jó lábon Jézuskával. ... Az anyának szemei ki voltak sírva, mikor a gyermek felébredt s örült, hogy a levélke megint czéljához jutott. . . . Midőn Mariska haza jött az iskolából s a család délben szűk ebédjéhez ült, először a mama szakitá meg a csendet.
