Eger - hetilap, 1878
1878-12-19 / 51. szám
XVI!. ér-folyam. 31. szára. 1878. derztiuber Hl én. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre . 1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyesszám . — lä » Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 liasábzott petii sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstöt 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik Kiadó-hivatal: a lyeeumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (sóház-utcza Mózer-féle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Előfizetési felhívás Lapunk a jövö évvel tizennyolczadik évfolyamába lép. Sok lap született e hosszú időszak alatt, sok pedig, nem bírván a lapkiadással járó nehézségekkel megküzdeni, elbukott. Hogy lapunk az utóbbiak sorsában nem osztozott, ezt legyen szabad részünkre kedvezően magyarázni, s annak jeleid tekinteni, hogy lapunk városunkban s vidékén szükséget pótol. Igyekezni fogunk a lapunk iránt eddig mutatkozott részvétet nemcsak megérdemelni, hanem, tartalmát mennél érdekesebb- és változatosabbá tevén, tömegesebb pártolását is kivívni. Ebbéli törekvésünk mellett tanúskodik, hogy lapunk, újévtől kezdve, czélszerűbb beosztással s több rovattal fog megjelenni, hogy mindenki megtalálhassa benne kedvelt olvasmányát. Lapunk ára a régi marad ; s minthogy annak csekélysége mindenkire nézve lehetővé teszi, hogynehány forintért az egész éven át a politikai és társadalmi kérdések- s tudományos mozgalmakról, valamint városunk s vidéke napi eseményeiről pontos értesítést nyerjen s azonfelül, tárcza- és ezentúl csarnokrovatainkban, a mulattató időtöltésre is anyagot találjon, bizalommal számolunk a t. közönség további támogatására. Dr. Fekete Ferencz. felelős szerkesztő. Előfizetési föltételek : Egész évre 5 frt — kr. Félévre . 2 „ 50 „ Évnegyedre 1 „ 30 „ Egy hóra — 45 „ T. gyűjtőinknek minden 5 előfizető után egy tisztelet- példánynyal kedveskedünk. Az előfizetési pénzeket kérjük a szerkesztőséghez, vagy az alólirt kiadó-hivatalhoz, vidékről legczélszerübben pos- ta-utalványnyal, mennél előbb beküldeni. A kiadó-hivatal. (Lyeeumi könyvnyomda.) A romlott ízlés. A közművelődés egyik mélyen gyökerező baja a romlott ízlés a szellemi táplálék megválasztásában. Napjainkban sokan olvasnak; a nép is szükségét érzi az olvasásnak, de mert Ízlése fejletlen, romlott, a legtöbbször, nem sejtvén a veszélyt, rossz olvasmányok után nyúl. S ezek közé az olvasmányok közé nem egy könyv tartozik, mely a „népkönyv“ czimét viseli homlokán; mert a helyett, hogy olvasóinak Ízlését egészséges irányban fejlesztené, holmi csodatörténetekkel s borzalmas leírásokkal igyekszik kielégíteni, vagy inkább ingerelni a nép magában véve dicséretes étvágyát, a szellemi táplálkozás után. A népirodalom ezen mérges gombái mellett találunk aztan elég számmal oly könyveket és folyóiratokat, melyek nem veszélyesek ugyaD, de megrontják az olvasók szellemi gyomrát, mi rosszabb mint ba testi gyomrukat megrontacák; mert nem is veszik észre sze llemi sinlödésöket és azért nem is nyúlnak az orvosság — ez esetben egészséges, a szellemet igazán tápláló s nemesitő olvasmány — után, s így nem is kerülik ki sorsnskat — a szellemi elsatnyulást. S ez ,felvilágosodoít századunknak' oly baja, mely ezerféleképen fonódik össze társadalmi állapotainkkal, s nem könnyen orvosolható; mert annyi oka van, hogy valamennyit lapunk sztik keretében szellőztetni teljes lehetetlenség, s azért ezúttal csak e baj gyökereire akarunk rámutatni. Minden más előtt nem habozunk kimondani, hogy népisko Iáink az ízlés fejlesztéséhez semmivel vagy igen kevéssel járulnak. Valamivel többet tesznek ez irányban közép tanodáink, de félig-meddig öntudatlanúl; tudatos czéizattal csak a korunk igényeihez képest berendezett ipar-tanodák, a milyen nálunk, fájdalom, mennél kevesebb van. Nem alaptalanéi! mondjuk ezt; mert mai nap is a ritkaságok közé tartoznak azon iskolák, hol a remek-irodalmat nem csak az emlézés vagy felolvasás és nyelvtani gyakorlatok tárgyává teszik, hanem a tanulókkal annak szépségeit is megértetni iparkodnak. A rajz-tanitás is — úgy a mint az nálunk dívik — minden inkább csaknem izlés-nemesitö. Tehát nem vetjük messze a sulykot, ha azt mondjuk, hogy nagyon kevés iskolában gondolnak arra, hogy az ízlés fejlesztése és nemesítése szintén egyik feladatukat képezi; pedig könnyen rávezethetné őket az értelem ott annyiszor elmondott definitiója: hogy az az embernek azon tehetsége, mely által az igaz, jó és szép ismeretére juthat. A mondottak után valóban nem kellene csodálkoznunk, hogy a nép ízléstelen és izlésrontó olvasmányok után kapkod, melyek semmivel sem járulnak ahhoz, hogy az olvasó ismereteit kiszélesbbi- tenék, gyarapítanák, hanem csak arra valók, hogy idöíöltésill szolgáljanak. Pedig az idő- és kedvtöltés magában nem igazi feladata az olvasmánynak, mit azon könyvek és iratok is elismerni látszanak, melyek ajánlatúl a „mulattató“ szó mellett még az „oktató“ szót is czimlapjukra bigvesztik, habár a tanulságot hiába keressük bennök. Nem mondjuk, hogy a pusztán csak mulattató olvasmány is, bizonyos körülmények között, nem bír jogosultsággal. Hiszen polgári életünk, kivált napjainkban, oly kevéssé mulattató, hogy a fölvidulást többnyire a könyvekben és újságokban vagyuDk kénytelenek keresni. De a mulattató olvasmány mindig csak alárendelt szolgálatot tesz a közönségnek; mert csak pillanatnyilag tölti ki az olvasó által érzet iirt, az általa nyújtott szórakozás és kedvtelés ideig-óráig tart s megint csak Ur váltja fel. A meddig az olvasó csak ezen iirt érzi, de nincs magával tisztában az iránt, hogy tulajdonképen mivel töltse ki, addig a mulattató olvasmánynak is megvan a maga jogosultsága. A voltaképeni feladat azonban: az olvasni vágyó közönségben a tanulságos, az oktató anyag iránti szükségletet felébreszteni, habár kellemes, a szellemi erőket nem túlfeszítő — szóval mulattató modorban. Az emberiség szellemi ki- fejlesztése körül tehát csak azon szerző fog érdemmel birni, ki a népben a tanulságos és igazán hasznos olvasmány után való szükség-érzetet képes felébreszteni. Igaz, hogy e feladat elé megint akadályok gördülnek ; de ezeket el kell és el is lehet hárítani. Tekintve a tárgy fontosságát, legyen szabad erre vonatkozólag is nézeteinket legközelebb elmondani. X.
