Eger - hetilap, 1878
1878-10-03 / 40. szám
315 olyan szerencsétlenség, mint akkor, ti a a gátat a viz elszakítja. Nevetséges okoskodás 1 Hát ez a második vizái1, melyet nem tartott föl a gát, nem csinált elég kárt ? Hát nem jött a viz a lyceumig? Nem döntött el falat? nem hordott el hidakat? nem tett kárt a kereskedésekben ? S nem lehetett volna a viz több, úgy hogy hasonlag elöntliette volna a várost, mint előbb? — Bizony, csak még nehány ilyen vizár, mint az utóbbi -— s nem tudom mi lesz városunkból; megtörténhetik, hogy hitvány mezőváros! . . . De hagyjunk fel e nevetséges érv további czáfolgatá- sával, s lássuk inkább a harmadikat: honnan vegyük a pénzt ? Honnan? Hát ha máshonnan nem lehetne, akkor kölcsönből! Ha valamikor adósságot csinálhatott a város parádéra, akkor most, midőn léte és jövője forog szóban, s miután jövedelmi forrásai, mégis úgy-ahogy, gazdagodtak, mért ne lehetne kölcsönt felvenni ? De nézzük, lehetne-e valamikép pénzforrást nyitni a nélkül, hogy a város tetemesen terheltetnénk a kölcsön által? 1. Tekintve, hogy a régi gáton kívül még a város határán kívül is szükségeltetnék két gát, melyek nem épen csak a város előnyére szolgálnának, úgy hiszszük, hogy a megyét és kormányt is meg lehetne nyerni, hogy a költségek egy részét átvegyék; sőt tekintve, hogy oly jelentékeny, tiszta magyar város existentiája s virágzása, minő Eger. országos érdek: a közmunkából is juthatna egy jó rész a terv kivitelére. 2. Ha a megye és kormány csak egy részét viselné a költségeknek, akkor az Egerre eső résznek forrásai lehetnek: a) Azon dézsmaváltsági be nem hajtott pénz, mely, mint halljuk, jelentékeny összegecske, és azért nem szedetett be, mert „nem jó a darázsfészekbe nyúlni!“ Risum te- neatis 1 b) A kormány engedelmével a „közös iskolák“ czél- jára fordított pénz, ez iskolák eltörlésével, eme tervbe vett költségek fedezésére lenne fordítható. Mert bizony nevetségesek azok a közös iskolák, ott ahol oly felekezetiek vannak, melyek különben is „közösek,“ mert mindenki számára tárvák. Különben is az egri közös iskolák Eötvös félreértésének köszönik létöket. Ugyanis Eötvös báró ten- dentiája az volt, hogy oly helyeken, hol az egy & s felekezetek külön-külön elégtelenek iskolák kiállítására, fogjon kezet valamennyi felekezet, s építsenek közös erővel iskolát. E körülmény azonban Egerben nem forgott főn, következéskép nálunk a közös iskola nevetséges valamj. csakis „bugris-hűhó“ a papság ellen, s aztán, valljuk mecrq’ „drága hűhó“ is. De ha már eddig fizettünk, fizessük ezután is azt a pénzt, de inkább a város rendezésére és biztosítására ! c) Ha e szavaim kellő méltánylásra találnak a józan többség tiszteletre méltó tekintetében, akkor bizton hiszszük, hogy a mlsgos főkáptalan, valamint a nagymólt. érsekség is, a megye és kormány terhén kívül, a városra eső költségnek egy-egy részét elvállalják annálinkább, mert ők is szenvednek a vizáradások alkalmával, és hazafiasságuk- s keresztény szeretetekről ezentúl is fel lehet tenni, hogy ott is hajlandók jót tenni, a honnan nem várhatnak mindig hálát. d) Végre nem akarjuk feltenni, hogy városunk polgárai között nem találkoznának sokan, kik készséggel járulnának az oly életrevaló terv kiviteléhez, melynek czélja a egy félóráig, úgy hogy külön visszatartó mozdonyt kell a vonat hátuljához kötni, s nem jó kinézve látni, mily mélység felett, mily esve megy az ember; oldalamon diszlett a gyümölcstermő szépvidék kertjeivel, melyeknek dús termékei szolgáltatják az almabor — Obstwein — anyagát, a németnek ez is elég; előttem terült el a szép sváb föld, melyen a múlt idők regényessége s a jelen kedélyessége mintha kezet adtak volna egymásnak; beléptem a bádeni határba, hol már minden a poroszra emlékeztet a gut-nak jut kiejtésétől az uniformisig, 8 a vaggonok felírásától az embereknek merev pedánssá- gáig; magam után hagytam a történetileg nevezetes rastatti erősséget; egy oldalpillantást vetettem Baden-Badenre, a mely felett emelkedő magas hegyláncz szép zöld erdöviránya annyi beteget s nembeteget vonz magához, 8 végül a kehli hídon — átkelve a Rajnán, messziről láthattam Strassburg dómjának magas tornyát, utam legközelebbi czélját. Ez alkalommal történt, hogy kedélyes fiatal sváb emberrel, ki 1871-ben a német sereggel volt Páris alatt s most szintén a világkiállításra indult, s jó kedvével, elmés ötleteivel, valódi sváb könnyű esz.ejárásával tetemesen megrövidítette különben hosszú utazásunk idejét. 0 sokat beszélt sváb dohairól, s aztán fesztelenül elövevén frankfurterét, con amore falatozott, kinálgatott jobbra — balra — hisz út alatt, kiket a sors eg) behozott, hamar lesznek ismerősek — azután előhozakodott egy paiaczk borral, s megtrak- tálta a társaságot. Én sem akartam hátra maradni. Hogy jó kedvet csináljak neki, megtubákolt.-*ttam jó régi erős tubákkal. Hanem az én svábom majdnem hogy kiugrott a coupéból már csak a puszta szagára is. Még ilyen erőset nem látott, nem érzett életében. De nem volt elég. Előhozakodtam n<ki, hogy nekünk odahaza nemcsak jó egri borunk van, hanem ennek megfelelő kemény vizünk is. S kivevém egri-viz üvegcsémet, megkóstoltattam vele. Akkor kellett volna látni. így már aztán sikerült megmutatnom, hogy nemes erős dolgokhoz szokott magyar természetünk van, mely egri vereset iszik — s egri vizet. Lett is nagy respcctusa előtte — a magyarnak. Egy másik utitársam megtestesülése volt a honvágy és hazatérés boldogságának. Fiatal ember, Bukarestből jött haza nejéhez, gyermekeihez, kiket egy év óta nem átott. Számlálta a per- ezeket, a mint jött közelebb közelebb; elmondta ezerszer, mint ohahtja övéit otthon találni. Ki-kitekintgeteü, arczán szinte lehetett látni a várakozó türelmetlenség érzetét; le /ehetett volna festeni s midőn a várva-várt kis státio mellett faluja első kis házait meg látta s odapillantott kedves lakása felé s meglátta nejét, gyér mekeit, kik reá vártak, alig lehetett tartani, hogy ki ne ugorjék idő előtt. S aztán csókolódzás — öröm — se nem látott, se nem hallott! Nem hiszem, volna-e szív, melyet e jelenet el nem érzéke- nyitheteít volna. Strassburgot, a porosz-franczia háborúból nevezetes várat, ugyancsak erősítik a poroszok. A mint a Rajnát átléptük, már feltűntek mindenfelé a hányt sánezok, a várostól jó egy órányira. Mindenfelé árkok, vízcsatornák, maguk az induló-házak is teljes erősségek, úgy hogy a város alig közelíthető meg, s jó messzire vigyen az az ágyú — a mi humánus korunknak fájdalom van olyana —• mely e sánezokon kívülről vethesse be bombáit Stra8sburgba. Beérve öt óra felé délután, első volt a dómot megnézni. Leírásával e nagyszerű dómnak nem akarok unalmas lenni, csak annyit jegyzek meg, hogy a szentélyt most restaurálják, vagy jobban mondva, újra csinálják, mert ez a rész szeuvedett legtöbbet a 71-iki bombázás alkalmával. A helyreállítás a költségvetés szerint 3,400,000 frankba fog kerülni s eszerint méltó lesz az imposans templomhoz. Nehány ablak festménye a 12. századból való. A vezető, egy kedélyes öreg úr, ki úgy magyarázta nekem a dóm részleteit németül, hogy csak minden 3-ik szó volt német, s az is francziá- san kimondva, szörnyen szidta a poroszokat, a hol csak beszédbe hozhatta, — mindezt magyarázat közben, s cssk akkor volt csendesebb, mikor egy-egy porosz tiszt, ki szintén körülnézett, haladt el mellettünk. Atalán Strassburg nem akar németesedni — hiába hoztak reá e czélból egy egész német egyetemet. Kivéve a hivatalos utczafeliratokat, más ugyancsak nem sejtetné, hogy itt már porosz területen vagyok. A nyelv franczia mindenütt; a szórványos német is elfrancziásitott orrhangoztatású. Nem tudják elfeledni, hogy hazájok Francziaország; majd minden egyes házban mutogatnak egész ostentatióval nagy bombákat vagy kartáescserepeket az ostrom idejéből, bogy alkalmat találjanak a poroszokra magokat kipanaszkodni. A strassburgi csak a bombardement előtti és utáni időkről beszél; legújabban innen számítja az időt.. A porosz katonaság, mely ott fekszik, idegen, betolakodott elemként tekintetik; a tulajdonképeni társaságba nem juthat be, az ajtó teljes *
