Eger - hetilap, 1878

1878-09-26 / 39. szám

306 nyér és liszt kiosztatott, — a többiek ez ideig rendelkezés alatt állanak. Az árviz által okozott károk a begyült adatok szerint követke­zők. Az összeomlott házak száma 35, részben összeomlott s összedö- léssel fenyegető házak száma 166, hulla találtatott 6, állatokból hi­ányzik 149. — Az átalános kár mintegy két millióra ('2,000,000) tehető, nem számítva ezen összeghez a katonai raktárakban lévő 3000 egyénre való felszerelést. — Ezen károsodást legnagyobbrészt a kereskedőket sújtotta; mert mig a füszerkereskedések átalában tönkre mentek, minthogy a viz által érintett tárgyak elárusitása nem eszközölhető, sőt egészségügyileg is tiltva van; a nürenbergi és rövidárukban 90°/o, röfös kereskedésekben 80% vasáruknál 60%, bőráruknál 50%, porezellán- és üvegáruknál 30%, gyógytárak- ban pedig, 80% volt a kár. — A legnagyobb vízmagasság váro- suuk kereskedéseiben 2. m. 70. cm. volt, a legkisebb 1 méter, de ez utóbbi a kereskedések egy száztóliját érte. — Összes közleke­dési hidaink a város két, része között, a három köhid kivételével, melyek szintén tetemesen megrougáltattak, megsemmisítettek, útczá- ink, csatornáink, s a folyó partjai nagyrészben megrougáltattak annyira, hogy ezek legszükségesebbjének helyre állítása s a vá­rosi középületek rendbe hozása az ./• alatti szerint 43690 frt. 33 krt igényel. Itt megjegyezzük, hogy a nélkülözhetetlen közlekedési pontokon azonnal ideiglenes gyaloghidak létesítettek. Végül nem hagyhatunk nehány nemes tettet, melyek a viz áradás alkalmával nyilvánultak s melyek eddig tudomásunkra jutot­tak, felemlitetlenül. így Kotriba Nándor és Rotschild Armin egri la­kosok, kik a mellett hogy magok is az ár legnagyobb veszedelmé­nek voltak kitéve, saját életök veszélyeztetésével, a vizbefúlástól 8 egyént mentettek meg, továbbá Rosenberg Miksa és Végh Gerö, valamint Bene Geiza és Amália, Káló János városi hajdú, kik szin­tén önfeláldozással több egyént megszabadítottak; különös figyel­met érdemel még az egri irgalmas rend perjele Jakuhovits Rupert, ki daczára annak, hogy a romboló ár zárdájába határt nem ismerő robajjal tört be, az ott elhelyezett betegek valamennyiét, kik az árnak legjobban kitéve voltak, mert a zárda azon része, hol a kór­ház van, legaíantabb ponton fekszik, megmentenie sikerült. — Ugyancsak a legnagyobb elismeréssel emlékezhetünk meg az egri önkénytes tűzoltó-egyletről, különösen annak főparancsnoka Kempe- len Béláról, ki határt nem ismerő szorgalommal s kitartással, az éjt sem tekintve, folyton ott volt, hol a szivattyúk leginkább igé- nyeltettek, maga vezényelte azokat s maga őrködött a felett, hogy azok helyes alkalmazása s rendszeres működése által a veszélyez­tetett házak pinczéiböl a beomlott viz kimerittetvén, az egyesek va­gyona megmentessék. Amidőn eddigi eljárásunkról szóló ezen jelentésünket tudomás s netaláni intézkedés végett a tisztelt képviselő testületnek előter­jesztjük, tisztelettel megemlítjük, hogy egri érsek ö nagyméltósága 1500 frtnyi segélyadományaért az ezzel megbízva volt küldöttség legforróbb köszönetét ö excellentiájának f. hó 15-ikén személyesen kifejezte, s a többi adakozók közül azoknak kik a küldött segélyt azonnal nyugtáztatni kívánták, nyugtázta, a többire nézve pedig intézkedett, hogy hirlapilag a nyilvánosság útján köztudomásra ho­zassanak. — Tisztelettel maradunk Egerben az 1878 szeptemb. 21-én tartott vészbizottsági ülésből. — Tavasy Antal m. k. vész­bizottsági elnök. — Dusárdy József ra. k. vészbizottsági jegyző. — 4 T A R CZ A. §>­Egy gyűrű fölött. Égi kéjjel, szent gyönyörrel Csügg lelkem rajtad kis érez, Mert fájó, bús jelenedből Boldog múltadba kisérsz, Hol szép ujján tündökölve, Érverésit hallgatád, — S minden csöpp vér lüktetése Édes álmot hinte rád ............. Hosszan merengek fölötted, Öröm-köny gyűl szemembe, S forró csókkal, égő vágygyal Szoritlak a szivemre............. É s e perezben boldogsággal A szivem csordultig áll, Mert a hit, remény, szeretet Rólad, a szivembe száll, — S a fehér-virág-1 évéiből Mit kebledben rejtegetsz Fájdalmamra, bánatomra Illatos szemfödél lesz............. M ajd ujjamon forgatlak meg S tündér-országban vagyok, Hol rám minden csillanásod Uj boldogságot ragyog............. S az ezeregy-éjszakának Sok csoda-szép regéje Fényes, csillag-táborként gyűl Lelkem ábránd-egére................ A boldogság „ne tovább!“-ját Végre abban érem el: Hogy elém varázslód öt, ki Búmat veled törli el: Titkon áldott, s hűn imádott Legszebb álom képemet, Ki egyedül bírja szivem, És vezényli lelkemet................ Bűv ös szép kis talizmánom Legédesebb mindenem! Soká voltál boldog Nála, Beszélj Róla énnekem! . . . . S azt ragyogod, hogy éj-szeme Adta a varázs-erőt, Melylyel oly hamar gyógyítod A régóta szenvedőt; — Hogy szép, fehér, kis kezétől Nyeréd csoda-hatásod, Melylyel a bút eltemetve, Orök-sirját megásod ; — Hogy az apró arany-rózsát, Mely képedet környezi Korál-ajka csókja termé, S igaz-gyöngyszem könyei; — Hogy szépsége, hogy szelleme, Mely rajtad vissz’-fénynyel ég Olyan dicső, oiy ragyogó Mint a napsugáros ég............. Be szédes kis mindenségem! Tündér álmu életem! Visszavehet az áldó kéz , A mely adott énnekem, — Gúnynyal tekinthet rám a szem, Mely most mosoly-sugarán Az öröm piros rózsáját Olyan dúsan hinti rám, — Gyöngy-könye mást gazdagíthat, Méz-ajka méreg lehet, Mely üdv-adó égő csókját. Átokká fagyasztja meg — De mely átkos életem is Annyi kéjjel tölti el: Emléked, mint üdvöm álmát, — Siró lelkem szivárványát — Még ezek sem törlik el! Kapácsy Dezső.

Next

/
Thumbnails
Contents