Eger - hetilap, 1878
1878-10-03 / 40. szám
úgy is kevés földet pár óra alatt végkép elmosta s a falat felbontotta. E fal elhanyagolása annyi időn keresztül szomorú bizonyítványa elöljáróságunk hanyagságának és — úgy lehet — értelmetlenségének is. S mégis vannak, kik azt mondják, hogy a gátat úgy építeni, hogy a vizet elfogja s föntartsa, nem lehet! Mintha bizony azok a régiek, a kik azt a gátat megépítették, kevesebbet tudtak volna a vizépitészetről mint ezek az okoskodók, s csak úgy gon- golomra s a rendelkezésökre álló tapasztalatok figyelembe vétele nélkül állították volna oda azt a gátot! Tessék csak megnézni a fal felépítésére vonatkozó feljegyzéseket; azokban bizonyára nyomai lesznek azon okok- és körülményeknek, melyek elődeinket a vizgát építésére ösztönözték. Úgy hiszsziik, ezek után nem lehet mondani, hogy a gát a vizet fölnem tarthatja. De ha a szakértő vizsgálatokból az derülne is ki, hogy a gát maga a vizet meg nem bírná: még akkor sem állunk el megépítésének szükségétől; mert a gáton kívül egyéb intézkedések is tehetők a vizveszély elhasitására. Ilyenek: egyrészt Szarvaskő és Tárkány völgyeinél szintén egy-egy gát emelése, másrészt a patak medrének szabályozása kitisztítását), s vizfogásra alkalmas mellék-csatornák. Ami a külső gátakat illeti, mindenekelőtt Szarvaskő és Felnémet között kellene ily gátat emelni, mely az onnan városunk felé toki ló nagyobb tömegű vizet, minden *) Azon körülménynek, hogy a folyó medrét hetek óta tisztogatták, köszönheti Miskolcz, hogy a második árvíz ott nagyobb mérvű rombolásokat nem tett. Szerk. kár nélkül, képes lenne föltartóztatni s Felnémetet is megmentené a hegyekből nagyobb tömegben aláomló vizártól. Másrészt Felnémet és Tárkány között is szükség lenne egy kisebb gátra, mely az azon részről jövő kisebb tömegű vizet fogna fel s mérsékelne rohanó lefolyásában. így a mi gátunk, ha mindjárt úgy épitenők is fel mint eddig volt, bizonyára ellenállana bármily víztömegnek. A főfigyelem azonban, nézetem szerint, a patak medrének szabályozására volna fordítandó.*) Persze ez úgy lenne a legsikeresebb, ha a városon egyenes vonalban futhatna át a viz; mert a sok kanyarodás nagyon mérgesíti a viz erejét. Ez esetben a Czifra-hidtól egyenesen kellene a medret huzni a Mecset-téren át a Minorita-hidhoz, s a Barátok hiújától a fürdők felé, s innen, lassú kanyarúlat- ban, az érsekkerten túl vezetni vissza a régi, azaz mostani mederhez. Azonban a terv kivitele, elismerem, óriási nehézségekbe ütközik — ha nem is legyőzhetetlenekbe ! így hát arról kell inkább gondoskodni, hogy a mostani meder kellőleg kitisztitassék, s amennyire lehet, mélyebbre és szélesebbre vétessék. Ez már könnyebben lehetséges 1 Ezen kívül vizfogó csatornákról is lehetne gondoskodni, melyek alapos számításokra fektetve, nagyban já- rúlnának ahhoz, hogy a városunkat fenyegető vizáradás veszélyességét csökkentsék. Lássuk most már a vizgátat ellenzőknek második érvét. Ez azt mondja, hogy a gát nélkül nem éri a várost *) Miskolcz közönsége is a Szinva és Pecze gyökeres szabályozását s a malmok kérlelhetlen lerontását sürgeti. Szeik. A T A R G Z A. A gyöngyösi kórház 40-ik évfordulati üunepélyére. Ali tévedénk tán, hogy e helyre jöttünk ? Hiszen közkórház e szent hely neve. Itt fájdalom és köny lebeg fölöttünk Amely ma öröm-harmattá leve. A szent erény és szeretet virága E harmattól a legszebben virúl ma, Midőn a negyven év előtt lehúllt mag Előttünk diszlik mint fa, dicső, szép s nagy. Még él a kéz, mely elveté a magvat És veriték-harmattal öntézé, Az igaz érdem soha meg nem halhat Az oroszlán-rész s a babér övé; Él a nemes szív, melyet ezren áldna Mely királyává lett e közkórháznak, Ahol, mint István, gyöngyből koronát lelt, A szenvedők hullattak hála-könyet. . Ah mennyi köny és vércsepp szentelé fel A szeretetnek ezen kegyhelyét Mely negyven éven át oly kegyelettel Ölelte föl a szenvedőt s szegényt Áldott legyen minden fillér, amelyet A gyöngédség ez épületbe helyzeti, Áldott legyen az alkotók emléke, Dicsőségüknek soh’ se legyen vége. Kihűlt sok szív, mely alkotá e menlielyt: De él még az, mely alapkő vala; Tevékeny a kéz, melytől életet nyert Ez intézetnek minden szent fala. Oh adja Isten, hogy sokáig éljen! Nyerjen babért itt s egykor fönt az égben; S ki annyi könyet tőrle itt a földön Éljen sokáig! éljen mind örökön ! Öröm-nap van ma. Negyven év emléke Ragyog most minden szivén, arczon át, Minden kebel sóhajtva küld az égbe Egy hálaadó buzgó szent imát, Hőn áldva Istent, hogy a szenvedőknek, Kik a szeretet szent honába jönek, Adott őrangyalt, igaz testvér-keblet, Mely letörli a fájdalom-könyet. Fogadd a szivek legszentebb érzelmét, Melyet képvisel ezen koszorú. Oh adja Isten, hogy életed egét Ne borítsa el sohsem ború, Dicső erényid virúló jelképe Engedd : borúljon e kedves arczképre! Amelyet ide a kegyelet helyzeti, Hogy képezzen egy örök nefelejtsct! Sebők László. Külföldi úti jegyzetek. III. Münchentől el — Strassburgig, némi kedvteléssel jegyeztem fel úti naplómban, hogy a robogó gyorsvonat, görbe útján, négy országon vitt keresztül reggeltől estig: a szép bajor földet elhagyva, Würtembergs, Badenen keresztül Poroszországba, s a Rajnán át Strassburgba. Hosszú az ú', s az ember csak a vaggon ablakiam keresztül teszi meg felületes észrevételeit. Elhaladtam az ulmi hires esonkafornyú eathedralis templom mellett, melynek most illesztenek föléje egy tornyot; láttam mint emelnek mindenütt a város körül sánezokat, felvegyverezvén igy a termékek békés előállítóját a hazai földet; elmentem Geislingen mellett, ezen vasúti irány legregényesebb vidékén, hol mélységes völgy magas oldalában megy a vonal robamos eséssel majdnem
