Eger - hetilap, 1877
1877-12-20 / 51. szám
404 isztán az osztrák iparosok érdekeit előmozdító tariffa, rendszert el nem fogadaudja. Mely erős hitünkben mély tisztelettel vagyunk az Egerben 1877. évi december 16-án tartott általános ipartársulati közgyűlésünkből. Törvényszéki csarnok, A tiszanánai rablógyilkosok fö-tettese, Kronovszki Sándor, kinek ország-szerte köröztetése már el is volt rendelve, és személy- leírása sok ezer példányban sokszorosítva, — a legközelebbi napokban kézre került. Cservenicz Mihály kir. tszéki biró, ki ezen vizsgálatot a kir- ügyészség támogatása mellett oly tapintatosan vezette, nagy érdemet szerzett ezen qualifikált bűntény kinyomozásánál, melynek tetteseire nézve semmi legkisebb nyoma sem volt meg az elővizsgálatnak, s csakis egyedül sejtelmen alapult az egész vizsgálat, mely ily fényes eredményre vezetett. Lapunk múlt számában leírtuk már a tényállást részletesen ; de tartózkodtunk a további fejtegetésektől, nehogy a fő-tettes ennek hírlapi tudomására jőve, megkétszerezze óvatosságát. Most már fölösleges a további tartózkodás, mert jelenleg az egész bünbanda fogva és ártalmatlanná van téve, és a tényállás ki is derittetett. Azon sejtelem, hogy a tiszanánai rablógyilkosok, Kronovszki Sándor és Taiálkovics István voltak, legelőször is a börtönben történt tudakozódás után nyert némi alapot. Ezen alap nyomán, mely vajmi gyönge volt, annál is inkább, miután a gyanított tettesek személyleirása nem egyezett össze egészben Kronovszki és társa személyleirásával, azon kezdte a vizsgáló bíróság nyomozását, hogy a két gyanúsított egyén, midőn korábbi büntetéseiket kitöltötték, mindenekelőtt hová mentek ? így tehát nyomról-nyomra kellett őket kisérni, s a nyomozást eredmény is követte. Először Találkovicsot illetőleg, miután ennek büntetése kiállása után a miskolci rendőr-kapitánysághoz kellett volna kisértetnie, azon értesités nyeretett, hogy ezen gonosztevő, midőn öt az egri rendőr-kapitányság Miskolc felé toloncoztatta volna, már az első falunál kísérőjétől megszökött és nyomtalanul eltűnt. Ez tehát vajmi kevés nyomot hagyott hátra, s igy vissza kellett térni Kronovszkira, ki f. é. okf. 29-én töltötte ki hosszú rabságát, s távozott el Egerből és pedig következő módon : Egerben mindenekelőtt felkeresett egy F. nevezetű timár-mes- tert, ki neki ösmeröse volt, s annál néhány ruhakefét zálogban hagyva, 2 ftot kért kölcsön. F.-nak ezen vallomása folytán meghagyatott, hogy ha valamikor a gonosztevő akár személyesen, akár levélben felkeresné öt, adja a kir. vizsgáló biróságnak tudomására. Kronovszky Egerből Kerecsendre ment egy fogadott kocsin. A kocsis kikérdeztetvén, bevallotta, hogy ö Kronovszkit bizonyos Schemperger Miklós kerecsendi lakoshoz szállította. Schemperger Miklós gyanús ember volt, s elfogatva kivallotta, hogy f. é. nov. 7-ín Kronovszki és Talalkovicscsal elment Tisza- Nánára, kikkel a bűntett elkövetésénél jelen nem volt ugyan, hanem osztalékot kapott öt forintot bankjegyekben, és 125 darab ezüst húszast. Schemperger Miklós vallomása igen terhelő volt Talalkovicsra, ki ennek folytán, miután azon hiszemben is volt, hogy fő cinkostársa is fogva van, bevallott mindent, a legterhelöbb bűntetteket Kronovszkira hárítván. Ennyire haladt már a vizsgálat midőn. F. egri polgár egy levéllel jött a vizsgáló bitóhoz, mely borsodmegyei Edelenyben kelt, s melyben egy ismeretlen szabó-legény kéri, Kronovszki Sándor állítólag Pesten lévő barátja megbízásából, hogy a kefét 2 ft. utánvét mellett az ö nevére Edelénybe, ennek és ennek a szabó-mesternek küldje el. A kir. vizsgáló biró közölvén a levelet a kir. ügyészszel, mind- kefén azon meggyőződésre jutottak, hogy az álnév alatt Kronovszki rejtőzik, minek következtében a vizsgáló biró maga mellé véve a íogház-félügyelöt, ki jól ismerte Kronovszkit, Edelénybe mentek, 8 Kronovszkit, kinek kabátjában egy hat lövetű erősen töltött revolver volt, elfogták, és Egerbe szállították. Levelezés. Kerecsen d, nov. 10. 1877. T. szerk. ur! „Templomunk, mely egykor a nagynevű egri főpap, Esterházy bőkezűségéből épült — lcgközelébb érsek atyánk ö exja ismert áldozatkészsége folytán egészen átjavittatott, s nevezetesen csinos toronynyal láttatott el. De hogy a külsőnek a belső is megfeleljen, ahhoz a község szeretett és érdemdús plébánosa ft. Majzingcr Károly úr buzgalma is járult, kinek tevékenysége cszközlé, bogy a renovált templom belseje kiváló diszszel testetett ki. Különösen szépen sükerült a templom boltozatára festett két csinos fresko-kép, melyek egyike az olajfákhegyén áhitatba merült Megváltót ábrázolja, a másik pedig Rafael világhírű „Sixtina Madonnájának sükerült másolata. E két képpel igen szépen hangzanak össze a templom többi részeinek festései is. A képek ügyes készítője Mihályi Autal diszfestö Budapestről, kinek e téren való ügyessége méltó, hogy e helyütt ajánlattal nyilvánosságra hozassék. A templom belsejének többi részeit, mint vállalkozó, az ügyességéről s jó Ízléséről ismert Tancsa Lajos egri szobafestő készítette. — Midőn a község lakossága érsekatyánk ö exjának hálás köszönetét mond a nagy áldozatért, melynél fogva helységünkben az Ur háza ismét áhitat-gerjesztö díszben ragyog, — egyszersmind nem mulaszthatja el szeretett s buzgó lelkésze iránt is, a templom belső díszítése körül kifejtett fáradozásaiért tartozó köszönetének e helyütt őszinte kifejezést adni. K. G. Mi hir a nagy világban? Budapesten, a múlt vasárnap, f. hó 16-án délután 2 órakor a törökökre nézve végzetessé fejlett keleti háború ügyében, a lovardahelyiségben népgyülés tartatott, melyen a tudósítások szerint mintegy tízezer ember vett részt. A gyűlés Sztupa Györgyöt választotta elnökül. Helfy Ignác képviselő szólalt fel először, nagy hatású beszédében kifejtvén, hogy ha akkor, midőn a török győzelmeket hallottuk, lelkesedéstől rajongtunk, most, midőn a hősök vérökben feküsznek, a magyar nemzetnek hallgatnia nem szabad, ha nem akar az erkölcsiség azon fokára sulyedni, melyre a szer- bek jutottak. Ha Európa szégyenteljes közönynyel nézi az eseményeket, nekünk, kikre nézve ez életkérdés, nem szabad veszteg maradnunk, s Oroszország terjeszkedését, ha szükség, fegyveres kézzel is meg kell gátolnunk, stb. Helfy e beszédét gyakori „Fegyverre! Le a muszkával!“ kiáltások szakították félbe. A néptömeg ingerültsége notion nőtt, s főleg nagy fokra hágott, midőn a szónokok egyike a sebesült Ozmán basának gyászos halálát,jelentette ki a népgyülés előtt. A népgyülés aztán egyhangúlag elfogadta a Helfy által felolvasott határozati javaslatot, mely a magyar kormányt fölhívja, hogy az aldunai szláv államok keletkezését, s Oroszország hatalmi terjeszkedését keleten, ha szükség, fegyveres hatalommal is meggátolni törekedjék; — s egyszersmind 25i tagú küldöttséget választott, mely a népgyülés határozatát Budára a ministerelnöknek megvigye. Tisza ministerelnök eleve megígérte, hogy a uépgyiilés küldöttségét el fogja fogadni. Azalatt azonban, mig a deputatió kászolódott, a néptömeg Budára tódult, s ott a budai tömeggel egyesülve, a várban a ministerelnöki palota előtt imponáló állást foglalt el. Ezt látva Tisza K. vonakodott a nep- gyiilés küldöttségét az úttal elfogadni, s az elfogadást másnapra tűzte ki. Az egybegyült tömeg Helfy által értesittetvén a küldöttség visszautasításáról, az ingerültség tetőpontra jutott. Hasztalan volt a jelenlevő képviselők csititó szózata. „Le Tiszával! Fegyverre!“ ordított a tömeg, miközben a ministerelnöki palota ablakai felé tojások és kövek repültek, s a bezúzott ablakok csörömpöltek. A tömeg a ministerelnöki palota belsejébe nyomult. Tbaisz Elek rendőrfőkapitány, s Jekelfalussy osztálytanácsos néhány drabanttal nem birtak a betóduló tömegnek ellenállni, mely már a lépcsőkön haladt fölfelé , s mármár komolyabb következményei lesznek az áramlatnak, ha Hermann Ottó eléje nem kerül, s a tömeget visz- szatérésre nem indítja. De az izgatottság folyton tartott, melyet Verhovay beszéde még inkább fokozott. Az ingerült tömeg egy része a Hentzi-szob- rot kezdte sárral dobálni, s e körül fenyegető állást foglalt el. Ekkor Thaisz Elek lóra ült, hogy a népet beszédével lecsillapítsa, de mihelyt a nép meglátta, megszólalt a fütty, s közápor hullt feléje. Thaisz kénytelen volt leszállani. Majd a lovas rendörök tisztítják meg a tért a ministerelnöki palota előtt, de a tömeg más ponton ismét Összecsődül. Ekkor dobpergés hallatszik , s a sorkatonaság két százada, egy őrnagy vezetése mellett, felvont szuronynyal, futó lépésben közeledik. A katonaságot a tömeg óriási ftttytyel fogadja, mire a vezénylő tiszt, a rendőrfőnök óvó kiabálása dacára, rohamot parancsol, de a tömeg a mellékutcákba menekül s eloszlik. A néptömeg másik része azonban ezalatt Pestre érkezett vissza, s a szabadelvű kör előtti téren megállapodva, „Le Tiszával! Fegyverre!1 kiáltások közt, s Verhovay ismételt lázitó beszédére a körhelyiség ablakait bezúzta. Innét a zajgó tömeg egyre
