Eger - hetilap, 1878
1878-09-26 / 39. szám
308 sötét századok viharainak pusztító dühét elkerülje. Sok időbe telt, mig a búvárkodás szabad szelleme újra föléledt s a nép a merész gondolkodók küzdelmében részt vett. De a tudomány és az élet eredményekben gazdag kölcsönös viszonya, a nagy közönség élénk részvétele a kor általános emberi és tudományos eszméi által elö- idözött mozgalmakban, a nép érdeklődése a kiváló szellemek törekvései s működése iránt, ezek mind csakis századunk, lehet mondani, az imént lefolyt évtizedek vívmányai. A szellemi műveltség ma már általánosabbá lett s mindinkább tágabb körben kezdik belátni, hogy ezentúl a dicséretes nemzeti feladatok közé tartozik az iskolákat, a múzeumokat és könyvtárakat a nép előtt feltárni és a mivelödés mindenfelé nyilvánúló szükségletének kielégitésére alkalmat nyújtani. Bajos elhatározni, vájjon a múlt századoknak köszönhetünk-e több és jelesebb gondolkodó elmét és szerencsésebb búvárokat, vagy a jelenkornak. Annyi azonban kétségtelen, hogy a tudomány és az élet szálai még sohasem szövődtek egymásba oly bensöleg mint a jelenben. De az úttörő szellemek elszigeteltsége, küzdelmes élete, sőt mi több, üldöztetése, azt mutatja, hogy eme kapocs a tudomány és az élet között nem volt meg minden korban, sőt e kettőnek igazi kölcsönhatása még az újabb időkben is csak lassan tudott helyre állni. Nem nagyon régen volt, midőn a tudósok magában elzárt czéhet képeztek, melynek nyelve a laikusra nézve sokáig érthetetlen maradt. Buckle a nagy angol clmélö még a jelenkori német tudósoknak is azt veti szemére, hogy egymásnak írnak és nem az ország számára. Bizonyos, hogy a tudósok sem Németországban, sem másutt nem foglaltak el oly kedvező állást a népéletben mint a franczia nemzet nagy Írói: Voltaire, Rousseau, Helvetius, Montesquieu, Diderot, d'Alembert s mások a fölvilágosodás korszakában. De azért nem mondhatjuk, hogy a nemzeti irodalom másütt is nagy jelentőséggel nem birt volna; mert ez képezte mindenütt azon kapcsot, mely az addig elkülönített politikai és társadalmi elemeket egymáshoz fűzte s oly közös művelődési elemmé vált, melynek egyesítő ereje mindinkább nagyobb és nagyobb téren érvényesült. Mai nap azonban azt tapasztaljuk, hogy ez áramlat más irányt vett; a nép érdeklődése az irodalom iránt észrevehetőig csökkent s más tárgyak felé fordúlt; nevezetesen a természettudományi, közgazdasági, főleg pedig a politikai és társadalmi kérdésekben ma sokkal éiénkebb részt vesz mint bármikor ezelőtt, mi arra mutat, hogy a szellemi élet legújabban igen sokat nyert változatosságban. Világos, hogy a nép érdeklődése a tudományos buvárlatok és eszmék iránt, részvétele korunk nagy mozgalmaiban, annak bizonyos lobú műveltségét tételezi fel. A talajnak ezek számára el kell készítve lenni s még az oly körökben is, melyek jelentékeny positiv ismereteket nem igényelnek, a gondolkodási tevékenységet és az ahhoz való kedvet fel kell ébreszteni s a képzelmek és gondolatok bizonyos mennyiségére van szükség, hogy további kiindulási pontokúi szolgálhassanak. De nem minden időben találnunk ily irányú törekvésekre, habár sohasem hiányoztak oly férfiak, kik a népoktatás emelése mellett buzgólkodtak. Ez nem is lehetett máskép, ha meggondoljuk, hogy tudósaink majdnem kivétel nélkül latin nyelven Írtak s ez által mintegy kényszerítők a közönség műveltebb részét, hogy szellemi szükségleteit a külföldi ro- dalmi termékeivel elégitse ki, miből szükségképen a küiföldieske- dés állott elé, mely első indokaiban elismerésre méltó ugyan, de másrészről a nemzeti fejlődést csak gátolta. — A népoktatás ügye csak korunkban vett kedvezőbb fordulatot, melynek az ez előtti időkkel szemben egyik előnyös vonása, hogy a műveltséget általánosítani s mélyebb alapokra fektetni igyekszik. De habár a kormányok, községek és magánszemélyek azon fáradoznak, hogy a népoktatást emeljék s a tudósvilág állása is a laikusvilággal szemben igen előnyös átalakulásban van, amennyiben ma már a tudó mány megszűnt bizonyos osztály monopóliuma lenni, mégis ha a nép-, vagyis a pór- és munkásra tekintünk, azt veszsztik észre, hogy az általános emberi műveltség azon része, melyet az iskolából magokkal visznek, sokkal szerényebb tökét képez, hogysem az életben értékesíthetnék és hogy ezen tekintetben még csak küszöbén állunk egy új művelődési korszaknak. (Vége következik.) Boszniából. A hét folyamában a harcztérröl csak kedvező birek érkeztek* Gradacsacz és Novi-Brcska elfoglalásáról már értesítettük olvasóinkat; azonban Brcska nem ellenállás nélkül került csapataink kezébe, mint az első táviratok jelentették, hanem 17-én makacs harcz után vette be a 13. hadosztály. A harcz reggel kezdődött s déltől fogva rendkívül makacs volt. Az erdős, sűrűn benőtt talajon ugyan elég jó védelmet találtak csapataink, de a kilátás nagyon korlátolt volt és tüzérségünk a jó hely hiányában csak a délutáni órákban léphetett akczióba. Csak mikor ez megtörtént, operálhatott gyalogságunk is nagyobb sikerrel. A Brcska patak meglábalása után, melynek mentében sáuczvonalat és ágyukkal fölszerelt két redoutot készített az ellenség, a 26. dandár jókori és erélyes közreműködésével sikerült kiverni az ellenséget Brcskából és visz- szavonnlásra kényszeríteni. Az ellenség a sötétség oltalma alatt Bjelina felé vonult vissza. A harcznak csak esti 8 órakor szakadt vége. Két ágyú és két zászló zsákmányúl esett. A veszteségek még ismeretlenek, de nem igen nagyok. Szapáry III. hadteste a IV. hadtesttel egyidejűleg folytatta az előnyomulást kelet felé. A felkelők mindenütt hátráltak. 22-én Tűz Iából küldöttség érkezett a hadtest főhadiszállására és kijelenté a város meghódolását. Tuzla megszállása és lefegyverzése azonnal megkezdetett. Budics vezérőrnagy a 26. gyalog-dandárral a Tuzla elleni előrenyomulás fedezésére Dőlni Dragoljevács felé küldetvén, egy bj el inai küldöttség felszólítására Bjelínáig folytatta útját, hol 21-én d. u. l/2S órakor be is vonúlt. A városban egy tiszt és 5 ember a rendes tüzérségből, 1 tiszt és 11 lovas csendőr mutatták be magukat a tábornoknak. Találtak ott 2 hátultöltő és 1 elötöltö ágyút, 4 teli löszeres kocsit és több métermázsa puskaport. A város lefegyverzése itt is azonnal megtörtént. Bihács is, mint Reinländer vezérőrnagy 19-érői jelenté, a felkelők makacs ellenállása után, kapitulált. Csapataink 4 órakor szállották meg a várat, melyben 5 ágyút, sok fegyvert és lőszert találtak. A rendes török katonaságból, egy törzstiszt a legénységgel, mely az ágyúk kezelésére volt a várban, foglyúl esett. Csapataink fényes sikerei remélnünk engedi, hogy a bósz- niai felkelés nahány hét múlva el lesz nyomva. A felkelők sem bíznak többé az ellenállás sikerében s tömegesen lépnek át a szerb területre. A b. Jovanovics- a 18. hadosztály parancsnokától beérkezett jelentések szerint Herczegovina paczífikácziója főbb vonásaiban végrehajtottnak tekinthető. Hirfüzér.-j- (Aranymise). — Múlt vasárnap szép ünnepély folyt le városunkban. — Fötisztelendö Cseh János az egri föegyházmegyé- nek veterán tagja e napon ünnepelte ötven éves áldozárságának évfordulóját! — Reggel hét órakor az angol kisasszonyok kápolnájában mutatta be a szt. miseáldozatot nagyságos és fötisztelendö Pánthy Endre kanonok úr manuductoroskodása mellett; mialatt az egri műkedvelők néhány tagja bárom csinos férfi kardalt énekelt. — Ennek végeztével megáldván manuductorát, a szép számmal egybegyült hivő közönségre általános benedictiót mondott. Délben fent nevezett kanonok úr asztalánál gyűltek össze a nap veterán hősének jó barátai és tisztelői, hol lelkes toasztokban éltették a példás veteránt, a szives és derék házi urat. — Részünkről óhajtjuk, adjon az Ég sok ily derék aggastyánt hazánknak! * (Qyászhir). Mély részvéttel vettük a következő gyászjelentést: Vavrik Endre, Vavrik Sándor, Vavrik Béla, Vavrik Gábor, Vavrik Gusztáv, Vavrik Szidónia férj. Pátz Fercnczné, Vavrik Antal, — úgyszintén Krausz Fáui férj. Köporossy Józsefné, Krausz Anna férj. Plank Kálmánná, Krausz Mária férj. Duzsárdy Józsefné és Krausz Bertalan, saját, valamint számos rokonaik nevében, mélyen megszomorodva jelentik édesanyjuk illetőleg nagyanyjuk özvegy Vavrik-Thalviezer Francziskának, folyó hó 24-én reggeli 9 órakor, a halotti szentségek felvétele után, életének 68-ik évében, hosszú szenvedés után történt kimultát. A boldogultnak hült tetemei folyó hó 26-án délelőtti 10 órakor fognak a Fájdalmas Szűzről nevezett sirkertben örök nyugalamra tétetni. Az engesztelő sz. miseáldozat pedig a boldogult lelki nyugalmáért, folyó hó 27-én délelőtti 10 órokor fog a székesegyházban a Mindenhatónak bemutattatni, Eger. 1878-ik szeptemberhó 24-én. — ( tfozyósitii?.) A kiegészítő századok legénységéből, vasárnap, c hó 22-én éjjel ismét 110 ember, közöttük ügyvédi karunk egyik fiatal tagja : Lipthay Endre és — mint halljuk — 14 tanító, küldetett az ezredhez Geit hadnagy vezetése alatt, ki annál biztosabban fogja őket rendeltetésök helyére elvezetni, mert ö maga is onnan jött. A szívszaggató sirás-rivás most sem hiányzott, hanem ebben a siralomvölgyben lassanként ehhez is hozzá szokunk.
