Eger - hetilap, 1878
1878-10-03 / 40. szám
316 város felvirágzását lehetetlenitősót existentiáját fenyegető veszélyt elhárítani, A hozzájárulás formáját s közelebbi módozatait azonban nem akarjuk ezúttal megvitatni. Mindenesetre kívánatos, hogy közgyűlés tartassák, mely a teendőket maga állapítaná meg, s bizottságok szereztessenek, s ezek menten megkezdjék munkásságukat! Ezekben mondottuk el vázlatosan szerény nézeteinket e kérdés körül: kell-e vizgát Egernek ? — Úgy hisz- szük, elég érthetően fejeztük ki magunkat, s önérzettel mondjuk : több jó akarattal, mint amennyit szőnyegre hozni s bevallani lehet szerénytelenség vádja nélkül. Ajánljuk tehát szerény tervünket polgártársaink becses megfontolásába, mert: „lla Eger életre való, akkor kell magán segítenie; ha pedig ebben megakadályozza a bugris uralom, akkor nem életre való!“ Dixi. . Verres. A második árvíz. Még uiiics egy hónapja, hogy az aug. 31-iki áradás veszélyeivel küzdöttünk, még nem törölhettük el borzasztó nyomait s szept. 27-ón újólag árviz pusztította városunkat. Szept. 26-án délután nehéz cseppekbcu kezdett az eső szakadni, s habár nemsokára megszűnt, a sötét felhők nem oszlattak szét, s éjjel újra megeredtek az ég csatornái s az eső szakadatlanul hullott másnap délig, midőn majdnem 2 óráig tartó záporrá változott át. Délután 4 era felé az eső végre elállóit s senki sem gondolt a veszélyre, midőn egyszerre csak felhangzik a mindenkit megfélemlítő kiáltás: „Jön az árviz!“ Sokan a rémhírnek nem akartak hitelt adui, mig saját szemeikkel nem látták, hogyan ömlik szét a piszkos ár városunkban. Az elövigyázóbbak, okúivá sa- saját kárukon, nyomban hozzáfogtak értékesebb holmiaik megmentéséhez, de nem sokat végezhettek, mert kevéssel 4 óra után, a magasabban fekvő részeken kívül, az egész város víz alatt állott. A várost védő vizgát az első áradáskor ledöntetvén, a romboló elem most akadálytalanúl ömlött szét az utczákon. Az egész piaezot, a városház-, mecset-, megyeház-, kaszinó-, sz.-János-, érsekútezát s a Csurgót rövid idő alatt elborította az ár, mely csak 8 óra felé kezdett ismét apadni. Most is Móuosbél környékén éspedig az aug. 31-ikinél nagyobb felhőszakadás volt s a szarvaskői völgy felöl omlott a roppant víztömeg városuukba. A vizár újólag kereskedőinket s iparosainkat sújtotta, kik az első katasztrófa alkalmával is a legtöbbet szenvedtek; mert habár az áradás nem érte is el az aug. 31-iki- nek vízállását, a piacztéren mégis Öluyi magasságban állott a viz s igy a végső erőfeszítéssel újonnan felszerelt boltokat tönkre tette. Szerencsére emberélet nem esett áldozatul; de a kár mo3t is jelentékeny 8 százezrekre tehető. Az ijedelem általános volt s az árbo- ritotta városrészek lakói, mindent hátrahagyva, menekültek nedves, sárral borított lakásaikból. A nyomor, mely azon szerencsétlenekre vár, kik száraz födél és élelem nélkül vannak s reménytelenül néznek a zord tél elébe, határtalan s valóban szivreható. Az egri árvízkárosultak részére város-negyedenként begyült adományok jegyzéke. Város I-sö negyed. Egri érsek ö nméltósága 2500 frt, egri mélt. Fökáptalan 1000 fr., főt. Lengyel Miklós nagyprépost. 500 fr. Végli Pál 2 fr., Cseh János 1 fr., Katinszky Gyula 2 fr., Ihász Gábor 1 fr., Smida Victor 1 fr,, Tersztyánszky Dezső 1 fr., Kozma Ká roly ő fr., Úry József. 1 fr., Nékám Endre 1 fr., Schmidt Károly 30 kr., Babócsay Bála 50 kr., Szvorényi József 10 fr., Cisterci rendház 5 fr., Imre Miklós 100 fr. Város Il-ik negyed. Bukuts Imre Va véka bab, Szabó László 20 kr, Szilágyi Simon 40 kr, ör. Angyalosy András 40 kr, ifj. An- gyalosy András 30 kr, ifj. Preszler Ferencz 40 kr, Róth Jakab 50 udvariassággal — a franczia nem tagadja meg magát — zárva előtte. Hidegen bánnak el velők — mint akiktől megszabadulni nem birnak; de mindig érzik, hogy fraueziák, s vissza kell még kerülniük. A dómban érdemes megnézni a hires órát, melyet egy ügyes mester tizenkét évi munkássága eredményeként kószitett, s aztán 1842-ben a templomnak ajándékozott. Egyik remekműve a mechanikának. A templom jobb oldali kereszthajójában van. Van rajta kivülröl vagy harmincz alak, a melyeknek mindegyike más meg más dolgot végez, vagy valamit jelez. Az egyes csillagászati és idői jelenségek mind leolvashatók róla. Úgy van a szerkezet beállítva és kiszámítva, hogy 99 évig hozzá sem kell nyúlni, nem kell felhúzni; minden év végén a sok figura csak el kezd izegni-mozogni s mindegyik önmaga foglalja el azon helyét, melyen uj évkor lennie kell. A szökő években előugrik február 29-es száma, mig máskor elmarad. Déli 12 órakor a középen levő Krisztus-szobor előtt elléptet a 12 apostol, mindegyik fejet hajt, az óra egyet- egyet üt, mig a processiónak vége nincs. Igen elmés az egész ösz- szeáílitás. Mestermü, melyet, megbecsülni, megfizetni nem lehetne. S oldalvást magának a rnü készítőjének szobra, a ki nézi, rendben jár-e a müve ? Strassburg csak átmeneti hely volt, — másnap reggel ismét a vasút fogadott szűk lakába, hogy vigyen Parisba. Szinte jól esett a német pöffeszkedés, a katonai dressura fa-kemény hazájának ki nem kerülhető vasúti arczaitól elmenekülni s mosolygóbb vidékre térni. De mindent kifundál a német! Mielőtt a határt átléptük volna, megáll a vonat egy félóráig, hogy az utasok reggelizhessenek, illetőleg meg német földön költsenek pénzt, s ne az 5 percz- nyire ide fekvő franczia Avricourtban. Itt már franczia a nyelv, az indulóházaknál mindenütt íényes-fogantyúsbotos, ezüstsujtásos portier áll hátravetett csónakkalappal. A vámnál elbánnak illedelmesen s aztán tovarobog a vonat. De szép ország is ez! nem hiába szereti annyira a franczia. És gazdag is. A Meurtre-Moselle, Meux folyók mentén elterülő völgyek eleven zöldje, nem nagyon magas hegyes, de kedves, kies vidékek, sok a mieinkhez hasonlóak, igen jó benyomást tesznek. S mindenütt a szordaimas művelés nyomai, egy talpalatnyi föld sincs elhanyagolva. Gyárak, kémények füstje jelzi az iparnak ittlétét. Az úton meg nem állhattam, hogy a station bole ne harapjak egy kis franczia kalácsba. Ezt itt specialitásnak tartják ; nekik jó lehet, de nekem, megvallom nem Ízlett. Cseresnye az egész elhintve vajas tésztasüteményen. Az ize különös, nekem kissé száraz- fanyarnak tetszett; de hát megvigasztalódtam, hogy nem bírtam eléggé méltányolni, hisz — a régi adoma szerint — nem idevaló vagyok. Javában folyt az aratás •— juiius közepe — a kévéket rendre hányják; alul három csomó, föléje kettő s egy a tetejébe s kész — a fránczia kereszt. Epernay mellett halad el a vonat, a cbampagnei bor hazájában vagyunk, egykét pohár a valódijából felfrissít, s a hosszú, egynapi út után azzal biztatjuk magunkat, hogy egy kis idő múlva Paris int felénk. Meg is érkeztem végre, meg is találtam a lakásom, itt vagyok a világvárosban, s járom is mindjárt pihenőül boulevard]ait. S oly jól esik, hogy sok fáradság után mág is itt vagyok. Nem természetem: bámulni valamit; elvem: nil admirari, s mégis itt meglep — a nagyszerűség. Láttam tán egyes szebb dolgokat, de nagyobbszerüeket, mint itt, nem. De erről, lesz még alkalmam szólani. Elmegyek vacsoráim egy établissement Duvalba. Duvalról, alapitójokról hivják ezen étkező helyiségeket. Bemenet kis étellapot nyomnak kezembe. Felmenvén az emeletre fehér fökötös pinezérnö kérdi: Que désirez vous? S megrendelek, s a mint elhozza, aláhúzza étellapomon a hozott ételt. S mikor elvégezem, nem tizetek azonnal, hanem kimenet a cissánáí átadom étellapomat, ott összeszámítják s megtörténik a kielégítés. Az ily Duval-féie étkező helyek specialitásai Parisnak, olcsók, Ízletesek, látogatottak. Az ujon- nan jöttek gyakran lesik az étkező háta mege'.í, hogy felkeljen, s helyet engedjen másoknak. Első éj Parisban. Nyugodt aluvás. R ggel hoznak elém oly nagy findzsa tejes kávét, hogy beiilenék — fazéknak, — s ezen megerősödés után visz utam a kiállításba — a hol találkozni fognak. D. V.
