Eger - hetilap, 1878
1878-06-13 / 24. szám
XVII. év-folyam. 24. szám. 1878. jnnius 18-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra. — 15 , Egyes szám . — 12 „ EGER, Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmit hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr. Előfizetésre való felhívás. A f. évi jul. 1-ével lejárandó előfizetések idejekorán való megújítására tisztelettel fölkérjük t. előfizetőinket, nehogy a lap szétküldésében fenakadás történjék. Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utalvány útján — kiadó hivatalunkba küldendők. Előfizetési föltételek: Félévre . . . 2 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 „ 30 „ Az „Eger“ kiadó hivatala (érs. lyc. nyomda.) Eg-er jun. 12. 1878. Az a mi porig lenézett keleti barbarizmusunk, kezd sajnálkozni a fennen hangoztatott nyugati német kultúra elöhaladá- sai felett; s ha ez ily rohamosan halad előre, kordont leszünk kénytelenek húzni, nehogy a „Cultur-nation“ megmétyelezze egészséges organizmusunkat, melynek eddig is oly sok roszat köszönhetünk. Bezzeg rikoltó torokkal hangoztattak egyegy szerencsétlen bűnesetet szomszédaink, valahányszor az nálunk megesett; volt dolga a sajtónak a betyárén-, kanászen-, guiyásen-nation ördöggé mázolásával; s most, midőn nálok a császár-gyilkosok gomba módra szaporodnak, — akkor a német birodalom minden részéből találunk részvét-hangokat, melyek sajnálkoznak nem ugyan a megtörtént esemény felett, hanem a felett, hogy ez csak ily mérvben stikerült. És Königsberg, Posen, Schneidemühl, Krojanka, Grätz, Grau- denz, Templin, Spandau, Hannover, Stettin, Barben, Strassburg, Bielefeld, Essen, SoliDgen, Düsseldorf, és végre a birodalmi főváros Berlin útcáin hangos torokkal kiabál az elégedetlenség, hogy miért nem a szivébe; „Warum nicht ein Zoll tiefer?“ s a jó érzelmű lakosság egész istenadta nap nem tesz mást, mint Uti-veri, püföli a helyeslőket; — mig az állam-ügyészségek torka kiszárad a közvádasban, hogy egy-egy ily szerencsétlen elvakult őrültre 2—3 évi börtönt reá birjon felségsértés cimén szorítani, mert hát a cultur- nation tekintélye követeli, hogy nem annyira a törvények szabványai, mint inkább a hatalom tekintélye szerint Bujtassanak az elvakult könnyelmű sühederek ! Bizony nem instálunk ily kultúrából; csak tartsák meg magoknak jámbor szomszédaink, kik eddig csak akkor vicsorítottak fogat, midőn napkelet felé fordultak, hogy irányunkban kitüntessék valódi érzelmeiket. Maradjauak magokra, el leszünk mi nélkülök is; hanem azután tartsák magok közt eddig rajszámra kibocsátott missionariusaikat is, kik eddig évenkiut sáskamódra lepve el hazánk áldott talaját, csak az elégedetlenség, és fanta8tikus ábrándok zagyvalékával töltötték meg egészséges értelmű hazánkfiait, kik k őzül csak néhány csendes örjöngöt sikerült elszéditeniök. Mert valami büzhödt lehet Dániában. Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. A nagy németországi állapotok ezen gyakori kinövései azt gyanittatják, hogy okozat nem lehet ok nélkül, és az a dynastia-ellenes magatartás nyilván hirdeti, hogy a nép jólétének gátul szolgálhat a dynastia existentiája, és a vér- és vas-elvek sanctionálása retrograd eljárásra kényszeríti a népet, mely békét- lenkedik elébb, merényleteket intéz, és felsüléseiben még henceg. És miért ne hencegne, midőn a német hencegés tengerészeti eljárása legutóbb is 240 családot tett nyomorulttá, és 18 millióig szegényitette az államot?! Mert hiszen a Kurfürst és Kaiser Wilhdm esetét nem is lehet mádból eredetinek mondani, mint hencegésből. Gondolták, hogy majd ráijesztenek az angol tengerészeire, ha legnagyobb páncélos hajóikat megmutogatják előbb Dover, később Gibraltár előtt, s ámulatba ejtik és irigységre keltik a britt hajóhadat, midőn produkálják, hogy az ö hajóik óránként 14 tengeri mértföldet tudnak befutni, mig azok óránkiut legfolebb nyolc teng. mértföldet haladnak. De hát szépen is produkálták magokat. Csak 240 ember életébe s 18 millió márkába került a német tengernagyi hivatalnak azon rendelete. hogy „nem kell ki mélni a szenet.“ A vége egy nagy roppanás lett, és egy csúfos felsülés. Hanem azért kisütötte a vizsgálat, hogy senki sem volt a szerencsétlenségnek oka, habár a tenger csendes, a viz tükre nyugodt volt. Bizony ilyen kultur-produ etiók nem csoda, hogy fellázasztják még az okos embereket is, nem csak az őrjöngöket. De gondoljuk, hogy lelohasztaui fogják még azon kirívó hencegést is, mit eddig szomszédainknál tapasztaltunk , mely már csaknem eltürhetlenné vált. Maradjunk mi azért csak magyaroknak, s ne irigyeljük a nagy német nemzet dicsőségét. Van nekünk elég; beérhetjük azzal, amink van. T. Miért emelünk szobrokat jeleseinknek? „Afjjmüveltség kezdő korában minden nemesebb érzemény es ismeret költő által énekelteték. Vallás, philosopbia és történettudomány költészet karjain léptek föl. De az ember hívtelenné lön mesteréhez ; s minden kor haladtával ifjúi lelkesedése hideg körültekin- tetté változott: minden ismeretétől tudományától azt kívánta, hogy éléskamrájának , kincstárának s uralkodási szórajának szolgáljanak. . . A költészet s philosophia hidegen nézetnek. Mert sem mindennapi kenyeret nem termesztenek, sem gyármüvek virágoztatá- sára közvetlen nem alkalmazhatók.“ így kezdé halhatatlan Köleseink emlékbeszédét a költő Berzsenyi fölött, kinek müvei azon időben kiadót csak nagy nehezen, a tizenegy millió népesség között vevőt nem találtak. De ez az idő hála, istennek, elmúlt, s napjainkban e nemzedéknek jutott osztályrészül pótolni a közönyt s részvétlenséget, mit a század elején élt költőink láttak
