Eger - hetilap, 1877
1877-05-10 / 19. szám
147 És e körülmény a mi régészeti hajlamainkat ismét lendületbe hozta annyira, hogy én ama kongressuson közel 200 darab ősrégi maradványokban mutathattam fel vidékünket. De hogy felmutathattam, e szerencse épen nem az én egyedüli törekvésemnek köszönhető, hanem boldogult Borbély Miklós és helyben lakó polgártársunk Balogh István úrénak is, kik engem arra nemcsak szóval buzdítottak, de áldozattal is segítettek. És az ott kiállított darabok gyűjteményemnek válogatottabb részét képezték. Az itthon maradottakból pedig most ez ünnepélyes alkalomra önök becses színe előtt e szerény kiállítást rendeztem. Amazok ott Ipolyi Arnold besztercebányai püspök úréval együtt, noha külön, ugyanegy állványos szekrényben, egy szép látványos helyen belyheztettek el. Az enyimek öt fiókban részletesen csopor- tozva „tiszafüredi“ kiállítást jelző megnevezéssel. (Vége köv.) Városi ügyek, Eger városa részéröl 1877. május 6-án tartott képviselői ülésben következő ügyek tárgyaltattak. A f. év martius 25-én tartott ülés jkönyvének észrevétel nélküli hitelesítése után: felolvastatott a legtöbb adót fizetők (virili- sek) névjegyzékének összeállításával megbízott küldöttség jelentése, mely mellett a virilisekj névsorát bemutatja. A felolvasott névsor kihirdettetett; s egyszersmind Tavasy Antal polgármester utasitta- tott, hogy jövőre a meghívást ezen névsor szerint eszközölje. Olvastatott a szépészeti bizottság jelentése, mely mellett az általa készített szépészeti szabályokat bemutatja. A bemutatott szabály alapúi elfogadtatik, s újabbi átvizsgálás és véleményadás végett Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt: Nánásy Ignác, Fü-- Azután jó szívvel van-e még hozzám? — Hú! de mijjen! . . . tisztel, tsókol zuraság. — Köszönöm. — Ha otthon vagyunk, sehun se vagyunk; mer mióta fráter vagyunk, júj ! Bozse moje ! melleg, hideg, ihezs, szomjazs gyüh! Itt ujjaival a szék oldalbordáján nézlelhetövé iparkodik tenni, hogy hogyan kell neki éhen, szomjan, hidegben, melegben sétálni; — s azután széles kezével keservesen megsimogatja tekintélyes gyomrát, mintegy a szomorú reminiscentiákat akarva lepréselni. — Hivok magam, — folytatja egy métermázsás sóhaj után —• Frater Prokop. Frater Prokop izsmeri mán sok keresztin. — Na bizzom, nem tsuda ! kit ev óta kirem tülük irgalmazs adoman. . . . Igazz! — fordúl hozzám egyszerre — van annak zfalunak nagy lelek?! — Nagy lelke lehet, de lélekszáma kevés. — Zsemmi nem tesz! kirek azir egygy kizs buzatska, meg zegyeb. — Itt ugyan nem kér! — Nem kirek ? izs mer nem kirek, zinstalok! ? — Azért, mert először szépen megkérem, hogy ne kérjen. — Ne tezsik kérni! — eseng a jó fráter. — Ha pedig ez nem használna .... ugy-e nincs írása ? — Zirazs ? minek nekem zirazs ? magam vagyok naucenj, dokument, paksameta! — Tehát nincs írása! E szerint, ha akaratom ellenére mégis kérni akarna, rövid utón kivitetném a falu végére. — Jaj! iszen meg nem izs ebédeltünk ? — Csak maradjon nyugodtan! — vigasztalom a megrémült kolosszt, — hisz még itt van, és azt hiszem nem is lesz semmi baja! — Hat tsak teccet trefalnyi? — Nem tréfáltam, de tudom, hogy békén válunk meg egymástól. — Na, balizstennek! — Tudja, mi most nagyon szegények vagyunk, nincs egy szem búza feleslegünk sem. De ha kérne, ez a jószivü nép odaadná utólsó garasát is, mely egy hó múlva talán az éhhaláltól mentené meg. — Tehát egyék, igyék, s azután áldja meg az Isten, mert nekem is dolgom van, dohányomat kell megkocsolnom. — Zastrassen! zurasag dolgoznyi! zurasag kapalnyi! E borzalomteljes csodálkozással kimondott szavak után kövér kezére támasztva kövér állát, kezd gondolkozni. löp József, Eisenmann János, Kempelen Béla, Nagy Bernát, Simo- nyi Károly, Schvarcz Dávid, Mosóczy János, Kudlik Ignác, Dusárdy József és a szépészeti bizottság tagjaiból alakított küldöttségnek ki adatik. Olvastatott a megyei közigazgatási bizottságnak folyó évi 245 számú végzése, mely mellett a m. kir. pénziigyminister 15262 számú rendeletét, melylyel a város tulajdonát képező katona-tiszti lakot adómentesnek nyilvánított közigazgatási bizottsági határozatot megsemmisíti — leklildi. Ez ügy megújítva az adófelügyelöhöz áttétetni, s egyszersmind az országgyűléshez felirat intéztetni ha- tároztatik. A községi tanítói nyugdíjalapra, 1875, 76 és 77-ik évet illetőleg 262 forint folyóvá tétetik. Gáspárdy Gyula ügyvéd ajánlata, egy állandó színház létesítése érdekében, véleményadás végett a tanácsnak kiadatik. Az egri hatvani külvárosi újtemetö — sírhely birtokosainak kérvénye — az alapszabályok érvényesítésére, s a befásitás megszüntetése tárgyában — akként nyert elintézést, hogy a beültetett eperfák öszszel, vagy jövő tavaszszal kiszedendök, a felügyelő bizottság pedig Tavasy A. polgármester elnöklete alatt a sirhely-tu- lajdonosokból megalakittatott. Végül Egervárosa és Schmidt Igná c között a leégett mészárszéki helyiségek eladásával létre jött, s megyebizottságilag helybenhagyott szerződés, a tanácsnak további intézkedés végett kiadatott., Egyleti élet. A hevea-szolnokmegyei orvos-gyógyszerész egylet 1877 évi március hó 5-én Egerben tartott rendes havi gyűlésének jegyzőkönyve. Jelen voltak: Dr. Schönberger elnöklete alatt: dr Frantz Azután ragyogó arcát felemelve, rám néz. — Szegin zurassag! na iszen, — sinalunk valami! A fráter izs tugygya mig segitenyi egygy kitsi. Nem tudtam, mi juthatott eszébe, s érdeklődve vártam szavait. — Teccik tudnyi, zurazsag, — folytatja beszédét részvéttel nyugtatva rajtam szemeit, s szánakozva tekintve át soványságomon — teccik tudnyi . . . megizs kérünk egygy kizs buzatska, libuska, tsiruska. . . . Itt pauzát tart, majd feláll, s minden szótagot hangsúlyozva suttogja: — Izs akit en kapok, annak fele zurasagnak adok. Oly együgyü, jó képet csinált ez ajánlathoz, hogy nem bírtam magamat megtartani a nevetéstől, s a helyett, hogy kidobattam volna, az épen behozott csirkét elibe téve, vállára tevém kezemet : — Hát azt hiszi maga fráter, barátom, hogy én nem inkább éhen halnék meg, mint megenném a szegény néptől elkoldult libát, vagy csirkét? — Azt hiszi maga, hogy én dolgozom azért, mert rá vagyok szorulva?! Dolgozom, mert dolog nélkül nem élhetek. Nézze meg e szoba bútorát, elkezdve a stikkelt divánpárná- tól, a szék-monstrumig magam csináltam, mert nekem úgy tetszett. Ha majd egyszer Hosszűbáton visz át az uta, nézze meg az oltárképet, nem ér többet, mint a vászna, — és az a kép nekem egy évi jövedelmembe került, mert passzióm volt épen festeni. Én kapálok, ások, dolgozom, mert nekem úgy tetszik, — mig sokszor cselédeim aluszszák délutáni álmukat. Nekem jól esik az, nekik jól esik ez! Különben, maga fráter barátom, jószivü legénynek látszik, és épen azért most már nem eresztem el. Tegye magát kényelembe, mintha otthon volna, mert pár napig nálam fog maradni. — Ha zurazsag akarja! — Persze, hogy akarom! Most szándékozom csirkéimet elpusztítani, mert kertemet tönkreteszik. Ugy-e bár bizik magához, hogy néhánynak végére járunk ? — No, no! ha zurazsagnak teccik ? — Van egy pár üveg jó borom is, kaptam az „Eger“ szerkesztőjétől honoráriumban, tehát ihatunk a hazáért. — He — he! bizzom iszunk izs! . . . Fél óra múlva az én Prokopom úgy meg dolgozott az én kertemben, mintha csak azért jött volna 15 napig a ketreces kocsin, hogy nálam valamennyi dudvának megadja a végtiszteletet. *
