Eger - hetilap, 1878
1878-11-21 / 47. szám
370 ságok viszonyai igen megegyeznek az országos átlaggal. E mozzanattól tehát e helyen eltekinthetünk; de legalább a vegyes házasságok viszonyait, melyek számában némely statistikus a vallás iránti közönyösség mérvét látja, vegyük röviden taglalat alá. Hevesmegyében egyező vallásbeliek között 2248 házasság köttetett 1877-ben, ez az összházasságok 98.81 %-át teszi, a vegyes házasságokra tehát csak 27 az az *•19 °/o esett. — E viszonyok igen elütnek az országos átlagtól, a mennyiben statistikai kimutatások igazolják, hogy a 1867—1874-ig terjedő 7 év alatt a kötött házasságok közül 4—5 %> vagyis már minden 20—25-ik esketés volt vegyes természetű. E nagy különbség, éppen mert nagyon feltűnő, aligha nem tévedésnek eredménye; mert még az 1852—59-iki átlag szerint minden 45., 1865. pedig minden 36. es- ketésre esett egy vegyes. A vegyes esketések kitüntetett nagy számának okát valószínűleg az 1868: 53. t. ez. azon intézkedésében kell keresnünk, mely a különböző valláséi felek bármelyikének lelkésze előtt kötött házasságokat jogérvényüeknek mondja ki, s mivel éppen az 1868-ik évtől fogva egyszerre felszökött a vegyes házasságok száma: valószínű, hogy ezek többjei mindkét fél lelkésze által külön lettek anyakönyvezve és kimutatva. Hogy pedig Hevesmegyében az országos átlagnál kevesebb vegyes esketés köttetett (minden 83.26-ra esvén egy) annak oka egyrészt az, hogy e megyében a római katholikusok az országos átlagnál (Magyarországban 52.93 °/0. Erdélyben 12.58. Horvátországban 83.47 %. Magyarbirodalomban 48. 60 ° „kai vannak képviselve; már pedig az statiskailag igazolt tény; hogy a görög neme- gyesültek után, a róm. kath. vallásuak tartózkodnak leginkább az e nemű házasságoktól; mig ez utóbbi jelenség a két protest, fele kezet, a görög szert. rom. kath., kiválólag pedig az unitáriusok között kevésbé észlelhető. Mig ugyanis a görög nem egyesülteknél csak minden 30.9 róm. kath. minden 23.3-ik esketés vegyes természetű, — a helv. hitvallásuaknál már minden 13.6, görög egyesületeknél 13-3, ágostaiaknál 10.7, az unitáriusoknál pedig minden ö.2-ik házasságra esik egy vegyes. Heves megye az e nemű házasságokban való részvételének minusa még onnan is ered, hogy megyénkbén a különböző vallásbeliek nem elszórtan laknak egymás között, hanem nagyobb számban és területen mintegy compact egészet képezvén, nem szeretnek más vidékről és vallásfelekezetből maguknak frigytársat keresni. A vegyes házasságok 62.96 %-a (17 esetben) róm. kath. és-4 T Á R Képeddel szivem fölött áll ............. K épeddel szivem fölött áll Az illatos kék virágszál, Melyet nekem szép kedvesem ! Első ajándokúl adál............. H alkan, súgva beszélgetnek, Szivem és a kisded virág — Minden szavuk egy mély titok, Hogy ne értse meg a világ.......... „ Te hozzád jöttem meghalni, — Kezd a virág megszólalni — Ha megőrződ poraimat, Nem siratom, elfeledem A harmatot, napsugarat !“ .......... S züm dobogja lázas hangon : „„Régen várlak, szép galambom ! Hogy legyen bő táp-harmatod: Rád öröm-könyet hullatok, S melengető napsugarat Neked, az én hő csókom ad.......... D e ha egyszer mégis elhagysz, Ha fölöttem majd elhervadsz : Mély sírja leszek porodnak, És híven őrizni foglak.......... C sak egy ezért kivánatom: Ha előbb Öl meg bánatom, Legfőbb kincsem e világon! Te légy halotti virágom!““.......... „ „Legyen!..........porladj együtt velem — N em leszek hozzád hűtelen!““.......... he lv. hitvallású között, mint a mely vallásfelekezetekhez Hevesmegye népességének legnagyobb része tartozik, köttetett, azonkívül még csak 8 eset fordult elő, hol róm. kath. ágost. vallásával frigyült, mi a vegyes házasságok 19.67 %-át teszi. V. Hogy a házasok mily korban frigyülnek az a társadalmi összlét nem csekély fontosságú mozzanatát kepezi; mert sem az elhamar odott, sem pedig a késői házasságok kedvező tünemény gyanánt nem vehetők. Az elsők azért nem, mert igen sokszor csak a felpezsdülő szenvedélynek, gyakran könnyelmű meggondolatlanságnak szülöttei lévén, nem egyszer a családi boldogság feldulására vezetnek; az utóbbiak pedig a gyermekek fölnevel- hetését kétségessé teszik. Kor tekintetében a házasságok közönségesen 5 féle nevezettel szoktak jelöltetni, és pedig: a) elhirtelenkedettek, ha a 20-ik életév b) koraiak, ha 20—25-ik „ c) kellő korúak (Rechtzeitige) ha 25—35-ik életév d) elkésettek, ha 35—50-ik életév e) későiek, ha az 50-ik életév utáu köttetnek. Minden esetre legkedvezőbb tüneménynek tekinthető az, midőn a házasságok összes számában, a korai és kellő korban kötött básasságok lehető legnagyobb mennyiségben vannak képviselve, mivel ezeknél a házasélet tartama leghosszabbnak Ígérkezik, mi úgy a családi élet bensöségére, mint a gyermekek fölnevelésére — mi a födoiog — a legkedvezőbb befolyást gyakorolja. Hazánk azon európai államok egyike, melyben a házasságok legnagyobb részt a 30 ik éven alól tehát ifjabb korban köttetnek amennyiben tekintet nélkül a nemre, az összes házasúlók 31—32 °/„-a a 25-ik év elérése előtt lép Hymen rózsa koszorújába. Hevesmegy e e tekintetben jóval túltesz az országos átlagon; itt ugyanis azok aránya 56.76 °/0-ot tesz, vagyis, mig Magyarországban 1000 házasból 310—320, Hevesmegyében 577.6. tehát majdnem még egyszer annyi a 25-ik év elérte előtt lépett házasságra. Összehasonlitva az arányt Európa legalább nehány államának e tekintetbení viszonyával, 10,000 házasuló közül, a 25-ik korév, elérte előtt lépett e frigyre: Angliába . . . 5528. Belgiumban . . 2744. Francziaországban. 4312. Bajorhonban . . 2081. Svédországban. . 3629. G Z A. h — Mond a virág illat-nyelve, Andalitó-bájjal telve — S igy a sírban is együtt áll Szivem és a kis virágszál, Melyet nekem, szép kedvesem ! Első ajándokúl adál. Kapácsy Dezső. Két sír története. Elbeszélés. Irta Qyulay Endre. (Folytatás.) A lányos házaknál kezdtek szívesen látni bennünket, kivált ahol a farsangra készülődő hölgyecskék voltak; mert hiába, azért, hogy a bajuszunk sehogy se akart nőni, mégis egy-egy „udvarló“ számot tettünk s hozzá még jogászok (!) is voltunk, mely neme az emberi fajnak — vagy na jobban tetszik, mely faja az emberi nemnek — ama kis városban, hol elbeszélésünk szerepel, a mamák és lányok előtt a legkedvesebb báli artikulust képezé. Volt is alkalmunk nemsokára egyéniségünk ezen magas agió- ját értékesíteni — a Katalin-bálban. Az én fentebb említett, kedves barátommal, Parray Jóskával, szinte repültünk, a mulatság előttünk még kevéssé ismert gyönyöreit élvezni, a fényesen világított tánezterembe, hová lassankint egybegyült az egész városi „hótvolé,“ a tánezterem sikamlós talajára először lépő, bátortalan „bakfisch“ lánykáktól kezdve, egészen a 10 farsangot átviritott hölgyek, még mindig az ifjúság bimbókorát affektáló, hosszú soráig. A „bakfisch“-ek kedves csoportjában, egy igen csinos szőke lányka vonta magára a közfigyelmet. A zárdát még csak pár nap
