Eger - hetilap, 1878

1878-11-21 / 47. szám

371 Heves megye tehát e viszony tekintetében az itt emlittet­tek között első helyen áll! Dr. Szolcsányi Hugo. (Folytatás köv.) Városi ügyek. Eger város f. év november 17-én tartott, képv. ülésében következő ügyek tárgyaltattak: A folyó év október 27-én ülés jkönyvének hitelesítése után elnöklő polgármester előterjeszti, hogy a város kérelme folytán a a m. kir közlekedési minisztérium, az árviz által előidézett rom­bolások megvizsgálása és a sziikségleudö védmunkálatok megálla­pítása czéljából, Boros Frigyes kir. tanácsos és országos középítészeti felügyelő elnöklete alatt, Kovács Kálmán mér­nököt a heves megyei építészeti hivatal főnökét rendelte a bizott­ságba, kik, a helybeli szakértők közreműködése mellett, a hely­színi szemlét megejtvén, a bizottság elnöke azt nyilvánitá, hogy mindenek előtt a patak medrének le j tmér e- tése és rendbehozása szükséges, miért is addig, inig a patak medre rendszeresen lejtmérezve s az által a biztos adatok kezébe adva nem lesznek, határozott véleményt nem adhat; azonban, az eddigi tapasztalatok nyomán azon nézetben van, hogy a véd fal felállítása eikerülhetlenül szük­séges; ehhez képest tehát a patak medrének felvétele illetőleg lejtmérezése Kovács Kálmán és Kubik Endre mérnökökre bízatott, kik azt a lehető rövid idő alatt elkészíteni megigérték. Tudomásul vétetett. A városi főorvos véleményes jelentése alapján, a Lieb-féle házban lévő kisdedovoda egészségi szempontból beszüntettedk s helyette egy másik helyiségnek a város 4 ik negyedében leendő megszerzése rendeltetik el. A Györgyényi Ignácz ka­nonok úr által ajándékozott Páczán-féle ház most már kisdedóvo­dának azonnal átalakítandó, lehetőleg berendezendő, hogy ott a rendszeres oktatás mielőbb kezdetét vehesse ; e czélbói ez óvo­dát gondozó bizottság következőleg alakitatott meg : Tavasy Antal polgármester világi, Ludányi Antal plébános s föes- peres egyházi elnök; tagjai: Fúlöp József, Poppel Gyula, Gyubek Lajos, és Danilovich Pál. A pénzügy igazgatóság értesítése melyben tudatja, hogy Eger városának az árviz alkalmával okozott kárai pótlásául a pénzügy­minisztérium egy díjmentes sorsjáték rendezését megengedte, tudo­másul vétetett. A kereskedelemügyi minisztérium leirata, mely szerint a vá­ros áltel rendezendő sorsjáték érdekében feladott levelekre a kért portómentességet megtagadja, tudomásul vétetik, s egyszersmind most nevezett miniszter arról, hogy a pénzügyminisztérium a sors­játékra a végleges engedélyt már megadta, értesittetni határoztatik. Szekerák János egri lakos kérelme, melyben a generalis-ka- szárnya egy részének bérbeadását kéri — nem teijesitetett. Polereczky Gyula és társai kérelme, melyben a piaczot a 1 y- ceum teréig kiterjesztetni kérik, a szépitészeti bizottságnak, a rend­őrséggel egyetértöleg adandó véleményes jelentés tétel végett, ki­adatott. Végül a pénzügyminisztériumhoz felterjesztés intéztetett, hogy az adó főkönyvek pontos lezárhatása tekintetéből pénzügyi közeget küldjön ki. ki a város részéről szinte kinevezendő taggal egyetér­töleg ezen főkönyveket lezárolja. Levelezés, Zwornik novemb. 4-én 1878. T. szerkesztő úr! Tudván, hogy ezredünk sorsa t. szerkesztő urat s, úgy hiszem, lapja olvasóit is, érdekelni fogja, bátorkodom néhány sorral felkeresni. — Ezredünk csatározásai Gunjánál, Brcska előtt és a Majevicza-planinán ismeretesek. Ezredünk, Blaschke ezre­des vezénylete alatt, derekasan viselte magát és, hála az égnek, veszteségeink csekélyek. A Bienerth parancsnoksága alatt álló ne­gyedik hadtest ügyes vezetésének köszönhető, hogy Brcska, Bjelina, Tuzla, Zwornik és igy Boszniának Drina mentében fekvő része, majdnem vérontás nélkül meghódolt. Ezen hadtestbe volt ezredünk is beosztva. Oktober havát Tulza előtt táborban töltőt tűk, okt. 26-án útra keltünk és Bukoviczán, Han Zapárdin keresztül téli szállá­sunkra Zwornikba érkeztünk. Örülünk mindnyájan, hogy valahára födél alá jutottunk, miútán hat hétig folytonosan szellös sátrak alatt éltünk. Ezredünk 1-sö zászlóalja és a törzskar Zvvornikban tölti a telet, a 3-ik zászlóalj szintén itt, az alsó és a félórányira fekvő felső várban, továbbá a negyedoráoyira eső Divicz faluban elosztva, a 2-ik zászlóalj a több mérföldnyire fekvő Vlasznicza és Szebernicza óta hagyhatta el, mindazonáltal oly szeretetreméltó fesztelenséggel viselte magát s olyan mesterkéletlen bájjal lejté az oly sokszor megújrázott csárdásokat, hogy valóban nem lehet csudálni a tán- czosok kiváló figyelmét, melyben a kis szőkét részesítek. A második négyesre jelt adtak. Én karomra vettem tán- czosnömet, egy szépségéről , mint kaczérságáról egyaránt ismert barna menyecskét. — Asszonyom — szóltam hozzá, mindjárt a négyes elején — nem ösmeri azt a kedves szőke lánykát ? — Melyiket ? — kérdé. — Azt a balvány-rózsaszin ruhást, kivel éppen Parray Jóska tánczol. — Oh, igen jól ismerem — szólt, s azt a két rövid szót „igen jól“ különös hangsúlyozással ejté ki. — Az ön ba-átja — folytatá — úgy látszik nagyon is belé pillantott a kis szőke kék szemeibe. Nem veszi észre, hogy fülig szerelmes belé ? — Én legkevésbbé gondolnám. S nagysád miből gyanítja ? — Bah ! maga még nagyon járatlan a szív ügyekben. Ba­rátja Parray Jóska ? — Legjobb barátom. — Csudálom akkor, hogy észre nem vette, hogy barátja ed­dig majd minden tánczot a kis kedvessel táuczolt, s most a „Herzens-QuadriIle“-t is elég vigyázatlanál vele tánczolja- Mondja meg barátjának, hogy máskor elövigyázóbb legyen, mert elárulja magát. — Ha nagysád parancsolja megteszem, tőlem úgy sem vesz rossz néven semmit. Hanem annyi szent, hogy az a kis szőke igen kedves teremtésnek látszik. Mondja csak asszonyom, hogy hívják ? — Valóban csudálom, hogy nem ösmeri. Özvegy Csereyné- nek a leánya: Irma. Az anyjáról sok mindent beszél a rossz világ, hanem tudja, a világ néha nagyon is szabadszájú és pedig sok­szor igazságtalanúl. Hanem hiába, a férfiak még most is csinos­nak találják a kis szőke mamáját, én ugyan nem találok rajta semmi különöst. Nézze, épp ott ül a terem felső végén a kan­dalló mellett. Mondja csak, tetszik önnek az a halvány, élette­len arcz ? Oda pillanték a kijelölt hely felé. Egy kiváló ízléssel öltö­zött. nyúlánk, halvány arczú nő tűnt szemembe. Arczárói eltűnt már az ifjúság zománeza, azonban kifejezésteljes nagy kék sze­mei, szabályos orra, finom metszésű szája, hófehér é p fogai igen kedves benyomást tettek rám. — Nagysád — szóltam tánezosnémhoz, — sajnálom, hogy más véleményen vagyunk. Én a kis szőke mamáját még mindig elég szépnek találom arra, hogy beszéljenek róla, sőt megvallom, némi tekintetben még leánya felett is az elsőséget neki adnám. Báli re­ferensi tisztemnél fogva azonban csak a „gardedámok“ királynőjé­nek nevezem ezúttal ki s engedelmével a bálkirály no jogarát nagy- sádnak nyújtom át. — Melyről én a kis szőke javára ünnepélyesen lekö­szönök. II. Özvegy Csereynét, nagyobb körvonalakban bemutattuk a ke­gyes olvasónak. A mi Irmát, leányát illeti, hasonló nyúlánk ter­mettel birt mint anyja, azonban széles válla miatt derekának kar­csúsága sokkal szembeötlöbb. Szemei szintén kékek voltak, orra azonban nem volt szabályos, hanem fitosra hajló, mely kissé pikáns kinézést kölcsönzött mindig mosolygó kedves arczának. Magas hom­lokát kecsesen árnyékolá be aranyszöke haja, melyet kevéssé haj­porozva hordott, úgy azonban, hogy az csak fényét vévé el hajá­nak. Szája nem vojt éppen kicsi, de ajkai rózsapirosak voltak, s ha mosolyra nyíltak, hófehérségíí gyöngy-fogsort engedtek láttatni. Irma ajkai pedig gyakran nyíltak mosolyra, mert neki áldott jó kedélye volt. E mellett volt valami elbűvölő a modorában, valami le­írhatatlan kedvesség a csevegésében, mely egyszerre megnyeré azt, ki vele csak rövid ideig is társalgott. Lehet-e azért csudálni, hogy az én Jóska barátom, mindjárt első találkozásuk alkalmával, a Katalin-bálban, fülig szerelmes lett Irmába. Ö ezt be is vallá nekem, sőt a mi több, pár hét muka már

Next

/
Thumbnails
Contents