Eger - hetilap, 1877
1877-10-11 / 41. szám
324 passi vitás, hanem az actio embere, ezen párthoz nem tartozom, a többi párt, bölcs mérséklet és magas politikai értelem ostentativ leplébe burkolt akumbákumos komédiájának sem vagyok embere; s igy pártember nem vagyok. Nem tartozván egy páithoz sem, csak azon átalánoshoz, mely a muszka ellen ma is szívesen actioba lépne — azt hiszem, részre- hajlatlan bírálat alá vehetem a „Gyöngyös" programmját. Ha nem az én gyermekem volna — nem is törődném vele. A „Gyöngyös“ független politikai lap; tehát nem képvisel egy párt-nézetet sem, hanem a szerkesztők fentartják maguknak a fesztelen szabad mozgást; vagyis idő és alkalomszerüleg hol egyik, hol másik párt actioit támogatni. Az ilyen programm alkalmas lehet a pár ok ból jámbor előfizetőket fogni, de megengedjenek a t. szerkesztők, ha azt mondom, hogy a politikai küzdtéren ilyen álláspontnak értelme nincs. Magányos, magamforma, a hiú küzdést elunt ember, visszaléphet az aetió teréről, ez senki kárával nem jár, de ifjú emberek, kikben tett és akaraterő van, kik hivatva érzik magukat egy oly életrevaló és tekintélyes városnak, mint Gyöngyös, és ennek értelmes vidéke közvéleményének tolmácsa lenni, nem lehet pártállást nem foglalni egy alkotmányos országban, hol a többség kormányoz, hol minden pártnak, nézetei érvényesítése céljából, első törekvése: nézeteinek proselytákat szerezni. A mozgásba hozott erők irányainak minden politikai küzdelemnél praegnansan kell kifejezve lenni, ezt pedig az elfoglalt párt iránya jelöli ki. Midőn 6 évvel ezelőtt a „Gyöngyös“ életbe lépett, Szalay János szerkesztő barátommal megkisérlettük egy ily forma, talán fusionalis programm közrebocsátását, azon időkben minden — még beire ormi kérdések is — a közjogi kérdésekre vezettettek vissza, s időszerűnek látszott a Bécs felé gravitáló s az időben túlsúlyban levő Deák-pártot ily manőverrel gyengíteni; az egész journalist ka reánk támadt — volt mit hallgatnunk — igazuk volt, hallgattunk is. — Szalay barátom visszalépett a szerkesztőségtől, s a „Gyöngyös programmjának én ittam meg levét. A Gyöngyös prograpamját 4 évvel később Gbyczy és Tisza keresztülvitték, — a Gyöngyös programmjának akkor, midőn a közjogi kérdésre vitetett még minden vissza, megvolt a maga értelme — a fusió elkésve jött létre, és ép azért eredménye confusío lett, mert consolidált pártok elemei nem könnyen mondnak le az összetar- tozandóságról, s hat évi együttélésnek meg van históriai jogosultsága. A fusio meghaladt politikai álláspont után elkésve jött létre ; s a „Gyöngyös“ független programmja, ma már, midőn közjogi kérdések felvetése a reform-munkákat nem hátráltatja — nem időszerű. Igaz — hogy a független lap-programm divat kezd lenni, de én, mint politikai lap szerkesztője, nem utánoznék soha oly divatot, mely nem egyéb politikai sensáloskodásnál. A kormányt támogató oppositiónak van értelme, de hiszen ma már minden oppositió ilyen — az ellentét csak objectiv s alkalomszerű. Nem birom felfogni azt, hogy mily szerep jut annak, ki a közügyekre befolyást akar gyakorolni a nélkül, hogy pártállást foglaljon el. Tehát a „Gyöngyösinek is vagy a kormánypárthoz, vagy az ellenzék valamely árnyalatához kell tartoznia, s az irányt ki is kell jelölni a „Gyöngyös“ szerkesztőinek, mert ha Kossuth vagy Deák, kiknek tevékeny éltük programm volt, azt mondja: kövessetek feltétlenül a merre megyek, -— ennek van értelme, ámde a Gyöngyös szerkesztői, bármily tiszteletre méltó állást foglalnak is el egyéni jellemeiknél fogva városuk polgártársai között, még nem jutottak odáig, miként azt követelhessék, hogy a nagy közönség a momentumtól ösztönzött kabócaszerü ugrásaikat vakon kövesse; s hol e, hol ama párt actiéját támogassa. Azt mondja a szent irás, hogy két urnák szolgálni nem lehet; szeretnök tehát tudni, melyik az az ur, melynek a „Gyöngyös“ szolgálni akar: a kormány-e, vagy az ellenzék? Azt fogja a Gyöngyös mondani: a haza; ezt elhiszem, sőt személyesen ismerve a szerkesztőket, jogosítva vagyok ezt feltenni ; — ámde mily irányban; abban-e, mely Montenegrót a törö- kök fegyvereitől megmentette, vagy abban, mely a királyt a cseles befolyásoktól, s a nemzetet ennek következményeitől még áldozat árán is megmenteni akarja? Hic Rodus, hic salta. A Fabius cuncta- tor-féle nemzet-ámitó pestises politikával eleget foglalkoznak a nagy országos lapok ; — egy egészséges, egyenes jellemű város és vidéke egészséges, nyilt hitvallást óhajt. Az ut göröngyös, de annál dicsőbb a küzdelem A szerkesztők nemcsak helyzetüknél fogva, de jellemileg is függetlenek; — le hát a Visirrel. Fóldváry Kálmán. Valami a theáról. Nem csak a miveit, hanem még a félvad állapotban lévő népeknél is bizonyos italok élveztetnek, mely italok mintegy kiegészítő részét képezik az élelmezés napi szükségletének. Állítható, miszerint a különféle népek, de talán földgömbünk minden néptörzse különös kedvelője a melegitaloknak. A forró éghajlat alatt éppen úgy kedvelik a meleg italokat, mint a jéggel bővelkedő Labrador lakói. Közép-Amerikában az indusok és creo- lok fel nem hagynának a chocolate élvezetével. Délamerikában a legszegényebb gaucho úgy, mint a gazdag földbirtokos nélkülöz- hetlennek tartja a Paraguay theát. Ugyanott a Labrador és On- wogthea a legkedveltebbek közé számítható. Floridától Georgiáig az Egyesült-államokban és Keletindiában a meghonosult európaiak kávé nélkül talán meg sem élhetnének. Az Egyesült-államok éj- 8zakibb tartományaiban és az angol gyarmatokban pedig a chinai thea tartozik a napi szükségletek közé. Olasz- és Spanyolországban a chokolateért; Német-, Francia-, Svéd- és Törökországban a kávéért, Hollandiában, Angol- és Oroszországban a theáért rajonganak; a szegény irlandi pedig megelégszik a cacaobab őrlése után hátramaradt szemtakarók és hulladékok meleg főzetével. A thea-cserje nem csak Chinában és Japánban, hanem Himalaya nagy kiterjedésű hegységeiben, Thibetben, Tatárországban, Szibériában, nem különben Corea, Assam, Java, Malacca és Brasi- liáóan nagy mennyiségben termesztetik. És ha tekintetbe veszszük, hogy bolygónk lakosságának fele, tehát körülbelül 500 millió ember theát iszik: alig bizonyul az évenként termelt mennyiség elegendőnek, s innét származik azután azon nagymérvű hamisítás, mely a theával űzetik. Lord Arlington és lord Ossory által hozatott a thea 1666-ban Angliába. A chinaiak és japánok a friss thea-levélnek főzetét illetőleg forrázatát egészségtelennek tartják s ez oknál fogva csak egy éves theát alkalmaznak. Mint nálunk úgy Chinában is forró vizet öntenek a theale- vélre, azonban a származott folyadék cukor, rhum vagy tej hozzáadása nélkül élveztetik. Az előkelő és gazdag japánok finomra őrlik a thea levelét s igy helyezik forró vizbe. E sürü thea Koitsjaa-nak neveztetik. A köznép egyszerű forrázatot iszik. China több vidékein a viz sósizü és kellemetlen szagu s úgy látszik, hogy ez okból vette az általános thea-ivás kezdetét. A legszegényebb munkásembernek nem csak asztalán van thea a nap minden szakában, hanem külső gazdasági munkákra, cséplés, aratás, kapálásra, thea és theafozö edény nélkül a chinai meg nem indul. A thea-cserjének frissen szedett levelei, csak azok megszá- ritása és perkelése után kapják azon ismeretes jellemző finom thea izt és zamatot, továbbá ugyanegy cserjéről egy időben és egyenlő viszonyok között gyűjtött levélből tetszés szerinti theaminöség készíthető. Magától értetődik, miszerint a minőségre befolyást gyakorol az éghajlat, a talaj, a cserjének válfaja és a levélszedés ideje. A legzamatosabb thea Peking környékén elhúzódó hegység dombjain terem. A legfinomabb és imeretesebb fekete theák : a Bohea, Congu, Canipoi, Souchong, Caper és Pekoe. A nevezetesebb zöldtheák közé tartozik a Twankay, Hyzsu-Skin, Hyzsu és Imperial. A thea-cserje »ürü ágazattal biró bokor. Csak midőn három éves a cserje, kezdődik a levélszedés. Hét éves cserje kivágatik, hogy gyöksarjadzás által újuljon. A levelek gyűjtésére különös gond fordittatik, minden egyes levél külön szedetik, a levélszedés idejében gyakran egy napi ké- sedelmezéstöl vagy sietségtől függ a származandó thea jósága és értéke. A leggyengébb levelek mártius elején szedetnek, ez első gyűjtés adja a legzamatosabb theát, mely ritkán vagy sohasem érkezik Európába, hanem a benszülött uralkodók, hercegek és egyéb előkelők által használatik fel. A második szedés április elején s a harmadik és utolsó szedés májusban végeztetik. Szedés után a levelek azonnal az úgynevezett perkelöbe és pedig közköltségen felállított nyilvános perkelö házakba helyeztetnek. Ha a megszedett levelek csak 24 óráig heverve meg nem perkeltetnek, akkor megfeketednek és elromlanák. Mihelyt a forró érclapokra helyezett levelek annyira megmelegednek, hogy kézben tartani nem lehet s izzadni kezdenek, akkor kivétetnek és kézzel illetőleg tenyérrel sodortatnak össze. Két háromszori perkelés és összesodrás után a thea bádog-
