Eger - hetilap, 1877
1877-09-13 / 37. szám
290 meg sirjokat, melyből, az utónemzedék nagy kárára, nem lesz többé soha feltámadás! Vajha az önzetlen hazafiul szeretet összetartása elhárítaná tőlünk e keserű poharat! Eger, szept. 12. 1877. Kossuth Lajos, nagy hazánkfia, miként ígérte volt, a keleti kérdésben egy második levelet is intézett Czegléd város képviselőjéhez. E levélben hazánk volt kormányzója az egri nép- gyülés határozatára is hivatkozik, s erre nézve a következőket Írja: „Az egri ncpgyülés oda nyilatkozott, hogy a török birodalom épsége minden eszközzel, még fegyveres hatalommal is meg- óvassék. Erre Magyarország ministerelnöke azt adta válaszul, hogy a magyar vért nem szabad semmi más hatalom érdekében igénybe venni, s hogy a kormány soha sem fog abba beleegyezni, hogy a magyar nép hősies feláldozása mások miatt igénybe vehető legyen. Tehát Magyarország ministerelnöke a török birodalom épségének fentartását, még most, a pánszláv zászlót lobogtató orosz invasioval szemben is csak „más hatalom“, csak „mások“ érdekének tekinti! Magyarország minden lakosa, azok is, kik hazánk fenmara- dását óhajtják, azok is, kik bukására speculálnak, mindannyian tudják, hogy itt hazánk létérdeke forog főn. A ministerelnök — talán maga az egész hazában — a dolgot nem igy látja. De mig a török birodalom épségének megcsonkítása egyértelmű az orosz hatalom terjeszkedésével, senkinek nincsen joga magyar embert azzal gyanúsítani, mintha mások miatt akarná a magyar vért igénybe venni, midőn azt a török birodalom épségének föntartásaért ajánlja fel. Minister urnák tudnia kell, hogy azon áldozatkészség, melynek az egriek kifejezést adtak, oly virág, mely a nemzeti önfentartás talaján termett, s a legtisztább honszeretet sugarában nyílott ki. A magyar ministerelnök megdöbbentő nagy szót mondott. Ha ez a kormány politikájának akarna kiindulási pontja lenni, úgy 4 T Á Közelében. Rajtam nyugszik szelíd szemed . . . Szivem beszél . . . ajkam cseveg . . . Szivem beszél, s csevegek, hogy Szavát szived ne értse meg! Nekem fájjon csak e játék; Én veszszek csak az örvénybe, Neked az csak gyönyört adjon, — Gyönyört a hab gyöngye, fénye! Szemed lángja, e napsugár, Villámlássá lenne talán, Ha szivemnek kinos titkát, Titkos vágyit elmondanám! Előtted nem lennék többé Az enyelgő, játszi gyermek ; Gyilkosodnak tekintenél, Ki lelkedet gyilkolja meg . . . Meggyilkolnám a tudattal, Hogy valaki szenved érted, Kire átok csak jóságod, És gyötrelem hti részvéted. . . Ne, ne halld a szörnyű szókat, Szavait a kárhozottnak! Ne lásd a kint, ne láss könyet! . . . Hadd csevegjek, hadd mosolygjak! Nézd, nézd amott a felleget, . . . Mily szeszélyes, játszi, tarka! — határozottan azt kellene mondanom, hogy Magyarország kormánya veszedelmes kezekben van. Aki most ebben a háborúban a török birodalom épségének fentartását csak amolyan idegen érdeknek tekinti, az nem akar gátot vetni az orosz hatalom terjeszkedésének: mert talán nem idegen azon gondolattól, hogy megosztozzé k a török prédán az oroszszal. . .“ Nagy hazánkfia tehát, miként fönebbi soraiból kitűnik, az egri népgyülés manifestatiójának teljesen igazat adva, a mellett küzd, hogy hazánk létérdeke követeli, miszerint a török birodalom épségéért, a muszka jogtalan terjeszkedés megakadályozására, ha kell, a harci síkra szálljunk. Záradékul igy folytatja : „Ha most Szentpétervár és Bécs a törökbirodalom szétszak- gatott rongyain megosztozkodnának, nem telnék bele 25 év, hogy orosz, porosz, olasz Ausztria s Magyarországon osztozkodnának, juttatva a prédából az orosz [fensöség árán az oláhnak is. Oly igaz, mint ahogy isten él! Ausztria oly felbomlása felett . . . mely az orosz hatalmat és befolyást terjesztené, aggódni annyira hivatáso mnak tartom, hogy ha hazánkat és Ausztriát semmi más kapocs nem kötné is össze, mint a jó szomszédság viszonya, s Ausztriát az orosz fenyegetné, szintoly elhatározással mondanám nemzetemnek : Védjed osztrák szomszédodat utolsó csep véredig az orosz ellen ; miként most mondom: védjed török szomszédodat utolsó csep vérig az orosz ellen. Az uralkodó ház pedig vessen számot a történelem logikájával. Elkövetkezhetik az idő — el fog következni — midőn német tartományai — haza mennek. — Bizony, bizony mondom: Buda várának királyi széke dicső egy szék. — Jó lesz arról gondoskodni, hogy ennek sem épségét, sem ezredéves történelmi typusát az orosz szörny ne fenyegesse. Itt van az idő, itt az alkalom a gondoskodásra: amott az élethalái-harcot vivő török oroszlán oldala mellett. Ne szalaszszuk el az alkalmat . . Szerbia készülődései megadták erre az alkalmat, mely még a diplomatikai tekinteteknek is megfelel. A nemzet akaratának teljesítése a legtisztá bb loyalitás is. Én nem szeretem az osztrák „sast“ hazánkban; de azt nem akarom, Mintha nem is fájó képet, Nyugvó napot, gyászt takarna! . . . Gyönyörködjél a fellegben . . . Mosolyogj csak szavaimra! . . . Legyen rejtve a nyugvó nap — Eltemetve szivem s titka! S. Filoida. — Elbeszélés. — I. Gyönyörű holdvilágos este volt. A Kairo közelében levő Ru- dah-sziget pálmafái mesés fényben ragyogtak a Nilus ezüst hullámai felett. A vizmentében emitt is amott is kellemes fehér mezeila- kok csillámlottak fel, gazdag, előkelő törökök birtokai parkszerű kertekkel körülvéve, melyekből titokszerü ajtócskák vezettek a kert alatt kikötött csolnakokhoz. Ezen a tájon késő este nem igen szoktak sajkák járni, most azonban egy európai alakra készített hajócska szelte csendesen a Nilus hullámait. A benne ülő tulajdonos mister K o k n i t gazdag amerikai ifjú volt, kinek szárazföldi utazásában kedve jött Afrikába is kirándulni s lebilincselve Kairo sajátos, idegenszerü varázsa által , már huzamosabb idő óta tartózkodott ott. Első gondja is az volt, hogy csolnakot készíttetett s épen ma is, mint minden este, élvezte a hüs éji a léget mondáktól körtillengett folyón, a csillagos ég alatt. Az amerikai hanyagul dőlt hátra csolnakában s csak annyira mozgatta kezeivel a lapátot, hogy a viz épen el ne ragadja. Ábrándjai közepette hirtelen külünös zaj vonta magára figyelmét az éjjeli mély csöndben. Azonban nem a szokott orvmadarak sikoltása volt az, mert olyan formán csikorgóit, mintha ajtót fordítottak volna R G A. h-
