Eger - hetilap, 1878
1878-11-14 / 46. szám
XVII. ér-folyam. 40. szám. 1878. uoTember 14 én Előfizetési dij: Egész érre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre . I „ 30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám . — 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal l a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (sóliáz-uteza Mózer-féle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. A vízgátról. ígértünk positiv irányú czikket s ez alkalommal sietünk az Ígéretet beváltani. Jelen czikkünk, mielőtt a vizgátról szólna, ott veszi föl a fonalat, hol azt a múlt ezikk kezünkbe adja : a patakmeder szabályozásánál. Vérlázitó városunkban az a tunyaság és nem tudom mi — találjon rá jelzőt kiki magának — melyet rendészetünk tanúsit. Mis- kolczon a polgármester a vész utáni napokban oly erélyt fejtett ki, hogy napokig még otthon sem hált; folyton és rögtön intézkedett, és mi lett az eredmény? Az, hogy most Miskolcz föutczáján, ott hol a vizár oly árkokat mosott, hogy egy egri hóstyai ház ki sem látszanék belőle : ott már Dyoma sincs a borzasztó Ítéletnek. Hát nálunk mi történt s mi történik? Annyi mint semmi! A patakban most is majdnem mindenütt ott vannak a zátonyok és a barátok hidjánál a víz csaknem áll, mintha nem is ö lett volna, ki a zátonyt oda hordta. . . . Pedig itt, uraim, nincs halasztani való idő. November a nyakunkon, a tél a küszöbön. A természet nem vár, mert a mi hatóságunk nem Józsue, ki a napot megállítja — hanem tán inkább az a nap, melyet Józsue megállított, úgy, hogy Galilei sem mozdítja meg. . . . Szavaim igazságát csak az ellenkező tények fogják megczá- folni; különben pedig három ennyi árvíz sem fogja elmosni, amit pedig minden pillanatban várhatunk. A hegyek teteje már is fehérük a hótól. Mi lesz, ha a télen meggyűlt hó olvadni fog? Tán a hatóság kedvéért a patak viszszafelé fog folyni, a zátonyokat vissza hordja ahonnan hozta s a gátfalat is visszaállítja maga ? Egy egri „kapaczitás“ szerint ennek kellene történnie, ha igaz volna, „hogy a föld forog.“ (Sic). Kiki beláthatja tehát, hogy legelső sorban ki kell tisztítani a patak medrét; szabályozásáról különféléket említ Kubik mérnök úr a „Heves vármegyében.“ Helyesen s kimeritöen-e? Videant consoles. Ugyancsak a fönn tisztelt mérnök úr heiyenkint meglehetősen billegő okoskodások után abban állapodik meg, hogy „gát mégis csak szükséges és a vizár leketetlenitését jövőre mindenkorra eszközölni lehetséges.“ 0 az eddigi magasságú vízgát helyett bukó gátat ajánl. A „műszaki vélemény“ Szarvaskőnél és Tárkánynál ajánlja a gátat. A mi néhai czikkünk odakinn is, 8 helyben a régi helyen is ajánl gátakat. Van tehát terv és javaslat — csak az a kár, hogy nem „quantum satis.“ — Ez alkalommal bátorkodunk egy új eszmét forgalomba csempészni. Tény az, hogy mindennemű alkotmány és szerkezet annál biztosabb, erősebb és czélhoz mértebb, minél egyszerűbb; ellenben annál romlandóbb, költségesebb és félszegebb, minél complicáltabb. Ez elvből iudúlva ki, nézzük csak, vájjon nem találunk-e példát a világon az egyszer-mindenkorra biztos vizgátra, s vájjon lehet-e azt, ha van, a mi viszonyaink között alkalmazni? Példa igen is van. íme Holstein, mely a tenger parton annak szintjétől jóval lejebb fekszik, úgy, hogy a tenger vizét csakis gát tartja föl. S hogyan van az a gát építve? Egyszerűen. Kellő magasságú és szélességű töltés van csinálva földből, a föld jól megtömve, annak a víz felé néző oldala gránit kövekkel és cementtel jól kirakva, belső oldala pedig jól begyepesítve. Ez az egész. Ki van továbbá szegezve egy tilalomtábla, mely a gátat megsértőre kemény büntetést ró; aztán a rendőrségnek kellő gondja van rá, hogy a tilalomtáblának tekintélye legyen. Mit csináljunk hát mi? Készítsünk egy füldszánczot, mely a régi „puskaporos torony“- vagy Csicsadombra és a Czeglédre támaszkodva a felnémeti völgyet elzárja. Ennek Felnémetre néző részét kövezzük ki, ha nem is gránittal, de jó kemény kövei és cementtel becsületesen; alatta a víznek, illetőleg a patakmeder viz- foghatóságának megfelelő nyílást hagyjunk, melyet szintén keményen boltozzunk ki és széleit jól rakjuk ki négyszög kövekkel, mint a vasúti töltések hasonló vizeresztö nyílásainál is látható; a jól tömött, kellő magas és széles töltésnek déli oldalát gyepesítsük be jól. Az országút, Felnémet felé, a töltésen mehet keresztül. Aztán állítsuk fol^a tilalomtáblát és tegyük mulaszthatatlan kötelességévé valamelyik fia-kapitánynak, hogy minden héten egyszer vizsgálja meg — rajta végig menve — a töltést, nem kapott-e valahol sérülést, s arról Írásban tegyen jelentést. Különben pedig legyen mindenkinek balalma, esze és szive arra, hogy a töltésen garázdalko- dót följelentse, illetve rendre utasítsa s utasittassa és — vizárnnk többé nem lesz! Hogy Felnémetet e miatt valaha a vizár fenyegetné: mese beszéd! A leirt gát költsége minden terv közt a kegkevesebb. Kiállítható becsül es, józan kezelés és munkavezetés mellett tízezerből; mondjuk, 20—25 ezer forintból. Vajon sok ez? És nézzünk utána, nem szerezhetnénk-e mérnöki szaktanulmányt s utasítást e gátról Holsteinből? — S úgy lehet, a közös hadügyminisztériumtól az építéshez utászokat is kapnánk, kik fél annyi költség mellett kétszer annyit végeznének mint a mi drága s kényelmes kőműveseink. Ezeket akartam még elmondani. Alakuljon, véleményem szerint, azonnal bizottság, mely minden rendelkezést megfontoljon s foganatosítson. Többet a vizgátról részemről nem is akarok szólni, hanem szóljanak a professionatus szakértők; de tartsák szem előtt azt, mi engem is eihallgattat immár, a mit Lucifer mond Ma- dáchnál : „A tett halála okoskodás!“ Ver rés. Hevesmegye 1877-iki népesedési mozgalmához. (Folytatás.) A. Házassági ügy. Tekintve a házasfelek arányát hazánk össznépességében, az 1870-ik évi január 3-án megejtett népszámlálás alapján találjuk, hogy alakosság 41.3 % volt házas, illetőleg férjes; 52.9 % eseT a
