Eger - hetilap, 1877
1877-03-22 / 12. szám
XVI. ér-folyam. 12. szám. 1877. március 22-én Előfizetési dij Egész évre . . 5 ft — kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyed évre . . 1 ft •*<' kr. Egy hónapra . — 4 > kr. Egyes szám . . — 12 kr. Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a Ijccumi nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lycenm átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Előfizetésre való felhívás. Lapunk azon t. olvasóit, kiknek előfizetésük f. márc. hó végével lejár, tisztelettel kérjük előfizetéseik idejekorán való megújítására, nehogy a lap szétküldésében fenaka- dás történjék. Az előfizetési pénzek — legalkalmasabban posta-utalvány útján — kiadó hivatalunkba küldendők. Előfizetési föltételek: Félévre . . . . 2 frt 50 kr. Évnegyedre . . . 1 „ 30 „ Az „Eger“ kiadó hivatala (érs. lyc. nyomda.) Mártius 15. 1877. Március 15-ét, a magyar alkotmányos szabadság ez idő szerint huszonkilencedik évfordulati emléknapját, a múlt csütörtökön, szokottnál kiválóbb kegyelettel ünnepelte meg városunk polgársága. És ennek igen egyszerű, természetes a magyarázata. Sötét, fenyegető rémképek tekintenek felénk a jövö borús homályából, s nemzetünk ösztönszerü tapintattal érzi, sejti, hogy, talán nem sokára, ismét nehéz megpróbáltatás napjai várnak reá, hol a lét jogosultsága, vagy a tehetlenség megsemmisülése dilemmájának megoldására kell összes tetterejét mérlegbe vetnie. Az idők ily válságos jeleinek közepette a komoly, öntudatos, magasztos nemzeti lelkesedés nemcsak — mint bármikor — jogosult, de ha valaha, most leginkább szükséges az. S e hazafias lelkesedésnek nyilvános kifejezésére van-e kedvezőbb, kinálkozóbb alkalom, mint akkor, midőn a nemzet alkotmányos szabadságának évfordulati emléknapját ünnepli ? Egyedül, s kizárólag e nemes cél vezérelte tehát városunk polgárságát, midőn ez alkalommal március 15-e emlékének megünneplése által kívánt hazafiui érzelmeinek kifejezést adni, s igy határozottan tiltakoznunk kell ama netalán fölmerülhető téves felfogás ellen, mely városunk ez ünneplését valamelyes politikai tüntetésre szeretné elmagyarázni. Kétségtelenül igazolja ezt azon körülmény, hogy az ünnepélyen minden politikai pártszinezet képviselve, s mégis minden egyoldalú politikai nyilatkozat, vagy expectoratio teljesen mellőzve volt, s az a legszebb egyetértésben, s a viszonyok- és kedélyekhez mért csöndes, nyugodt hangulatban, nemesen, s önérzetesen folyt le. Az ünnepély érdekesebb, följegyzésre méltó mozzanatai a következők voltak: A délesti órákban az egri 1848/9-iki honvédegylet, s a jogaka- demiai polgárság kezdeményezése, s fölhívása folytán élénk csoport gyűlt össze az Eszterházy-téren, mely aztán nemzeti s gyászzászlók elövitele, s a kezdeményezők vezérlete mellett, cigányzene kíséretében — mely, közbevetöleg, az ünnepély első részének komolyságát tekintve, el is maradhatott volna, — az úgynevezett hatvani temetőbe vonult, hol az ifjak részéröl egy pár lelkes beszéd elmondása, s hazafias dalok elze ngése által igyekezett kifejezést adni a 1848/#-iki szabadságharc elhunyt bajnokai iránt érzett hazafias kegyeletének. Estve pedig, az ö-casinó termében, az egri polgárság szine- java, közöttök az egri hős amazonok lelkes utódai, derék hölgyeink egy díszes csoportja, — mintegy kétszázat haladó fényes társaság gyűlt össze kedélyes lakomára, mely a tűzoltó zenekar élénk játéka, s a lelkes pohárköszöntések sora által emelve, a késő éjbe Dyult lefolyásáig, mind végig egyetértő; barátságos kedélybangu- latban, nemes komolysággal folyt le. A pohárköszöntések sorát ezúttal megyénk főjegyzője, Zalár József nyitotta meg a következő, fenkölt szellemű, átható hazafiui lelkesedéstől ragyogó, s mélyen megható beszéddel : „Alig van nemzet, mely történelme egy-egy nagy mozzanatának emlékünnepet ne szentelne. Még inkább kell ezt tenniük oly kisebb nemzeteknek, melyeknek fenmaradása s nemzeti egyéniségükben megszilárdulása, — egyéb hazafiui kötelességek teljesítésén kívül — nagyrészben attól is függ: mennyire tudnak hívek lenni önmagukhoz, mily kegyelettel őrzik multjok emlékeit s rendületlenül ragaszkodnak-e ezen emlékekből táplálkozó nemzeti aspiratióik- hoz . . . A magyar nemzetnek is vannak ily emlékünnepei. Ilyen szent István király napja, mely föképen egyházila g ünnepeltetik; ilyen az aradi vértanuk kivégzésének gyász emlékű évfordulója, melynek megünneplése végett szintén az istenházába seregei a nép, mintha érzené, hogy azt a végtelen fájdalmat — mely szivét, midőn ez eseményre gondol, átnyilalja — csak az képes megmérni igazán, aki maga is végtelen; ilyen az 1848-i március tizenötödikének emlékünnepe, mely egészen polgári ünnepély, s melynek — a mai 29-ik évfordulóján — kegyelettel megülése végett, mi is összegyiilekez- tünk e helyen. Márczius tizenötödike! Te nagy napja az ifjú s megifjodott Magyarországnak, midőn a nemzet géniusza, szellemi fönségének elragadó szépségében, egy pillanatra a felhők közöl a földre leszállt, s tekintetére, mely olvasztó volt, mint a déli napfény, lehulltak a bilincsek test- és lelkeinkröl, s a rab egyszerre csak embernek és a szolgaföld szabadnak érezé magát; te napja a sajtó- szabadságnak, ezen legdrágábbnak minden szabadság közt, mely nélkül nincs tudomány, nincs igazság, nincs tökély; te első napja az 1848/9-i nagy napoknak, te első villám, mely még nem öldököltél, de már jelezted azt a nagy mennydörgést, melynek rettentő dördülése egész a Néváig hatott, s megdöbbenve riadt fel hallatára a cári zsarnok, Lengyelhon gyilkosa ... te dicső nap ; kegyelettel, büszkeséggel és — fájdalommal emlékszünk reád! Hogyan ? fájdalommal? Hát még mindig áll, amit egy bölcsünk, még 48 előtt monda:
