Eger - hetilap, 1878
1878-07-11 / 28. szám
218 Midőn ezen nyilatkozatunknak becses lapjában felvételét kérjük, őszinte honfiúi üdvözlettel vagyunk. Kelt Egerben, 1878. julius 3. Fülöp Józef, a szabadelvű párt elnöke. Búvik litván, a szabadelvű párt alclnüke.“ Eger, jul. 10. Elitélik kihallgatás nélkül, és kivégezni készülnek haladéktalanul, ellenére minden civilizált nemzet szokásainak, törvényeinek, ezek a szabadság és cultura zászlóvivői, a mi tiszteletre méltó ellenzékeink, a szegény kormányt ki ott áll védtelenül a neki agyarkodó számtalan ellenség között nagy resignatióval készülve, mosolyogva a nem érdemelt mártír- hal álra. Mert hát most a politikai elvek legnagyobb része tisztára kimarad a tömérdek képviselői aspiráns fulminans és sokat ígérő programmjaiból, csak azért, mert ezek igen sokszor értelmetlen zagyvalék kotyvasztéka helyett egy igen érthető, világos programmal léphetnek a közönség elé: „Minden áron megbuktatni a Tisza- kormáuyt.“ Ez most a politikai ellenzékek jelszava, s ezen jelszóval egyesülnek egy zászló alá — conservativ és függetlenségi, hogy majdan, ha sikerül nekik a pirrbusi győzelem, megosztozkodhassanak a szomorú hagyatékon testvériesen, természetesen úgy értvén ezen testvéries szót, hogy egymással hajba kapva, és az élet egész tartamára örök gyülölséget fogadva egymásnak. Mig ez azonban megtörténik, mitől isten mentse meg ezt a szegény Magyarországot, és ezt a szerencsétlen magyar nemzetet, addig békében és barátságban, karöltve haladnak minden rangú és rendű politikai elleneink a kitűzött cél felé, most egyelőre nem kívánván mást, mint a parlamentbe bejutni, s ezen célt mai időben sokkal könnyebben hiszik elérhetni a kormány elleni gyűlölet kiabálásával, mint netalán a való, az igaz hirdetésével. Igen, mert annyira vagyunk politikailag corrumpálva, hogy mai világban minálunk csak valótlanság talál hitelre, csak az ámítás kedves, s csak az üres frázis népszerű. Elitélik a Tisza-kormányt, mielőtt a parlamentben kihallgatnák védelmét és megbírálnák teliéinek indokait. Hiszen elég bűne, bogy a kiegyezést léire hozta, ezt az át kos kiegyezést, mely évek óta mint rákfene kezdte magát beleenni a nemzet testébe, mely kezdte felemészteni kereskedelmünket, tönkre tette iparunkat és teljesen megsemmisíteni készült hitelünket. A Tisza-körmány fájdalmas operatióval bár, de véget vetett a nemzetet elpusztulással fenyegető veszedelemnek, s a gazdasági és pénzügyi kiegyezést tiz évre megkötötte Ausztriával; igaz, hogy újabb megterheitetésével az ország adózóinak, de hitünk szerint megmentésével a nemzetnek. Közvetve, az általunk hozandó áldozatokért ötszörös hatványozott hasznot fogunk nyerni a kereskedelem és hitel terén. Hiszen csak a vak nem láthatja, hogy a kiegyezés megkötése óta a külföldi töke özönnel kezdi elhelyezni magát az országban; miért? mert talán árkosnak hiszi a gazdasági és pénzügyi kiegyezést az országra? Korántsem; hanem azért, mert biztosítva látja az ország nyugalmát, az ország jövőjét, békéjét a kiegyezés által, és biztosítva látja tökéit az írteni politikai viszonyok között arra, hogy azokat sikeresen forgathatja. És a gyáros, ki eddig nyolc százalékkal; a kereskedő, ki tízzel; a földmives, ki tizenöttel és az iparos, aki 20°/0-os kölcsöntőkével tarthatta csak fenn üzletét, iparát és gazdaságát, közvetve ötszörösen meg fogja nyerni ezen kedvezőbbé vált gazdasági és pénzügyi javulással azt, a mit közvetve neki kiadni fog kelleni. És az agio — ugyan nézzenek csak az észlelők a börze tudósításokra, és szemléljék csak azt az agio-különbséget, a mi volt a kiegyezés előtt, s a mi vau most, vájjon értek-e valaha l°/o'os agiot, a mi már azóta is lejebb hanyatlott, s igazán azt hiszik, hogy az agio hanyatlása a rósz kiegyezésnek a következménye? Vájjon mit fog Magyarország gazda-közönsége s a közönségnek azon része nyerni ezen alacsony árkelettel, akinek birtokai kölcsönökkel megterhelve, eddig a törlesztésre és kamatokra az ezüst árkelet magassága szerint fizetett — vájjon hány millióra megy csak az évenként, és a nemzet egy osztályánál csak ? És a fogyasztó közönség, valamint azon kereskedő és iparos, a ki importra volt szorulva, nem fogja-e nagyon megérezni az ár-4 T Á R C A. Legboldogabb. Boldog, kinek szivében A tagadás nem él; Ki búja tengerében Nem sülyed el — s remél; Kire a sors ha mordúl Lecsap nagy hirtelen: Reményű : jobbra fordúl Maholnap a jelen! Még boldogabb, kit hitben, Reményben gazdagon — Üdvöt nem várva itt lenn — Lelke magasba von; Kit földi sértés nem sért; Nem rettent sirhalora; Kit gondért, szenvedésért Vár égi jutalom! Legboldogabb, ki bátor Önző remény nélkü!, — Előre törni bátor, Küzd emycdetlenül — S a harcmezön feküdve Örömmel vérzik el, Mert — néked: — népek üdve: — Szabadság! — élni kell! Erdélyi Béla. Az evésről. (Gastronomiai kotyvalék.) II. Múltkori cikkünket azzal zártuk be, hogy minél műveltebb valamely nemzet, annál több különféle terményt használ löl tápszeréül, s anuát mesterségesebben készíti eledeleit. A közművelődés elöhaladását azonban az érzéki szervek fokozatos fejlődésének kell szükségkép megelőznie; mert az érzéki szervek nemcsak szükségképes eszközei, de egyszersmind hatalmas emeltyűi is az emberiség egyetemes tökélyesedésének. S hogy sz ízlés szerve e tekintetben nem utólsö helyen áll, a tapasztalati lélektan számos adatokkal bizonyítja. De csak a társadalmi életben kell egy kissé figyelemmel körültekintenünk, s a meggyőző tények azonnal szemünkbe tűnnek, midőn minden lépten nyomon tapasztaljuk, hogy mig műveltebb osztályaink válogatott, keresett s művészileg készült étkekkel táplálkoznak, addig az egyszerűbb osztályok s a köznép az eledelekben bizony nem válogat, hanem a legközönségesebb s a legegyszerűbben készült tápszerekkel is beéri. Közéletünk, társalgásunk telve van képletes szólásmódokkal, s közmondásokkal, melyekre határozottan az Ízlés szervének társadalmi fontossága szolgáltatott alkalmat. ..Egy sót egy kenyeret esznek“ — mondjuk azokról, kiket szorosabb viszony fűz egybe. „Majd megbékiílnek a magok kenyerén“ — reménykedünk a fölött, kiknek társas viszonyát versengés zavarta meg. Ez ismert szólás- módok: „jó ízlésű, rósz ízlésű ember; Ízléstelen dolog; emészthet- len, émelygős beszéd; jól megemészd, jól megrágd, mit mondani akarsz“ — stb. mind az izlés-érzék köréből vannak véve. Társas összejövetelek, tartassanak azok bármily szellemi célból, fejedelmi, ministeri, politikai congressusok s conferentiák, hol népek, nemzetek, s országok sorsát döntik el; tudós gyűlések, hol
