Eger - hetilap, 1878
1878-12-12 / 50. szám
394 statistikus, köztök Quetelet, Wappaeus, Barnoulli stb, — a legvalószínűbbnek tekintik. E szerint ugyanis hol az atyák korosabbak az anyáknál, átlag több fiú, viszont pedig több leány születnék. Igazolásul felhozható, hogy pl. Németországban, hol a férfiak közönségesen magasabb korban nősülnek, 100 leányra 106 fiú, viszont Angliában, hol a házas férfiak bár idösbbek nejeiknél, de még is fiatalabb korban lépnek házasságra. 100 leány születés után csak 104 fi-sziiietés számittatik. A törvénytelen születéseknél az atya közönségesen fiatalabb korú lévén, a fi-szüietések többségének százaléka, mint láttuk, leszáll, sőt Heves megyében egyenes minussá változik; végre háborúk után, az azt viselt államokban általán észleltetett, hogy a normális átlagon felül sokkal több fiú születik, miDek föokát abhan helyezhetni, hogy a fiatalabb korú férfiakban való veszteség folytán, korosabbak is kapnak köny- nyebben fiatal nőket feleségül. Világosabbá teendi ezt a statistikai kimutatás. 100 leány- születésre esett ti születés, hol az atya idősb a házastársak az anya’idősb az anyánál, egykorúnk, az atyánál. Hofacker szerint Tübingában 117-8 92.« 96.« Sadler „ Angliában 121.4 94-8 86.5 Göhlert „ 11 117.3 106.5 108.6 Legoyt Parisban 104., 102, n 97-5 Boulengcr „ Calaisben 109.J, 107-9 101.« Átlag: 113.0 99.4 94.« Mások ellenben ellenkező eredményre jutottak. Ez tehát oly talány, melynek megfejtése az emberi ész hatalma körén túl esik. Találólag jegyzi meg ide vonatkozólag, hazánk kiváló statistikusa Dr. Kőnek: „Talán a gondviselés egyik bölcs berendezése, hogy daczára a sokféle vizsgálódásoknak, nem sikerült e titoknak nyitját eltalálni; mert oly visszaélésekre vezethetne, melyek nem maradnának bosszulatlanúl , a természet nem engedvén magán erőt venni, és a természet rendes menetének merőben az emberi önkény által való feldulása okvetlenül az összes társadalmi rend fel- dulására vezetne !“ Dr. Szolcsányi Hugó. 4T Á R Ablaka alatt. Nyisd föl violás ablakod Hadd szálljon be hozzád lelkem, S virág-illatba öltözve, Hadd csókoljon, hadd öleljen: Elzárt fényes mennyországom, Édes-fájó boldogságom! Sejted-e, hogy miért nézem Oly hosszan, mélyen alakod — Mint nézi a „napraforgó“ Az öt vonzó fényes napot, — S mért vagyok kisérö árnyad Bármerre visz angyal-szárnyad? .... Sejted-e, hogy kedves lényed Mindenhova akként várom, Mint tiíz-imádó a napot A derengő láthatáron? .... S ha jösz, remeg szivem, lelkem — Titkos erő ráz meg engem. 0 sejted-e, hogy szeretlek? Hogy érted égek, lángolok — Hogy nincs percze az időnek,1 A melyben rád nem gondolok? .... „Képed altat, képed ébreszt“ — Oh tudod e, sejted-e ezt? ... . Sejted-e, hogy tündér-arczod — A földnek e legszebb arcza — Szivem, elmém egymás ellen Fölgyujtotta örök-harczra — S bűvös varázslatu szemed Már is legyőzte eszemet? ............. Bor ászatunk érdekében. A szüret országunk minden nevezetesebb bortermő vidékén befejeztetvén, azok utáu, miket a különböző vidékekről az idei szüret eredményéről halottunk, elmondhatjuk, hogy az, a termés, mennyiségét tekintve, sokkal felül áll az átlagos középtermésen, sőt némely vidéken, mint pl. a Balaton mellékén és a budapest-pro- montor-tétényi borvidékeken, oly bö termés volt, hogy a nép öregjei sem emlékeznek párjára s túl tesz még a bő termése miatt máig emlékezetes 1843-ik éven is. Azonban — fájdalom — a minőség éppen nincsen arányban a mennyiséggel; mert ez évtizedben is volt már 2—3 év, mikor a szőlő czukortartalma jóval nagyobb volt mint az idén, s ezenkívül a tavaszi és nyári esőzések következtében a szölöfürtök egy része már a szüret előtt megrothadt a tökén, a kik pedig a szürettel késtek, azok meg csakis rothadt fürtökből szűrték mustjukat, melyből tartós bor nem igen fog válni. De mindamellett mondhatjuk, hogy minőségre nézve is középszerű bort szűrtünk, melyet, ha jó kezelésben részesülne s értéke szerint adhatnánk e a külföldnek, roppant összeget kapnánk idei termésünkért. Francziaországnak — igaz, hogy körülbelül négyszer akkora területen termel bort mint Magyarország, — legalább ezer °/0-kal nagyobb bevétele van a borból mint országunknak, s egy-egy jó szüret után nagyobb kivitele van mint a mennyit, pénzértékben kifejezve, összes búzatermésünk értéke kitesz. S ha kérdjük, miben rejlik ezen előttünk rendkívülinek tetsző eredmény ? Legkevésbé abban, hogy a francziáknak általában finomabb szölöfajaik vannak; mert el van ismerve, hogy a magyar bor anyagára és testére nézve vetélkedik a franczia borokkal, hanem rejlik a bor helyes kezelésében s abban, hogy az élelmes franczia tudott magának piaczot teremteni s meg is tudja azt tartani. Ha már most látjuk, hogy nálunk sok helyen minő pocsékolást visznek végbe a szőlőlével, kénytelenek leszünk bevallani, hogy oly kezdetleges gazdálkodás a jbortermelés körül mint hazánkban sehol sem dívik a föld kerekségén. Csík ekkor tudjuk meg igazán, mennyire hátra vagyunk még más bortermelő országok mögött s mennyi nálunk a teendő a szőlőszet terén. E bajon csak úgy fogunk C Z A. fsSejted-e, hogy az a jóság, A mely nemes szived lakja — Kétséggel küzdő lelkemnek Reménylomb-hozó galambja, — S hogy e lomb minden levele Gyógy-balzsammal vagyon tele? 0 tudod-e, sejted-e azt Aranysugár! liliomszál! Hogy ragyogó szellemeddel Lelkem a csillagokig száll ? — S itt, magas, szellem-hazádban Rajtad, még több kellem s báj van............. 0 sejted-e? .... de mit kérdjek Mikor mindig kerülsz, gyűlölsz — És hideg gúny-mosolyoddal Minden reményemet megölsz. . , . . Reményemet megölheted, De nem örök-szerelmemet! Kapdcsy Dezső. Két sír története. Elbeszélés. Irta Gyulay Endre. (Vége.) Mert az az álom borzasztó volt s egész izgatottságba hozta lelkét. Mindig szemei előtt volt Józsi halvány arcza s az a sötét seb kebelén, s lelke nyugtot nem lelt, mig Íróasztalához nem ült, hogy pár sorral helyre hozza ballépését s annak végzetessé válható következéseit. — Két levelet irt. Egyiket Józsinak czimezé a másikat pedig a grófnak. A grófnak szóló levelet egy kis dobozba tévé s mellé egy kerek , fényes tárgyat tett , — jegygyűrűje volt . . .
