Eger - hetilap, 1878
1878-09-26 / 39. szám
307 Városi ügyek. Eger városa részéről folyó év szeptember 22-én tartott képv. illésben következő ügyek tárgyaltattak. A folyó év augusztus 31-én történt árvíz következtében alakított vészbizottság jelentése, mely szerint eddigelé 21,985 frt 57 '/2 kr. adomány érkezett, melyből az árvízkárosultak között 21,307 frt kiosztatott, tudomásul vétetett, s abból kifólyólag kővetkezők határoztalak a) Ő felségeik a király és királynénak, a magyar kir. kormánynak, a lapok szerkesztőségeinek, a helybeli katonai hatóságnak, Simor János herczegprimásnak, az egri fökáptalannak nagybecsű adományaikért köszönet szavaztatott. (Az egri érsek önméltósága adományát a képviselet megbízásából küldöttség köszönte meg.) b) Kovács Kálmán hevesmegyei kir. főmérnök-, Rozenberg Miksa-, Végh Gero-, Bene Geiza- és Amália-, Jakobovies Rupert egri irgalmas-rendi perjel-, Kotlába Nándor-, Rótschild Armin- és Káló Jánosnak, úgy az egri önkénytes tűzoltó-egyletnek, valamint annak főparancsnoka- Kempelen Bélának, részint több egyén életének megmentéséért, részint a vész alkalmával tanúsított önfeláldozással párosult fáradhatatlan működésűkért nyilvános elismerés szavaz tatott. c) Babies István elnöklete alatt küldöttség bízatott meg, hogy az árvíz állását az egész város területén felvegye, valamennyi ut- czán a magassági méreteket eszközölje s a felvételt, megőrzés végett, a levéltár részére mutassa be. d) Minthogy az eddigi felvétel szerint a városnak mint erkölcsi testületnek épületei-, utai-, hidjai- csatornái-, s a folyó mentében az árviz 43690 frtra menő kárt okozott, melyet helyreállítani lehető rövid idő alatt szükséges: Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt egy küldöttség alakíttatott, hogy az ehhez szükséglendő pénz beszerzése iránt véleményt adjon s egyszersmind a magas kormányt pénzbeli segély-nyújtás- a megye bizottságát pedig közmuuka- erö átengedésére kérje fel. Eger műkincsei. Ha az ó és újvilág egy-egy, a kor viszonyainak megfelelőn müveit városát összehasonlítjuk, sajátságos ellemét világlik elé a hasonlításból. A letűnt korok városai, különösen a keletiek, ha bírnak bizonyos mükincscsel, pl. monumentális épülettel, akkor ez kolossaiis nagysággal és merészséggel hívja magára a bámulatot, de melette a tulajdonképi város eltörpül, nyomorult viskó-csoport csupán, hol uíncs rendes útcza sem, nincs tisztaság, nincs közrend, hiányzik a csín -— szóval, a város nemhogy kellő keretet képezne a nagy műkincs mellett, hanem inkább amannak széptaui hatását is megbénítja, szomorúan tűnvén föl a gazdagság és szegénység, a nagy szellemi alkotás és kislelkü törpeség, a pazar 'fény é3 szemétdomb közötti ellentét. — Ellenben a modern városokban máskép áll a golog. Itt igenis látunk rendet, forgalmat, csínt, csillogást, hűhót, életrevalóságot, eiunyuyira hogy a város valóban kellemes hatást tesz kedélyünkre; azonban e szép keretben hiába keresünk megfelelő tölteléket: a művészet kolossaiis alkotásainak nincs nyoma! vásári munkák, rubrika szerint tisztán s czélszerüen kivitt középületek igenis vannak, de minden ablakon, minden fal- diszleten látszik, hogy építőjének még csak sejtelme sem volt arról, hogy mily idea lappangott a régibb művészek elméjében, midőn az általa alkalmazott dekorativ részletet komponálták hajdan. Szóval, látni való, hogy a csín, tisztaság és rend iránt van ugyan törekvés napjainknak, de az igazi műizlés kihalt,! . . . A régi városok tehát nyújtanak monumentális műkincseket — megfelelő keret nélkül, míg a modern városok czifra üres keretek . . . A dolog oka egyszerű és világos. Ugyanis régenten csak kevesek kezében volt a gazdagság és hatalom s ezek megszerezhették azon műveltséget, melynek sugalmán fölébredt ösztönük a mű- pártolás irányában, s igy okai lettek a monumentális alkotásoknak. Azonban idők jártával a társadalom egyéb rétegei különösen a közép osztályok izmosodtak, az egyesek hatalmát, mint a hegyet a vizár, körülfolyta s mindinkább elborította a tömeg hatalma: s a kor arczulafa az absolutismusból mind inkább demokratikusabb lön, mielőtt a tömegben ép úgy kifejlett volna a műizlés mint ahogyan kifejlődhetett az egyes hatalmasokban! — Ez okoskodást ne is fejtegessük tovább; legombolyíthatja kiki, s végezheti e sóhajjal: „a demokratia nem kedvez a képző művészetnek!“ . . . A múlt századok s tizedek fejlődésmenetét tekintve, a sóe) Miután a város folyó költségeinek nagy része pót-adó útján fedeztetik, mely adónem igen nigy részét az árvizkárosúltak contingense adja, kiket ez idő szerint annak behajtásától megkímélni erkölcsi kötelesség: Tavasy Antál polgármester felhatalmaz- tatott, hogy legszükségesebb folyó kiadásokra a kellő pénzt, a fogyasztási adópénztárból, kölcsönözze. A fővárosi közmunkák tanácsának értesítése, melyhen tudatja, hogy a f. évi augusztus 31 -ki árviz következtében, a hegyi vizek szabályozásának tanulmányozása czéljából Vohlfart Henrik és Schmidt Ferencz főmérnököket kiküldötte, tudomásúl vétetett. A minorita zárda-főnök kérvényére, melyben a zárdájuk oldalán elvonuló patak mellett volt fal felhúzása tekintetéből egy küldöttséget kér: Babies István elnöklete alatt Lipkos József képv. és Bénisz Lajos városi mérnök a helyszíni szemle s jelentés tétellel megbizattak. A szépészeti bizottság véleménye, melyben a „Kacsa“-közben lévő városi telekből Steiufeld Hermanné részére 131 méter területet, méterét egy forintjával, elárusítani véleményez; nem fogadtatott el; ellenben, ezen területből szükséglendő mennyiségnek haszonbérlet utjáni átengedésére e testület hajlandó. Végül Nagy Bernát iuditványa a fogyasztási adókivetés módjának szabályozású iránt: elvben elfogadtatott, kivitele azonban azon időre halasztatott, midőn az állam és a város közötti ez ügyre vonatkozó szerződés — mely 1879-ik év január 1 töl veendi kezdetét — megkötve illetőleg helyben hagyva ieend. Népmüveltség és népkönyvtárak. Ha csak futólag pillantunk is vissza a müveit népek szellemi életére, meg fogunk arról gyözödui, hogy ez folyton elöhaladva mindinkább gazdagodott tartalomban s szélesebb alapokra lett fektetve. De ez nem mindig volt igy. Voltak idők, mikor a tudomány kihaltnak látszék, mikor a zárdák zugaiba kellett elrejteznie, hogy a baj igazoltnak látszik; de vajon megállapodjunk-e eröszegö légkörében a jövőt illetőleg is 0 Koránt sem! A jövő hatalmunkban áll, teremtsünk tehát vezéreszméket annak programmjául. E vezéreszmék oda irányúinak, hogy a tömeg valamint gya- rapúlt hatalomban, s gyarapítani tudta szabadságát — ép úgy kell gyarapúlnia culturában is, s jelesen, kell tisztúlnia müizlésének, kell nemesülnie mtiérzékének, s kell izmosodnia müösztönének! E cultura, műizlés, müérzék és ösztön fejlődésének egyik tényezője s eszköze: a műit mühagyományainak tanulmányozása. Erre kel! minden más előtt alkalmat nyújtanunk. Mert habár az igazi aesthetikai műveltség csak akkor fog komolyan czélba vétetni a nagy tömeg által, ha politikailag az emberiség magát kellőleg nivellirozta, anyagi jólétének eszközölhetését biztosította s társadalmilag minden réteg garantiákkal bir a kölcsönös elnyomások és leszorítások ellen: azonban az élet nem ismeri azon merev határvonalakat, melyeket a theoria oly szépen meghúz; sőt a tömeg hullámjátékában az egyes habok jóval magasabbra csapkodnak az átalános fölszinnél, s a félmult, jelen és jövő egymásba szövödé- sének bizonyítéka már az is, hogy ki tudjuk jelölni azon időt, mikorra az aesthetikai műveltség átalánosulását várhatjuk. Ugyanazért ne restelkedjünk eddigi műkincseinknek tanulmányozását bármi szerényen is megindítani; hisz előre nyúló szirtek után jutunk csak el a nagy szárazra. — Eger azon városok közé látszik tartozni első pillanatra, megyek bírnak ugyan monumentális alkotásokkal és műkincsekkel, de ezek nem a legdíszesebb keretbe vannak foglalva; szóval, Eger nem „modern“ város. Mindazáltal többféle okokból modernné kell lennie; alkalmazhatjuk rá Galilei azon szavait, melyeket Jókay Magyarországra alkalmazott: „E pur si muove!“ A „modern“ felé való haladás jelenségei kezdenek városunkban föltünedezni, s e haladás orgánuma, tudatosítója kell hogy legyen szerény közlönyünk, az „Eger.“ S e tekintetben mig közlönyünk segíti a haladást, hogy a város lassanként méltó keretévé fejlődjék a benne található monumentális műkincseknek: addig másrészt ugyané lap hasábjain bátorságot veszek magamnak városunk e műkincseinek tanulmányozására alkalmat nyújtani, igénytelen toliammal. „Ha modernek leszünk, legyünk méltó kerete az antiknak.“ Matzke Valér. *
