Eger - hetilap, 1878
1878-09-19 / 38. szám
XVII. cY-folyani. 38. szám. 1878. szepetmber 19-én. Előfizetési díj: Egész évre . 5 írt — ki Félévre. . .2 „ 50 „ Negyed, évre . t „ 30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám . — O „ Politikai s vegyes tartalmit hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Kiadó-Iiivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Káptalan-utcza Vavrik-féle ház) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 30 kr. Eger, szeptember 18-án. A török nép, ötszázados európai uralma alatt, még sohasem volt oly válságos, vagy mi a valóságnak inkább megfelel, oly reménytelen helyzetben mint épen jelenleg. De nem uralkodóinak eszelőssége, kormányférfi- ainak képtelensége s cselszövényei, nem a véres harczok és a mindenéből kivetkőztetett nép nyomora fenyegetik végromlással a török fajt Európában ; mert, a történet tanúsága szerint, az ozmánok annyi harczot állottak ki s oly nagy vereségeket szenvedtek, hogy fel lehet rólok tenni, hogy hasonló csapások szívós kitartásukat nem igen képesek megtörni. A mi megsemmisülésöket maga után vo- nandja, az ama borzasztó irtóháború, melyet e szerencsétlen nép ellen halálos ellensége azon naptól fogva, midőn először bolgár földre lépett, megindított és a béke- szerződés daczára, Europa szemei előtt, ma is szakadatla- núi folytat. Ezer és ezer török hős hullott el a csatasikon a haza védelmében, ezrek — köztük védtelen nők és gyermekek — estek áldozatul a vad bolgárok dühének, e pillanatban is a Rhodope-hegységben elszánt hősiességgel viv élet-halál harczot a muzulmán a gyűlölt moszkóval és az új Bolgárországban könyörtelenül irtják ki még azon kevés török telepitvényt is, melyeket a békeszerződés jónak látott e vérrel áztatott földhöz csatolni. Iszonynyal olvassa Europa a conzulok jelentéseit az orosz-bolgár kegyetlensó gekről, a törökkel rokonszenvező népek meetingeket tartanak, hogy e népgyiikolás fölött való felháborodásuknak kifejezést adjanak. De mit használ?! A megkezdett irtó háború ma is akadálytalanul foly az egész török néptörzs ellen. Azonban nemcsak e korunkban hallatlan irtóháború szórja száz alakban a halált a népre, hanem részben a Balkán-félsziget nyugoti részén vivott öngyilkos h a r c z is. S e szomorú jelenség alkalmúl szolgál nekünk arra, hogy a bosznia- és lierczegovinai törökök sorsával is foglalkozzunk. Senki sem mondhatja, hogy a török elem iránt, kivált e tartományokban, közönyösek lennénk s érdekünkben állana annak erőszakos kiküszöbölése a keleti népek sorából; mert mindenki, a legegyszerűbb politikai felfogás mellett is, beláthatja, hogy a török nép maradványaira is szükségünk van a keresztény-szláv elemek ellensúlyozására. S mégis — a keleti események logikája, vagy keleti fata- lismussal szólván, a török nép iránt kérlelhetlen végzet, azon visszás helyzetbe hozott bennünket, hogy a rombolás ezen művében mi is részt vegyünk. De meg kell jegyeznünk, hogy ellenségeink sem állítják — a mint nem is állíthatják — hogy Bosznia megszállása, bármi tekintetben is, párhuzamba lenne állítható az orosz-bolgár fegyvertényekkel ; mert hadseregünk, jóllehet elég oka volna az ellenkezőre, a lehető kímélettel bánik a perfid kormánya s a vallás-düh által felbőszített török felkelő csoportokkal. Mindazáltal Mohamed vakbuzgó híveinek ereje a megszállott tartományokban is meg van törve s a lefolyt és a még készülőben levő harczok következményeiből itt sem foghat felépülni. S ha végűi tekintetbe veszszük a portának a berlini békeszerződés után tanúsított magaviseletét, kénytelenek leszünk megvallani, hogy ez teljességgel nem alkalmas arra, hogy az európai Törökország felbomlását csak nehány évre is feltartóztassa. A berlini békecongressusnak kétségtelenül megvolt az a tendentiája, hogy Törökországot bár tetemesen meggyengitve, de mégis mint életképes birodalmat fen- tartsa. S valóban a portának még ezután is módjában állott volna, ildomos politikával és becsületes kormányzattal, Törökországnak nemcsak állami létét, hanem tekintélyes szerepet is biztosítani. De a helyett, hogy a változhatat- lanban megnyugodott s a békeszerződés határozatainak minden tartalék nélkül való teljesítése által a további idegen beavatkozásoknak elejét vette volna, a legfonákabb intézkedések-, makacssága- és szószegéseivel felingerelte maga ellen az európai hatalmasságokat, lehetővé tette, hogy az orosz hadak továbbra is Konstantinápoly falai alatt táborozzanak, sőt a kisebb szomszéd államokkal való új háborútól sem riad vissza, s igy folyton Oroszország malmára hajtja a vizet; mert az orosz diplomatának mi sem lehet kedvesebb mint ha Törökországot az európai hatalmakkal ellenkezésben látja; mivelhogy terveit minden új bonyodalom csak közelebb viszi megvalosúlásukhoz. Oroszország ugyan diadala gyümölcseinek biztosításával látszik elfoglalva lenni; de több jel oda mutat, hogy Törökországot egy európai coalitióval akarja szembe állítani, s ha e terve sikerülne, kétségtelen, hogy ez Törökországnak utolsó európai birtokaiba kerülne, s ki tudja, nem végződnék-e az égés
