Eger - hetilap, 1877

1877-10-11 / 41. szám

323

Volt tehát öröm, de nagy, ezen fölfedezésen, és boszankodás, de nagy, fa háziúr azon önkényes eljárásán, hogy a már jelöltül emlegetett derék M a j z i k Viktort, a Nro 1-ef, teljesen ki akarta rekeszteni a pályázók közül. Ennek folytán a háziúr majdnem furcsa helyzetbe jutott; azonban ügyes ember lévén, segnett magán azzal, hogy patriotismusunkra hivatkozva, harsogva élteié varosunk szülöttjét, a mostani és leendő főjegyzőt, Zalár Józsefet, mely toasztja oly lelkesedésbe hozott bennünket, hogy elfeledtük döbbeni tyranuismusát, és csörrenve vertük össze poharainkat jelöltünkért, ki dacára annak , hogy tőlünk messzevetö politikai álláspontot foglal el, mégis oly szeretett egyéniség, hogy ellene soha ellenjelölt nem is képzelhető.

A háziurat elragadta a kivívott stiker, és fő-orvosul ismét városunk jeles szülöttét, Danilovich Pált jelölé ki, és mi hangos ovatiókban adtunk kifejezést helyeslésünknek, s az ellentmondani készülő egri, és hatvani vendégeket, teljesen túlhangoztuk kiabálásainkkal.

Egyéb baj nem történt.

A fiatalság azonban, a lakoma után, összedugva fejét, azon elvet proclamálta, hogy a múltat csuk mint ti s z teleire méltót fogja tekintetbe venni, neki a jövő kell, s az új nemzedék tettre képes tehetségeit fogja vállvetve támogatni, s elsekintve minden politikai hitvallástól, azon elveket tartaudja szeme előtt, melyeket a becses lapjában megjelent „Eszmetöredékek“ hangoztatnak.

A fiatal Demzedék elhatározta, hogy nem az egyéniségek tiszteletre méltó voltát, hanem a munkaképességet, erélyt, és tehetséget fogja pártfogolni; hogy a fő cél sohasem egyéni tekintet, hanem mindig a közjó, a nép java és a haza boldogsága lesz.

láltak. Tudta Koknit, hogy elfogatás esetén öt megzsinórozzák, a leányt pedig újra zsákba kötik. De a veszély növekedtével fokozódott bensejében a kaland ingere is, s képessé tette öt bármi merényletre. Először is szállásukon kellett minden felfedeztetést vagy gyanút elhárítani, mert a hatóságtól félő vendéglős egy pillanatig sem rejtegetett volna házában ily veszedelmes vendéget. E biztos menedékhely pedig szükséges volt arra nézve, hogy az Egyiptomból leendő gyors menekülésre akadálytalanul meg lehessen tenni a szükséges előkészületeket. Koknit tehát kinyilatkoztatta védencének, minő szerepet kell itt játszania; a görögnö ez uiasitásokat igen okos érzékkel fogta fel, s igen ügyesen viselte magát a látszatra előhívott orvossal szemben. Lassan-lassan levetkezte a rabhölgyek ideges félénkségét s uj, rnganyos élet, szabad szellem feszitette minden erét és izmát.

— Most már nem félnék többé a török tigristől, ha mindjárt ebben a pillanatban elébem lépne is, — mondá megmentjének ; ott függ egy pisztoly, uram, töltse meg azt nekem; ha fegyverem lesz, mindjárt erösbnek érzem magamat! Hideg vérrel lövém le az utálatos szörnyet, ki azon igyekezett , hogy minden szellemi tehetségemet elfojtsa s mint szabad akarat nélküli rabnöt lásson lábainál. Oh uram, — folytatá — az ördög nem lehet oly gonosz és kegyetlen, mint ez az emberi árny. Mindenki reszket tekintetétől, de én nem; fegyverrel kezemben többé nem félek tőle, — végezte szavait s szemei szokatlan tűzzel csillogtak.

Koknit nyugalomra kérte öt, de sürgető kívánságára megtöltötte a pisztolyt, melyet Filoida ruháiban elrejtett. Az amerikai ekkor távozott részint azért, hogy a vendéglőst kifürkészsze, vájjon nem hailana-e tőle valami gyanús hírt a hajóhídon történt eseményről s következményeiről, részint hogy az elutazásra jó alkalom után nézzen.

III.

Murad Sin Deffar miniszter ur ö kegyelmessége szélhüdt fejével maga elé bólingatva ült gyaloghintójábán s kékes ajkai fony- nyadt, összeszoritott szája körül morogva motyogtak valamit, mig szolgái gyorsan mozogtak vele előre. Majd megállották; két athle- tai termetű komornyik megfogta karjai alatt ö excellenciáját s bevitte szobájába. Ott az öreg élő múmia egy kerevetre ereszkedett, a vánkosok közé temette magát s kávét, pipát parancsolt. A kegyelmes ur ki8zürcsölte az erős, illatos italt, nagyokat szítt pipájából, nyelte, okádta a füstöt s vonásai ismét felvették a régi orv- madár-kifejezést, mig szemei sötéten meredeztek maga elé.

— Ebencer! — kiáltott most, mire a törpe néger megjelent.

A fekete, mozdulatlan kígyószemek a pergamenarcon áthatólag tekintettek a belépőre.

— Az engedetlen, makacs növel azt tetted, a mit parancsoltam? — kérdé szigorú hangon.

A fiatal nemzedék elhatározta, hogy a kísérletek ideje lejárt, hogy tíz évi próbálgatás után semmi síikért fel nem mutatni tudni, annyi, mint képtelennek lenni valamely süker elérhetésére, miért is a tíz évi eddigi állapotot brennoltatni kívánja.

Végre a fiatalság elhatározta, hogy eddig szándékosan mellőzött , és végtelen kárunkra izolált városunk cultur-jövőjét is szem előtt tartva, óhajtja, hogy jövőben a megye élére álló új egyéniségek lelkiismeretesen vegyék tekintetbe városunk helyzetét, annak közlekedési vonalait, s vegyék tekintetbe azt, hogy évtizedek óta kérvényezzük, a Mátrán átvezető közlekedési utat, és egy évtized óta rólunk a gondoskodásnak eddig még legkisebb nyoma sem mutatkozott.

Végre óhajtjuk, hogy a felidézett viszály teljesen elenyész- tetve, a székvárossal: Egerrel teljes egyetértésben törekedjünk a köz, a inegye és haza javára, minden jelölt előtt éltetvén teljes szivünkből az egyetértési és a hazát. Gyöngyösij.

Dissolving Views.

A „Gyöngyös“ politikai lap lett. Üdvözlöm e téren. Az uj szerkesztők egy minden párttól független programmot bocsájtottak ki; s azt hiszem, hogy én, ki egyike vagyok azoknak, kiknek e lap fenállását, vagy talán helyesebben szólva életbehivását köszönheti, jogosult vagyok a szerkesztők programmjára észrevételt tenni. Mielőtt azonban észrevételeimet megtenném, ki keli jelentenem, hogy én politikai pártbani részvételről ez idő szerint lemondtam. Lemondtam azért, mert csak a 48-as pártot tartom magyar, azaz olyan pártnak, melynek aspiratioi a nemzet geniusa — s történelmi jogának feltétlenül megfelelnek, de természetem folytán nem lévén a

— A mint parancsoltad, kegyelmes uram, — viszonzá a néger, kezeit mellén keresztbe téve.

— Tegyétek hát vele ugyanazt, parancsolá az öröknek, mig pipáját nyugodtan szíttá.

— Kegyelmes uram, én csak azt tettem, a mit parancsoltál!

— kiálta nyivogó hangon s reszketve a halálfélelemtől a kis néger, midőn az örök megfogták.

— Na most már elhiszem, — intett ö excellenciája a janicsároknak, mire ezek elersztették a kétségbeesett feketét.

— Látom , hogy teljeesítetted parancsomat s mégis ma Filoi- dát, idegen öltözetben, a hídon szembe jönni láttam. Először azt gondoltam, hogy talán lelke az, de a szellem ijedtében nem igen rogyna le előttem. Filoida volt az, egy huncut ángol karjáD. Ac- hender bej! kiáltott most az öreg ur, a mint beszédét végezte s gyémánttal kirakott borostyánszopókáját szájához vitte.

A két janicsár és a néger távozott, utánok nemsokára egy rendörhivatalnok lépett a szobába, nagy, ezüstgombos bambusz-bottal. Melyen meghajtva magát, mondá:

Allah vegyen védelmébe, elendi. Achender rendőrfőnök ur jelenleg Gizehben vau.

— Elő kell hivatni hamar, szükségem van reá, — hangzott a parancsszó s a rendőr elhagyta a szobát.

Egy óra múlva alacsony, vaskos termetű török lépett be, kezében rövid bambusz-bottal, melyen az ezüst gomb felett a félhold is csillogott, s mély hajlongások közt kérdé:

— Parancsoltál velem, uram ?

— Egy leányt fojtattam a vízbe, — felelt az öreg miniszter

— azt a görög leányt, kit a chinai tengeri rablótól, Singkongtól vettem. Ez tegnap történt, s ma a leányt idegen öltözetben, egy angolnak a karján a hídon láttam.

— Kegyelmes uram, kisértet lehetett az, — veté közbe a kényelmes, vaskos rendőrfőnök, kelet felé hajolva.

— Tud-e a kisértet sikoitani ? — kérdé különös hasító hangon a mumia-kegyelmes ur. Le tud-e roskadni a szellem valami véletlen találkozásra ? Achender, én azt akarom, hogy még ma előttem legyen mind a kettő.

— Parancsod szerint efendi, — viszonzá mélyen meghajolva a rendőrfőnök, s távozott. Kiérve öszvérére ült s mig hivatalnokainak egyike bambusz-botjával szüntelenül az állat hátsó részét ütötte, egy másik pedig szintén botjával az embertömegben utat csinált előtte, gyorsan ügetett igazgatói lakására. Ott elöhivott három kitanult, ravasz, máltai zsiványból lett rendörszolgát, közlötte velők a Murad akaratát, gazdag jutalmat ígért, nekik s azzal elbocsátotta őket, maga pedig szobájába vonult, ledőlt pamlagjára, hogy a hivatal fáradalmait pipa és kávé mellett kipihenje.

(Folyt, köv.)

*