Eger - hetilap, 1878

1878-09-19 / 38. szám

298 birodalom felosztásával. És ekkor könnyen megeshetik, hogy az örökösök meghasonlása a török nemzet sírja fö­lött lángba boritja Európát. A „Tisza fii red-vidéki régészeti egylet“ alapszabályai. 1. §. Czim. Az egylet czime: „Tiszafíired-vidéki régészeti egylet.“ 2. §. Czél. Régiségek gyűjtése, oltalmazása. Régészeti ismeretek szerve­zése és terjesztése. 3. §. Eszközök. Ásatás. Muzeum és szakkönyvtár felállítása. Szaklapok jára­tása. Csereviszony a hazai régészeti egyletekkel és múzeumokkal. Régészeti felolvaaás. 4. §. Jövedelem. Jövedelmi forrásúi szolgálnak a tagsági évdijak 1 írttal, s pénzbeli önkéntes segedelem. 5. §. Székhely. Székhely : Tiszafüred, múzeummal és könyvtárral. 6. §. Tagok. Tag lehet minden tiszta jellemű és szabad rendelkezési joggal biró férfi és nö, lakhelyre való tekintet nélkül. Pártoló tag az, ki rendes tagsági évdijat fizet. Alapitó tag, ki évdijon kiviil becse­sebb régiségekkel, vagy pénzsegéllyel az egyletet gyarapítja. Tisz­teletbeli tag, kit érdemei elismeréséül az egylet, tagsági díj fizetés feltétele nélkül, tagjai sorába megválaszt. 7. §. Tagok jogai és kötelességei. A tagok a közgyűlésen szavazati joggal birnak. Három napi elöleges bejelentés után az elnöknél, ugyanott indítványt tehetnek. Értekezéseket, felolvasásokat tarthatnak, kizárván azokból a politi­kai vonatkozásokat. Az ásatásoknál jelen lehetnek. A könyvtárt használják. A régiségeket megtekinthetik. Az egyletet kitűzött czélja elérésében támogatják. A tagsági évdij fizetés elmulasztása eseté­ben minden tagja az egyletnek aláveti magát az egyleti elnök által szabadon választható bármely bíróság eljárásának. 8. §. A tagsági kötelezettség. A tagsági kötelezettség az egylet törvényes megalakulásától számítandó hat évig tart. Az időközben belépő tagok joga és kö­telezettsége belépésök idejétől a hat évi időtartam végéig áll fenn. Időközben megszűnik a jog és kötelezettség halál, teljes vagyonta- lanság, bünfenyitö elitélés, és az alapszabályok alapján történhető kizárás esetében. Ügyvitel. a) Közgyűlés. 9. §. Elöleges, értekezés után, tekintette! a szakképzettségre központi helyiségre, és az egyes vidékre közfelkiáltással; nem sükerülés esetében titkos szavazással választja a tisztviselőket, és választmá­nyi tagokat. Választja a tiszteletbeli, kinevezi az aiapitó tagokat. A tiszteletbeli és alapító tagok részére diszokmányt állít ki. A szám­adást felülvizsgálja. Az évi költségvetést megállapítja. Az indítvá­nyokat tárgyalja. A tisztviselők és az egész választmány működé­séről szóló jelentéseket megvizsgálja. Az alapszabályokat módosítja. Az egylet feloszlása felett határoz. 10. §. A közgyűlés határozatképes ha a tagok átalános többsége je­len van. Az alapszabály módosítás és az egylet felosztása fölötti ha­tározat hozatalhoz kétharmad résznyi többség kívántatik. E fenebbi szám meg nem jelenése esetében más közgyűlés tartatik, amidőn már a jelenlévők határoznak. 11. §. Rendes közgyűlés tartatik évenkint egyszer. A rendkívüli köz­gyűlés az elnök, választmány, vagy 20 tag kivánatára mindenkor összehívandó. B.) V á 1 a 8 z t m á n y. i2. §. A választmány az egylet javai felett őrködik. 30 frton felüli Külföldi üti jegyzetek. II. München ! ah a kedves, kedélyes München ! így tör ki belő­lem a subjectivismus még most is, mikor oly régnek tetsző idő vá­laszt el ottani tartózkodásomtól. Nem mentem elfogult előszeretettel feléje, hiszen ignoti nulla cupido — s mégis elhagyva Salzburgot, s alig pár perez múlva átlépve a határt, máris jó hatást tett a kék-fehér szin élő- uralkodása, s máris feszülten néztem azon ország fővárosa elé, melyben erdők, kert alalui vidék, gyönyörű aprófenyü, gondosan metszett-nvirott kerítések közt haladtam. Végre megáll a vonat, jó testes, börkötényes hordárok veszik le podgyászomat s az oszlop- csarnokos indulóházból kilépve, kiabálás fogad — a mindegyik saját vendéglőjét kikiáltó omnibusosok részéről. Nemcsak a köz­mondás szerint: mintha csak megfogadva lettek volna, hanem tény­leg is kötelességszeriíleg kiáltják bele kocsijokba az utast. Még az nap este kimenvén a várost megnézni, még tán alig volt 6 után az idő — máris meglepő csend az utczán, a boltokat bezárogatják — mert a müncheni napi munkája után kora nyuga­lomra tér, akarom mondaui: megkívánja a maga mindennapi sörét a magának kiszemelt serfözöben. Münchenről lévén szó — bocsás­sák meg prózaiságomat, bele kellett hoznom a sört, melyet itt férfi nő egyaránt iszik. Tán a sör teszi a bajort oly kissé lomhás- divá és kedélyessé. Gemiithlichkeit Uber Alles. Az utczán vig, fesz­telen csevegés, minden arezon oly jóleső kedvesség, találkozáskor egymásra jóakaróan mosolygás, mintha már rég ismerősök lettünk volna; szinte le lehet olvasni az arczról: mindjárt azt kérdik: hogy vagy, de rég hogy nem láttalak! S ezenfelül azok a kedves kis ovál arezok, melyek oly szépen illenek bele az egész városnak mű­vészies hangulatába, melyeknek könnyedsége, fesztelensége, életvi- dorsága mintha ráutalna azon sok művészi kincsre, azokra a gyö­nyörű madonnákra, Ízletes képekre, melyekkel München teli van, s melyek mintha elhagyták volna a képtárakban keretüket, hogy élve mozogjanak, a szép élvezetét nyújtva a járókelőknek. Kedélyes itt minden, semmisem merev. Az egy szál örvezetö az utána ballagó közvitézzel con amore discurál, de azért katona­lépésben mennek; a silbak leül kedélyesen, leveszi sipkáját, mel­léje leszi fegyverét s úgy áll vártát; a droskés, mihelyt kikapta bérét, mindjárt nótára kap, s azzal együtt, a kit vitt, beállít a leg­közelebbi sorházba, munka s kereset urán egyet hörpenteni; a postalegény végig vonul a városon s operadarab részletet húz el trombitáján. S ez a kedélyesség nem lármás; vig, derült, de nem oly élénk, mint a magyar szilaj kedve. Volt alkalmam egy kisebb vendéglőben, hol a festö-akademiai magyar ifjak rendesen össze­gyűlni szoktak, ezt tapasztalni. Egy nagyobb szobában vagy 100 ember mulatott, s ott volt 5—6 magyar fiú is. Nem beszélgettek hevesebben, csak egy kicsit disputáltak, kritisáltak, de azért a mi fiaink magyar nyelvét, lehetett mindenfelé kihallani. A vér nem ta­gadja meg magát. És mert a magyar élénk, a bajor meg kedélyes tán ez teszi, hogy a kettő közt hamar keletkezik sympathia. Az­tán pedig mikor mi a mi királynénkat dicsérjük, a kit a bajo­rok adtak nekünk, akkor a bajor egészen oda lesz elérzékenyülé- sében; s ha odavetödő magyar czigányunk egy pár jó magyar nótát, frisset húz, s. a bavaras látja, hogy feszül a hang minden egyes változatának megfelelően a magyar fiú arcza, s mikor aztán a czigány az ö egyszerű bajor kedves, kedélyes ugráló dallamát is elhúzza kotta nélkül, természetesen élénkebben mint ö hallhatja a trombita recsegésén át, akkor — megvan mindjárt a testvériség. Még a magyar táncz, vagy legalább utánzata is hódit nála. Egy plakáton nagy betűkkel kiemelve láttam hirdetve, hogy itt meg itt este magyar csárdás fog elöadatai. S a jó bajor csak úgy tó­dult abba a helyiségbe. Roppant sok ser fogyhat el Münchenben. A Bavaria melletti sörház nagy termében, — akár iskolapadok, úgy vannak az aszta­lok rendezve — az egyik oldalon ott voltak a kökancsóbattcriák felállítva. Csakúgy mint várakban az ágyúgolyók, egypár ezer egymás mellett, úgy voltak ott halomra rakva a sörkar csó ágyúk. Nem sokat rnoudok, lehetett 5—6000. Tessék mármost elképzelni

Next

/
Thumbnails
Contents