Eger - hetilap, 1877
1877-03-01 / 9. szám
66 termelő vidékeken minél n agyobb számúul állitt.imn i!s. Tudvalevő dolog, hogy ebbeli kiadása az államnak a leghálásabban fizeti vissza magát a szöllöbirtokok aránylag igen magas megadóztatásában, s a fogyasztási adóba n, melynek egyik legjelentékenyebb részét épen a bor szolgáltatja az államnak. Ismeretes dolog, hogy szöllömttvelésünk évről évre hanyatlik; statistikai adatok bizonyítják, hogy pár évtized óta, irtás által tetemes terület vonatott el a szöllőmüvelés köréből, miáltal nemcsak a közvagyonosság, de az állam is jelentékeny kárt szenvedett. Az államnak tehát oda kell törekednie, hogy a bortermesztés okszerű kezelésének terjesztése által egyrészt elejét vegye az imént említett hanyatlásnak, másrészt borászatunk in- sensiv és exsensiv fejlődését előmozdítsa. A kormány másik teendője ez ügyben borkeres kedésünk emelésének előmozdítása. Ismeretes dolog, hogy borkereskedésünk fölvirágzásának legnagyobb akadálya, mondhatjuk: veszélye ama példátlanul magas vámban rejlik, mely boraink kivitelét sújtja, s mely boraink árát, a külföldi hasonló, sőt silányabb termékekkel szemben is, roppant mérvben alányomja. E magas vámnak a vámszerzödések alkalmával eszközlendö aránylagos és méltányos leszállítása azon legfontosabb intézkedés, melyet a kormánynak keresztülvinni kötelességében áll, ha borkereskedésünk, nemzetgazdászatunk e nagy fontosságú tényezőjének emelését s fölvirágoztatását komolyan szivén hordja. Ez az egyedüli mód, mely boraink számára a külfölddel szemben a verseny sorompóit megnyitja, s borkereskedésünk számára fényes jövőt helyez kilátásba. Igaz, hogy bortermelő közönségünk e méltányos igénye a közelebbről Ausztriával kötött szomorú vámegyezmény, s a külfölddel megüjitott kereskedelmi szerződések fait accompli-ja ufáu jó időre csak pium desi- derium marad. De nem szabad, hogy a kormány jövőre nézve e nagyhorderejű kérdést figyelmen kívül hagyja, s könnyedén vegye. Hogy pedig ez ügyben, mi a teendőnk, nekünk magunknak ? arra nézve véleményünket a jövő alkalommal fogjuk elmondani. Az egri ipar- s kereskedelmi hitelintézet. Legifjabb pénzintézetünk, az egri kereskedelmi s iparhitel- intézet jövő vasárnap, f. hó 3-án tartandja évi közgyűlését, a város köíháza nagy termiben. Midőn ezei közgyűlésben való részvétre úgy az intézet, mint a részvényesek érdekében ezennel fölhívjuk az ilietök figyelmét, nem mulaszthatjuk el az alkalmat, hogy e fiatal pénzintézetünk jelen állásáról, fokozatos emelkedéséről, s reményteljes jövőjéről néhány szóval megemlékezzünk. Az egri keresk. s iparbitelintézet fönállásának 3 éves cyelu- sát a lefolyt 1876-ik érvel fejezte be. Igaz ugyan, hogy az intézet az 1873-iki év harmadik negyedében lépett életbe: tényleges működését azonban csak 1874-ben kezdette meg. Az intézet a befizetett 75,000 frtnyi jelentéktelen összeggel, szerényen indította meg működését; s dacára annak, hogy már két fönálló, s virágzó helybeli pénzintézetben hatalmas versenytársakat, s számos elfogultak részéről még hatalmasabb ellenségeket talált: rövid fönállása alatt, üzleti rendszere, forgalmi könnyedsége, s a hitelkeresők irá- nyábani gyors eljárása által a közönség, 8 főleg a kereskedő- s iparos-osztály bizalmát fokról fokra meghódította, s életrevalóságát. valamint a más két helybeli pénzintézettel szemben is fönállása szükségességét tettleg beigazolta. Alkalmunk lévén közelebbről ezen intézet 1876-ik évi zárszámadásaiba bepillanthatni, teljes meggyőződést szereztünk ama méltánylaíról, melylyel az intézet a közönség részéről találkozott, a ama gyors és pontos eljárás fényes sükeréröl, melyet az intézet erélyes igazgatósága a közönség irányában kifejtett.. De erre nézve minden ékesenszólásnál meggyőzőbben szólanak ama számadások, melyek az utóbbi két év üzletfolynrnáuak egybehasonlitásánál fel— ötlenek, dacára ama rendkívüli pangásnak, mely a lefolyt évben pénzviszonyaink körül országszerte tapasztalható volt. Az egri kereskedelmi s iparhitelintézet forgalmi kimutatása szerint az 1875-ik évben leszámítolt váltók összege 124,437 irtot — 1876-ik évben 135,474 frtot, tehát a múlt évi forgalom ez ágban 11,037 frtnyi többletet mutat fel; 1875 évben előlegekben kiadatott 10,367 frt; 1876-ban 11,870 frt; többlet 1503 frt. 1875-ben a betétek s tökésitert kamatok összege tett 14,818 frtot: 1876-ban 36,440 frtot, többlet 21,622 frt. Az összes forgalom volt. 1875-ik év végével mintegy 700,000 frt, 1876 év végével átlag 900,000 frt. Mindé számadatok világos tanúi fiatal pénzintézetünk süker- dus működésének, örvendetes haladásának, s szép jövőjének. E kedvező körülmények magyarázzák meg, hogy ez intézet iránt közönségünk részvéte s bizalma napról napra növekszik nemcsak, de teljes bizalmat élvez azon pénzintézetek részéről is, melyekkel üzleti s hitelforgalmi összeköttetésben van. -- ügy vagyunk érteR G A. §e^-*§ T Á. Aesthetikai gondolatok a természet és művészet egymás közti viszonyáról. — Máj er Alberiktól. — II. Az emberi életet három föeszme : az igaz, szép és jó vezérli. Ezek küzül az igaz a tudományra, a jó az erkölcsökre, a szép a művészetre vonatkozik. — A művészetek egyik kiváló neme a költészet, vagyis azon művészet, mely az eszmei szépet nyelv által testesítvén meg, szintén a szép eszméjével foglalkozik. E szerint mindenekelőtt e három kérdéssel kell megbarátkoznunk : 1. Mi a szép? 2. Mi a művészet ? 3. Mi a költészet ? — Csak ezek után mondhatjuk meg: milyen a költészet, hogy t. i. az nem természetellenes. 1. Midőn valamely külső tárgyon, pl. vidéken, épületen, festményen, szobron, virágon oly sajátságot fedezünk föl, mely figyelmünket lebilincseli, érzelmeinket kellemes hullámzásba hozza, szóval tetszik, azt mondjuk a tárgyról, hogy: s z é p. A szép első ismérve tehát a tetszés. Ámde a tetszés oly viszonylagos, ingatag és határozatlan valami, hogy majdnemcsak a hány az ember, annyiféle; s a mily sokszerüek a nevelés, műveltségi fok, állapoti és körülményi befolyások, oly sokfélekép elágazó. Ennélfogva a tetszés nem lehet egyedüli ismérve a szépnek, hanem inkább eredménye, melyet vagy egy-egy tárgyban együttesen, vagy külön-ktilön, majd a szin, a részek aránya, az alaktökély, majd a változatosság, elevenség, újság, erő, stb. ébreszt. — S ha azt is észrevettük, hogy a szép által előidézett tetszés vagy gyönyör nem azonos avval, melyet személyes érdekeink, vágyaink kielégítése szokott okozni, hanem tisztább, magasztosabb, melybe a köznapi érdek salakja nem vegyült: akkor ama meggyőződésre jutunk, hogy minden tárgy akkor szép, ha olyan, minőnek természeténél, eszméjénél fogva lennie kell. — Ámde a tárgy eszméjét a Teremtő öröktől fogva célszerűnek és szépnek gondolta, s e gondolat szerint teremtette is a lényeket; azért ha a lény valóban olyan, milyennek Isten gondolta s akarta, hogy legyen, akkor fejezi ki Isten gondolatát, s igy csakugyan olyan, milyennek természeténél, eszméjénél fogva lennie kell, vagyis szép. S ime itt a szépnek másik ismérvével találkoztunk, mely szerint: szép az, mi az isteni gondolatot megvalósítja s föliünteti, vagyis a mi a tárgyban isteni. — A hervadékony kis virágból pl. semmi hasznunk, s mégis gyönyörködünk szépségében. Összegezve most már a szépnek kifejtett ismérvét, igy határozzuk meg: szép a tetszést keltő isteni. — Szép tehát az a mi tökélyes, rut az a mi hiányos; szép az élet, rút a föloszlás, halál; szép az erény, rút a bűn ; szép az erő, rut a tehetetlenség ; szép a vidorság, tideség, rút a lomhaság; szép az il- domosság, rút a durvaság, szögletesség stb. E két ismérv segélyével azonban a szépet nem csak fölismerhetjük, hanem a szép tárgyak szemléleténél azt is tapasztaljuk, hogy azok nem mindegyike tesz ránk egyenlő benyomást. — Egyik szelidebben érint, gyengébb, de édes rezgésbe hozza szivünk húrjait; mig a másik fölemel, sőt megráz, s a gyönyör érzetébe némi félelem, tartózkodás vegyül. Világos e tapasztalás szerint, hogy a szépnek fokai is vannak. — Közép helyet foglal el a tulajdonképeni szép; alatta a kellemes, fölötte a fenséges áll. Abban, a mit egyszerűen szépnek tartunk, szellem és alak szoktak egyesülve lenui; oly alkatrészek, melyek összhangja és tökélye lelkünket és érzékeinket egyformán érinti. Ha ismét ezen alkatrészek egymást kölcsönösen, egyenlő mérvben hatják át, agy,
