Eger - hetilap, 1878
1878-04-25 / 17. szám
130 kell, miután annak célszerütlenségéröl mindenki évek hosszú során már meggyőződést szerzett; — mindezek figyelembe vétele után többen azon kérdést vetjük fel: vájjon van-e arra nézve mód, hogy egyletünk magának építhetne egy házat ? hol építené azt ? volna-e hozzá alkalmas s megszerezhető telek ? lehetne-e a szinház-épitö társasággal bizonyos pactumra lépni, melyszerint azzal együtt egy közös telken a város legnépesebb s a íorgalmat magába ölelő pontján emeltetné épületét ? És miután azon meggyőződésre jutottunk, hogy ezen, a város érdekét is érintő tervezet keresztülvitele — ha bár némi nehézségekkel járna is, de egyátalán kivihetetlennek nem mondható, — mennyiben csak az egyleti tagok támogatása ^szükségeltetik hozzá; — annál fogva kérvényt adunk be Csiky Sándor úrhoz, mint egyesületünk igazgatójához, melyben egy rendkívüli közgyűlés egybehivását kértük, s melynek folytán a közgyűlés a mai napra egybe is hivatott. Ez alkalommal tehát tervünket csak általánosságban terjesztjük elé, s annak részletes kifejtését egy kikttldendö bizottságra kívánjuk átruházni. Első sorban tehát a kellő mennnyiségü pénz megszerzéséről kellene gondoskodni, melylyel a kor s az egylet viszonyainak megfelelő épületet emelhetnénk. Ezt úgy véljük megszerezni, ha egyesületünk valamely bank- vagy pénztárból több évi törlesztésre venne fel kölcsönt, törlesztvén azon 2000 frtal, mit fizetni fogna évi házbér fejében. A fölveendő kölcsönről kiállítandó kérvény aláírását eszközölhetnék egyesületünk ingatlan vagyonnal biró s némi áldozatra kész nemes gondolkozást! tagjai, kiket aztán biztosítanánk első sorban az által, hogy az alapszabály azon részét, mely szerint minden részvényes tag csak egy évre kötelezi magát, módo- sitnók akképen, hogy a részvényes tagok, úgy a mostaniak mint az újonnan belépők, 6 évre köteleznék magokat, melyről csak az esetben volna kivételnek helye, ha az illető vagy elhalna, vagy Egerből eltávoznék; — másod sorban leköthetnék biztosítékul a felépítendő uj házat. — Ezen tervezet keresztülvitele, t. nagygyűlés, nem tartoznék a lehetetlenségek közé, csak jó akarat s csekély áldozat kell hozzá. Ha azonban ezen tervezet elejtetnék, az esetben a pesti épitö társasággal lehetne oly egyességre lépni, mely szerint a kivánt épületet, évenkénti bizonyos összeg törlesztése melBálban. Mint virág, ha szélbe rezzen, Hajladoz a karcsú termel; Megcsodálják százan, ezren — Hogy belengi a bál-termet. Merre röppen pici lába, A sóhajok arra szállnak . . . Dicséret kél a nyomába Tündér-kertjében a bálnak. Álom-ne8zszel hallom csak meg, A mit felöle suttognak; Gondolatim ott lebegnek, A hol a párok forognak. Ott leng ö, kit messze sodra A tánc-ár — s mig tova lebben : Elmarad letépett fodra ............. — Bús jövömet látom ebben. Őt ragadja élet-kedve, Én meg, — sejtelmem azt mondja, — Elmaradok elfeledve, Mint — uszálya tépett rongya! Erdélyi Béla. A halál s bor jóbarátok. — Kiirthy JenöW. — (Folytatás.) Általános meglepetés! Stefi elnyeli a szellemdús ötletet, melyre már felbitta a közönség figyelmét, Rolánd füst nélkül iszsza ki borát, Danyi hátat lett, az építené részünkre; s az adandó előlegen kívül lekötnök az uj házat az épitö társaságnak annyi időre, amennyi alatt képesek leendüuk tartozásunkat kifizetni. A helyiségre vonatkozólag nézetünk az, hogy a szinház-rész- vénytársulattal egyesülten itt a belvárosban kellene telket szerezni. — E célra alkalmasnak vélnök a város uj házát, — vagy a gymnasialis kaszárnyát, esetleg a célnak megfelelő magánházat, milyenek pl. a Zábrácky- vagy Dobrányiíéle házak. Szerintünk, ha az építendő színház jövőjét, úgy a szinház-látogató közönség kényelmét biztosítani akarja a szinházrészvénytársaság, úgy csak az esetben építheti a színházat a hatvani külváros elején fekvő „Korona" előtti térre, ha hogy a város képviselő testületének sziik- keblüsége miatt a város főutcáján alkalmas helyiséget ingyen vagy pénzerejéhez mérten nem kaphatna, — mig másrészt — mit feltételezni is lehet — hogy a szinházrészvénytársulat a város képviselő testület, által — ezen a város forgalmát s culturalis viszonyait hatalmasan emelő épület felépítéséhez — ha egyébbel nem, legalább alkalmas fundus adásával — támogattatni fog, — az esetben némi áldozattal egyletünk a kijelölt helyen utcai homlokzatban emelhetné épületét, a háttérben pedig az uj szinház építtetnék, — mi által a szinház jövője is biztosíttatnék, — más részt pedig egyesületünk néhány év leforgása után egy uj, díszes, jövedelmező épületnek jutna birtokába, mely által a társadalmi téren már eddig is szerzett befolyását a jövőben még jobban biztosítaná. Az előadottak alapján indítványozzuk, hogy egyesületünk fogadja él elvben azt, hogy magának egy házat építtet; — a módozatokra nézve pedig kérünk egy küldöttséget kiküldeni, mely küldöttség jelentését záros határidő alatt az egyesület választmányához mutassa be. (Aláírások.)“ A felolvasott memorandum élénk eszmecserére nyújtott alkalmat, melyben Babies István, Kovách Kálmán, _ Vavrik Endre és Petravich Bertalan alapos érvekkel támogatták a kérdés körül kifejtett nézeteik- s indítványaikat. Végül a közgyűlés határozatilag kimondja, hogy az egyesület állandó elhelyezését tárgyazó indítványt elvben elfogadja, s mielőtt e kérdésben, egyéb fölmerült tervezetek tárgyalásába bocsátkoznék, Babies I. indítványára az egri egyházmegyei ájt. alapítványok igazgatója, mint gondnoknál fordít a ruhafogasnak, Petyi ráül kalapjára, Náci nyelvét megvágja az üveg, én elfeledem, hogy már indulni akartam, de még a pincér is zavarba jő, s a parancsolt visontai helyett hoz egy üveg jamaicát. Mint midőn a bányászok dynamitja kellő időre fel nem robban, s mindenki elfojtott lélekzettel lesi az explosió percét, — úgy figyelnek Krambambuli et comp. — lesve, beválik-e az ifjú — re- krutának Aladár farkasszemet néz a rhumos üveggel. Arcau, szemén, végtelen keserűség photographirozza le magát, és eme photographiából kiolvasható egy egész tönkretett boldogság biographiája. Nem látszik észrevenni senkit, semmit . . . fejét lecsügeszti, csügedt leikéhez méltólag . . . feledi az előtte álló üveget, mert nem tudja feledni azt, mit az üveg tartalmával feledtetni akar. — Újoncunk úgy látszik nem tudja már, mosdóvizet rendelt-e, vagy citromos becsináltat — suttogja társaihoz Krambambuli — de térítsük magához! És teli torokkal rikácsolni kezdé: A bor, a bor, a bor Befojtja azt, mi bú! Igyál! igyál! igyál! S ne légy oly szomorú! Ha szivedet egy asszony-ajk kijátszta, megveté. . . Igyál! igyál! igyál! S kacagj a bú felé! Borban a bú meg nem élhet! Borban a kedv újra éled ! Igyál! igyál! igyál ! Tanuld tudni, mi az élet! Aladár meg sem mozdúl, mintha jelen sem volna. . . Krambambuli újra stimmel: Mi a szerelem ? Egy rövid álom! Álmodtam sokszor, álmodtam én! R G A. |k
