Eger - hetilap, 1878
1878-10-10 / 41. szám
XVI!. éT-f»lyam. 41. szám. 1878. október 10-éu. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre . I „ 30 „ Egy hónapra. — -15 „ Egyes s/.áiu . — IJ „ Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal > a lyeeumi uyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (sóház-utcza Mózer-féle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr. Eger, október 9-én. Bosznia-Herczegovina megszállása kezdi megteremni rósz gyümölcseit. Szept. 30-án híre járt, hogy a boszniai hadjárat pénzügyi következményei, főleg pedig a katonai körök túlságos követelései folytán, magyar miniszterválság van készülőben s már okt. 1-én megtudtuk, hogy a válság csakugyan hekövetkezett. Erre a közvetlen lökést Széli pénzügyminiszter lemondása adta, ki midőn szept. 26-án a cabinet tagjai teljes számban gyűltek össze, határozott felmentési kérvényét a miniszterelnök kezeibe letette. Lemondása a szept. 29-iki miniszteri conferentián tárgyaltatott s az eredmény az volt, hogy a pénzügyminiszter ezen lépéséhez az egész minisztérium csatlakozott; mire a miniszterelnök szept. 30-án az egész cabinet lemondását ő fel; ségónek bejelentette s okt. 4-én Írásban is benyújtotta. Ő felsége azóta már határozott a magyar minisztérium lemondása fölött. Mind Széli lemondását pénzügyminiszteri állásától, mind a magyar összes minisztérium hivatali lemondását olfogadta, meghagyván, hogy az egyes miniszterek. utódaik kinevezéséig, eddigi hivatalos működésüket folytassák. A magyar miniszterválságot az ellenzéki sajtó Tiszafáié „taktikádnak, „fogas“-nak tekinti, hogy a nemzetet megpuhitsa s nagyobb áldozatokra hajlandóbbá tegye, s eleinte Bécsben sem akarták a dolgot komolyan venni ; de mióta a válság Lajtántúlra is kiterjedt, ott is meg vannak győződve a helyzet komolyságáról, s most már az izgatottság itt is, ott is fokonként nő, annálinkább mert a válság következményeit előre kiszámítani nem lehet. Nem csak kormányválság ez, hanem pénzügyi is; válság a birodalom külügyi politikájában és a megkezdett hadi ac- tióban. A válság valódi okai az ellenkező hírek tömkelegéből nem világlanak ki eléggé. A félhivatalos „Fremdenblatt“ azt véli, „hogy a magyar miniszterek csak meg akarták akadályozni, hogy a megszállás költségei a végtelenig fel- csigáztassanak“ ; a „N. fr. Presse“ is azt hiszi, hogy fitian- cziális zavarokban rejlik a válság oka, különösen abban, hogy az egybeülő delegatióktól ismét 80 millió hitelt akarnak kérni. Ez azonban alig ha hű előadása a dolgok állásának. A nehézségek, úgy látszik, elvi természetűek. A magyar kormány mindenekelőtt biztos tudomást akart szerezni a rájok rovandó áldozatok nagysága és határai felől s azon kivűl. a „P L1“ szerint, még más két kérdés is forog szőnyegen ; először, vájjon az áldozatok nagysága olyan-e, hogy azok a magyar pénzügyek állandó károsítása nélkül elviselhetők; s másodszer hogy mily biztosítékok nyujtat- nak arra nézve hogy az egyszer körvonalozott határokat, mint már máskor is történt, átlépni nem fogják. Bizonyos, hogy e kérdések tisztán pénzügyi szempontból meg nem oldhatók, hanem a végső politikai czélok megvilágítását teszik szükségessé. Más kérdés megint, melyet az ellenzék helyesen vet fel, nem kellett volna-e mindezeket már akkor mefoniolni. midőn a megszállás elhatároztatott, mert fel sem lehet tenni, hogy a magyar kormány annak czéljáról tájékozva nem lett volna s így tudnia kellett, mennyibe fog e vállalat kerülni s mennyiben fogja a magyar budgetet megrontani. Azonban, tekintve azon kedvezőtlen hatást, melyet e válság már eddig is hitelünk és állami tekintélyünkre gyakorolt, a kibontakozás kérdése az, mely minden másnál nyomatékosabb. Az eldöntés nem késhet soká, mert az új kormánynak a trónbeszéd szövegét kell megállapítani s a folyó kiadások fedezéséről is idején gondoskodnia. 0 felsége mielőtt végleg határozna, pártkülömbség nélkül azon kiválóbb politikai egyénekét kívánta meghallgatni, kiknek tanácsa a jelen válságos perczekben becses lehet. Eddig Szlávyt, Majláthot, Sennyeit és Bittót fogadta s valószínűleg b. Simonyi Lajost és Grhyczy Kálmánt is fogadni fogja. Szlávy, Sennyey és Majláth, mindegyik más-más indokolással, kijelentették, hogy ők nem érzik magokat képeseknek, a mai viszonyok között kormányt alakítani. Szlávy azonfelül a helyzetről oda nyilatkozott, hogy annak, ki a minisztérium élére akarna állni, előbb pártfeleivel s a parliament kiváló férfiaival az égető kérdésekben megállapodásra kell jutni, ezek között pedig a legégetőbb a bosnyák kérdés. Ezt azonban nem oldhatja meg egyedül a magyar kormány és parliament; erre a lajtáninneni és túli mindkét kormány és a parliament egyetértése szükséges. Minthogy pedig az osztrák minisztérium is lemondott s így hiányzik a lajtántnli tényező, ily körülmények között alig marad egyéb hátra, mint hogy Tisza, pénzügyminiszter nélkül is, vezesse az ügyeket az országgyűlés megnyitásáig. Bittó úgy vélekedett, hogy a kormány eljárása sokban oka a jelen helyzet nehézségeinek, a miért az országgyűlésen mindenesetre támadásoknak lesz kitéve ; egyébiránt azt hiszi. hogy az Oiszággyűlés többsége számba veszi a tényeket s nem hozand oly határozatokat, melyek a monarchia tekintélyét csökenthetnék. A válság azon megoldása, hogy Tisza minisztériuma vezesse az ügyeket az országgyűlés megnyitásáig mindenesetre a legtermészetesebb s a legkövetkezetesebb is; mert ez fogadta el és támogatta Andrássy politikáját s így leginkább van azon helyzetben, hogy azt a parliamentben védje s annak indokait kifejtse és, a mi fő, legkönnyebben
