Eger - hetilap, 1878
1878-04-25 / 17. szám
XVII. év-folyam. 17. szám 1878. április 2.r>-áu. Előfizetési díj: Egész évre . 5 frt — kr. Félévre. . . 2 „ 50 „ Negyed évre . 1 „ 30 „ Egy hónapra. — 45 „ Egyes szám . — 12 „ Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai $ vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a líceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsdnyi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt 80 kr. Eger apr. 25. 1878. Az osztrák perfidia és galádság újra a végsőig csigázza már is kimentett türelmét a magyar nemzetnek, s következetesen haladva 300 év óta folytatott kizsákmányoló politikája utján, fölele- veniti bennünk ismét azon szunnyadó érzelmeket, miknek neve ajkainkon eddig is csak egy súlyos átok volt azon szomorú vegyes házasságra, mely bennünket, érdekeink közössége miatt, velők ösz- szekötött, melyet csak is hagyományos loyalitásunk miatt, melylyel a közös uralkodó család irányában viseltetünk, nem téptünk szét végképen mostanáig. Mi célja lehet ennek a praepotens osztrák politikának nemzetünkkel ? Hiszen a jó béke kedvéért megtettünk már mindent, a mi lealázásunk nélkül csak megtehető voit! Mit akarnak többet elérni gúlád eljárásaikkal ? Hiszen régi politikájok első lépcsőjét azzal, hogy ingséges szegényuyé koldúsitottak bennünket, elérték már, s most a telhetedenség befolyása alatt tovább akarnak haladni nemzeteket kiirtó rendszerükkel? Szabad, független, és adósság nélküli nemzet voltunk, — s mi nagylelküleg megosztottuk ezen kiváltságainkat 1867-ben eme folytonos gyűlölködő, idegen anyától származott mostoha testvérrel. Szabadokká, függetlenekké tettük a magunk szabadsága kivívásával, önként átvettük terheinek egy részét, — melyet ők nemzetelnyomó zsarnok politikájuk támogatására félszázadon keresztül felhalmoztak ; — a miattok, és politikájok miatt világszerte gyűlölt osztrák monarchiának a mi szaoadságszeretetiink és feddhetlen jó hírünk fényt és tekintélyt szerzett a külföld előtt; ingadozó, és a felségsértéssel azonos kifelé-gravitálásukat a mi loyalitásunk téritette észre és hozta vissza a rendes mederbe; — évszázadokon keresztül mi adtuk nekiek a hősöket, államférfiakat, kik a sokszor sülyedö hajót a révparthoz vezették; — és ök cserébe adták nekünk a nyomorultakat, és árulókat. Mindezen áldozatok óriási tömegéért is nem számítottunk sem hálára, sem elismerésre, sem viszonyosságra, mert meg voltunk a múlt keserű tapasztalataiból győződve arról, hogy ezen érzelmek a birodalom másik felében ismeretlenek; de alkotmányunk helyreállítása óta igenis támaszkodtunk egy erős alapra : a törvényre, s arról voltunk meggyőződve, hogy ezen alap ingathatatlan és erős. S most elleneink ezen alapot döngetik lábaink alatt, ezt akarják szétrombolni alattunk. Már a vám és kereskedelmi kiegyezés tárgyalásánál galád- ságot galádságra halmoztak, s a cinismus arcátlanságával nyújtották ki fosztogató, kapzsi keziket felénk: s midőn a parlament a külviszonyok és zilált gazdasági helyzet nyomása alatt elment már az engedmények legvégső határáig, — megegyezés után újra kezdték a tárgyalást, kormányválságokkal semmitették meg a kötött egyességet — és újólag engedmények- és engedményeket követeltek. És most, midőn a nemzet, a parlament, a kormány a legnagyobb elkeserítő harcok után keresztülvitte újra az engedményekkel megtoldott egyességet, — midőn a lajtántúli kormány ünnepélyes Ígéretet tett annak parlamentje általi elfogadására, — most egyszerre csak elöállanak a 80 milliós adóssággal, mely a régi bure- aucratikus rabló gazdálkodás egyik áltatok csinált tartozása, mely adósság csináiásához mi soha sem járultunk, és mely egyedül csak is általok lett elköltve, elpazarolva, és amely adósság terhei bennünket törvény szerint nem kötelezhetnek, és nem is köteleznek, mely adósság ellen 11 év óta folytonosan tiltakozunk, s mely tiltakozásainkat ök hallgatag el is fogadták. Most ezen 80 miliiós adósság 30° 0-ékát akarják nyakunkba róni, s nem akarnak addig a vámügyi tárgyalásba sem bocsátkozni, mig ezen adósság ránk erőszakolt hányadát elfogadni nem vagyunk hajlandók. A világtörténelem ily perfid politikai eljáráshoz hasonló példát felmutatni nem képes; ehhez csak a muszka eljárás dölyfös elbizakodottsága hasonlítható egy legyőzött nemzet ellenében, melynek nyakán tartja a lábát s ezen fojtogató nyomás alatt csikarja ki a kényszeritett concessiokat. De hát mi nem tartozunk tűrni, — mert a türelemnek is vannak határai — s meg vagyunk győződve, hogy kormányunk haza- fisága — melyből eddig kiindulva tette csak a terhes engedményeket — szakit ezen megbízhatatlan cretin-tömeggel, melyet lajtán- tuli ministerinmnak hivnak. s nem fogja sem a maga, sem pedig a nemzet méltóságát lealacsonyítani a további céltalan alkudozásokkal. Hiszszük azonban, — s ezen hitünk tart főn bennünket el- busult haragunkban is, — hogy a korona véget vetend ezen undorító politikai eljárásnak, mely a monarchia belnyugalmát képes lenne félzavarni, s vétójával közbe lép, s megakadályozza a további cinikus üzelmeket, melyek óriási kárára vannak a monarchiának, és az összekötő kapocs szétbontásával, a dynastia érdekeinek megsemmisítésével fenyegetnek. A magyar nemzet szeme e nehéz napokban a felség arculatára van bizalommal függesztve. Az egri türzskaszinó, Húsvéthétfőn, f. hó 22-én tartá rendkívüli közgyűlését az egyesületi helyiség kérdésében, melyet már lapunk múlt számában jeleztünk. A közgyűlést, melynek tárgya iránt, a tagok nagy számának megjelenéséből Ítélve, élénk érdeklődés nyilvánult, Csiky Sándor egyleti elnök megnyitván, Gáspárdy Gyula tagíárs, elvtársai nevében a következő memorandumot olvasta fel, s terjesztette vitatkozás alá az egyesületnek: „Az egri egyházmegyei ajtatos alapítványok igazgatója, mint háztulajdonos, az egyletünk által bérelt helyiségek évi bérét az 1879-ik évi jan. 1-én kezdetét veendő uj bérleti időtartamra évenként 500 frtal emelte; e szerint, ha ezen helyiségeket továbbra is megtartani akarjuk, kénytelenek vagyunk ezen bérfelemelést elfogadni, s a szerződést megkötni. Magában véve ezen most történt bérfelemelés még nem oly mérvű, hogy ez által egyletünk súlyosan terheltetnék, miután a táncterem részben az évi béröszszeget fedezi. Azonban ha a jövőre gondolunk s azt tételezzük fel, hogy a bérfelemelések egész sora érheti egyesületünket; ha azt figyelembe veszszük, hogy a jelenlegi társalgó, valamint tekézö s kártyázó helyiségeink a füst türhetlen volta miatt élvezhetlenné teszi az ezekben idözést; éttermünk pedig oly primitiv állapotban van, hogy az azt ösmerö egyleti tagok előtt bővebben mustrálni sem
