Eger - hetilap, 1877

1877-12-20 / 51. szám

403

Nem akarjuk azon okok légióját ezúttal felsorolni, melyek hennüuket az örvény szélére vittek. Elég légyen rámutatnunk az egész hazában rémesen terjedő elszegényedésre s felbíni a tisztelt báz figyelmét, hogy ez irányban, amig nem késő, intézkedjék. Megélhetésünkről van szó. s ezért felszólalni kötelességünk.

A bukás örvényétől még egy lépés választ el, ha ezt meg- teszszük, uieuthetetleuül elvesztünk. Ezen lépés, az autonom vámtarifa elfogadása. Mi élni, munkánk után becsülettel élni akarunk, s nem kívánjuk az államra annyira veszedelmes proletárok százezreit szaporítani, — s igy minden törvényes eszközt felhasználunk, hogy ezen végzetes lépés kereskedelmünk s iparunk tönkretételére, termelésünk aláásására meg ne tétessék.

Hiszszük, hogy a mélyen tisztelt képviselőház az autonom vámtarifa káros voltáról meggyőződve van, s bár igy fel kell ha- zafiságáiól tételeznünk, hogy azt úgy sem fogadandja el, mégis felszólalunk , nehogy hallgatásunk, akkor, amidőn létkérdésünkről van szó, félremagyaiáztassák.

Mi is tehát az országszerte megindult s legközelebb Budapest főváros közgyűlésén oly fényes sikert aratott mozgalomhoz csatlakozva, s az önálló vámterület tekintetében eddig jelzett álláspontunkat fentartva, s ahhoz továbbá is ragaszkodva, kérjük a t. Házat :

Miszerint az autonom általános vámtarifa elvetésével a szabad kereskedése Ivére fektetett vámszerzödési rendszert létesíteni méltó/, tassék.

Indokainkat a lehető rövidséggel a következőkben foglaljuk össze:

1-ör. Magyarország termelő ország lévén, nyers terményeink kivitele érdekében a külállamokkal szerződéses viszonyban kell lennünk, s hogy mennyire létkérdés ez, a Németországgal megszakadt tárgyalások igazolják legfényesebben, s mint hallatszik ugyancsak Németország az oda beviendö magyarországi borokra oly magas vámot szándékszik szabni, hogy kivitelünket lehetetlenné tenné. Már pedig Eger városára nézve, mely majdnem kizárólag bort termel, s mely a németországi piacra van utalva, főtnár elfoglalt a mieinktől, s vitte hátrafelé. Az öt huszár összeszólalkozik ; kirohan nagy ordítással az erdő széléből, szétveri az ágyúkiséröket ; kit levág, kit pokolra kerget, s azzal megkapja az ágyús lovak zabláját, s mire az ellenség eszére tér, haza vágtat a visszaszerzett öt ágyúval az ezredhez.

De a bakancsos is megtette a magáét. A collegnanói csatánál a francia lovasság annyira szorította a mieinket, hogy azok egy mély útban kénytelenek voltak öt ágyút és három haubicot martalékul hagyni, minek a fedezete már elhullt, vagy szétszóratott. Ekkor három gyalog közvitéz az Alvincy-ezredböl, névszerint: Katona István, B 1 a s k ó János és Dorog házy János, egy káplár: Horbál Bódis biztatására, ráadja a fejét, hogy megmeuti az ágyúinkat. Összeszednek egy csomó puskát, amit a futók elháuytak, s négyen kétfelöi a mély útban elhelyezkedve, olyan gyilkos tüzelést kezdenek az előrenyomuló ellenséges lovasság ellen, hogy az megáll, megijed, visszafordul s engedi a négy bakancsos fedezete mellett mind a nyolc ágyút megmenekülni.

Hát G r a n c s a i káplár, aki tizedmagával elfoglal Monte- bellonál egy egész századtól védett majorházat! Igaz, hogy mind sebet kapott, aki meg nem halt közülök; de érdemrend takarta be sebeiket.

Timanoff Vera, és Seydel Teréz.

Az újabb időkben kiemelkedett fiatal művészi tehetségek közt Timanoff Vera, zongoraművésznő, és Seydel Teresine, hege- dflmüvésznö, úgy rendkívüli tehetségeik, mint ritka sükereiknél fogva különösen felkelték a magasabb művészi körök figyelmét s elismerését.

E két fiatal művésznő közelebbről művészi körútra egyesült, s legelőször is hazánk nevezetesebb városait szándékozván meglátogatni, utjok első sorban mindjárt városunkat, Egert, érinti, hol ritka müélvet Ígérő együttes hangversenyük két hét múlva, azaz jövő 1878-ik évi január 2-án, szerdán fog okvetlenül megtartatni.

Ez alkalomból érdekesnek tartottuk a két ifjú művésznőt, egy elismert bécsi zenészeti tekintély sorai után, mtivészetkedvelő t. olvasóinkkal megismertetni.

„Valódi zenebarátokra — úgymond az idézett Ítész — közelebbről ritka műélvezet vár. Két, elsőrangú művészi tehetség, kik

leg nehéz borai tekintetében, ezen piac elvesztése pótolhatlan veszteség. De többi nyers terményeink kivitele is, a magas kiviteli vámok folytán lehetetlenné tétethetnék, s igy különösen gyáriparunk fejletlensége következtében, termelvényeiuket értékesíteni nem tud- nók s áldásos időben is, kivitel hiányában, el kellene szegényednünk s végre tönkre jutnunk.

2- or. Az uj vámtariffa határozottan védvámos irányú anélkül, hogy ezen védvám a hazai ipar javára szolgálna, mert épen azon iparcikkek vámja emeltetik fel legjobban, melyek a mindennapi szükséglet tárgyát képezik, s melyeket Ausztriából vagyunk kénytelenek behozni, s anélkül, hogy ennek compensátiója fejében nyers terményeinknek oly piac nyílnék, hol azokat a legelőnyösebben eladhatnék.

3- or. De az által, hogy ezentúl a vámok aranyban szedetnének, a beviteli összes cikkek már ez által nagymérvű vámfelemelésnek lennének fogyasztóink kárára kitéve.

4- er. De a közös vámjövedelem is a felcsigázott védvámok folytán csökkenni fogna, mert ezen nagy felemelés a behozatalt a csak némileg is nélkülözhető cikkekre vonatkozólag, nagy mértékben alább szállitandná, s igy amig egyrészről a nélkülüzhetlen iparcikkeket az adózó közönség az eddigi áraknál sokkal magasabban leendene kényszerült venni, addig az állam-kincstár másrészről a nem feltétlenül szükséges iparcikkek behozatalának nagymérvű csökkenése folytán, szintén károsodnék.

5- ür. De a legszükségesebb fogyasztási cikkek vámja szintén oly nagy mérvben szándékoltatik fölemeltetni, hogy alig leendne e hazának lakója, aki ezáltal újabb adót fizetni ne kénytelenittetnék.

6- or. De végre ezen fogyasztási cikkek nagymérvű drágulása nemcsak fogyasztóit terhelendné túlságosan, hanem okvetlenül a fogyasztást magát is nagyban csökkentené. Ez pedig mily kárral járna úgy is nyomott kereskedelmünkre, hiszszük, fejtegetnünk felesleges.

Ismételten kijelentjük tehát ezek után, mikép meg vagyunk arról győződve, hogy a mélyen tisztelt Képviselőház hazafisága ezen

már gyermekkorukban hírnevet vívtak ki a zenevilágban, s kiknek mindketteje, a szó valódi értelmében, a szép nemhez tartozik, s mindkettő hirneves zenemesterek : Liszt Ferenc és Helmesberger József kiválasztott kedvenc tanítványa: Timanoff Vera zongoraművésznő, és Seydel Teréz hegedü- müvésznö közelebbről hangversenykörutra egyesültek. A kit ifjú művésznő neve, — kik egyenkint a világ első városaiban: Páris-, Bées-, Berliu-, Pétervár- és Moszkvában, méltó babérokat arattak, — már magában elegendő, hogy együttes működésűk minden zenebarátt kiváló műélvezetre jogosítson.

Timanoff Vera, zongoraművésznőről, ki egyebek közt, 9 éves korában egy jótékonycélú hangverseny alkalmával Mozar, egyik hangverseny-darabját, emlékezetből, a legnagyobb szabatost Sággal játszotta, s ki azóta a leggeniálisabb mesterek: Liszt, Tau- sig és Rubinstein művészi kezei által vezetve, most életének virágzó (alig 20 éves) korában, Liszt, Chopin stb. legnagyobb zene- költők mesterművei fölött könnyedséggel uralkodik, — a zenetudósok elismerték, hogy nála a zongora-virtuozitás non plus ultrája magas zenészeti fölfogással párosul. Legújabb bizonyságai ennek- legutóbb kivívott nagyszerű sükerei egy bécsi philharmoniai hangversenyen s a bécsi zeneművészek ez idei I. zeneestélyén.

Egy ily rendkívüli zeuetehetségekkel megáldott, kiváló kegyeltje a Múzsáknak Seydel Teresine hegedümüvésznö is, a bécsi zenede érdemkoszorus növendéke, Hellmesberger tanár kitűnő tanítványa. Nála is korán kifejlett már a nagyszerű tehetség, mely most, 20 éves korában, a tökély jelentékeny magaslatára emelke- kedett. Az ifjú művésznő szerencsés volt már a bécsi fens, udvar, s különösen a trónörökös, és számos főhercegek előtt játszani, Carolina Augusta császárné ö fels. s több magas rangú, fejedelmi személyek részéről, kitüntető elismerésben s fejedelmi ajándékokban részesittetni. Sükerei a nyilvános téren is mindinkább fokozódtak, nevezetesen a bécsi zenebarátok zeneestélyén, prágai, briinuí, müncheni, pozsonyi stb. hangversenyein. Hangképzésének: szépsége s ereje, vonásainak eleganciája, s intonatiojának páratlan biztosságú tisztasága, ritka melegség- s érzéssel párosulva, — bíz- tositák számára a tekintélyek méltó elismerését.

Meg vagyunk győződve, hogy e két művészi tünemény együttes hangversenye mindenütt el fogja bűvölni s magával ragadni az igazi művészet átértő átérzö, s élvezni tudó barátait.