Eger - hetilap, 1877
1877-09-13 / 37. szám
291 hogy e sast az orosz égesse el; attól pedig borzadok, hogy hazám legyen a máglya, melyen e sas elégettetík. Nagyon öreg ember vagyok ... ki tudja, nem utolsó szavam-e ez? Hadd ne legyen a pusztában kiáltónak szava! Nyílt szózat Eger város casin ó-testliletéhez. Évek óta szerzett tapasztalásból tudjuk, hogy Eger városának, lakossága s különösen intelligentiájának számarányához képest, oly s/.iuházlátogató közönsége van, milyenuel hasounépességü városaink közöl nem mindenik dicsekedhetik, s mely egy tisztességes és jól szervezett vidéki magyar színtársulat subsistentiáját egy ősz-téli szinidény alatt, ha nem is valami fényesen, de mindenesetre tisztességesen szokta biztosítani. Igazolja ezt azon körülmény, hogy a legjobb szervezetű s legnépesebb vidéki színtársulatok, (Latabár, Hubay-Sztupa, Mansberger, Krecsányi stb.) bár többnyire a nyári időszakra jöttek városunkba, mikor is csak tetemes költséggel fölállított nyári színkörben tarthattak előadásokat, az igazgatók saját beismerése s nyilatkozata szerint, mindig megelégedve távoztak városunkból, s Egert ismételve szives örömest fölkeresték ; sőt gyöngébb, de jóravaló s tigyekvö társulatok is föltalálták itt az aránylagos pártolást, és csak a nagyszájú, de csekély tehetségű értelmetlenség, a tudatlanság s a színi söpredék takarodott el innét bukással és szégyennel. S mindezek dacára, e kedvező viszonyok közt is, azt tapasztaljuk , hogy az ösztéli időszakra, mikor épen legkívánatosabb volna, csak nagyritkán fészkeli be magát az előkelőbb vidéki színtársulatok közöl valamelyik Egerbe, s szívesebben fölkeresnek más, Egernél kisebb, de szinészetpártolás tekintetében talán előnyösebben ismert, városokat. Egyik fő-oka ennek mindenesetre abban is rejlik, hogy á 1- landó színházzal — sajnos — még mindig nem bírunk, s a nagyobb társulatok örömestebb helyezkednek el ott, hol kizárólag Tháiiának szentelt csarnokban vonhatják meg magokat. A fömotivum mégis mindenesetre a — nervus rerum gerendarum. — a pénz, s innét van, hogy a népesebb s jobb szervezetű színtársulat oda Ugyekszik, hol több biztosítékot remél arra n kzve, hogy szép magyar nyelvünk s a művészet ügye körül való apostolkodásért télen át nem kell majd dideregve éheznie. Szóval: ha a színtársulat előző, kézzelfogható tapasztalatok után bizton reméli, hogy ez, vagy ama városban tisztességes megélhetésre számíthat, ott igyekszik magának téli szállást szerezni. Ebből már most önként következik, hogy ha a küszöbön álló 1877-8-iki ösztéli évadra jóravaló, jól szervezett, s oly színtársulatot akarunk nyerni, mely szinházlátogat> müveit közönségünk igényeit kellőleg kielégíteni képes, anyagi, pecuniáris biztonságáról, tisztességes subsistentiájáról szükség gondoskodnunk, vagyis más szavakkal egy határozott összegei kell biztosítanunk, melyre az illető társulat bizton számíthasson. — De miként? Ez nem jár nehézséggel. Csupán az kívántatik hozzá, hogy az ügyet egy tekintélyes testület vegye kezeibe, s annak létesítését teljes érdeklődéssel mozdí'sa elé. E célra nézve Egerben első sorban legilletékesebbnek tartjuk az ó-casinó-társulatot, mint mely városunk értelmiségének legnagyobb részét egybeöleli, s ezért fordulunk jeleu szózatunkkal a nevezett t. testülethez, hogy ez ügynek buzgó fölkarolására hazafias tisztelettel fölkérjük. Ha a t. casinó-társulat elnöksége s választmánya, az ügy iránti buzgalomtól vezérelve, ad hoc, egy közgyűlés egybehívá- sát fogja célszerűnek látui, s a t. testület az ügyet magáévá teendi, ez esetben a közgyűlésnek csupán egy teendője leszen; t. i. egy ahhoz értő, s a szinügy iránt is kiváló érdekkel viseltető egyénekből álló, úgynevezett színi-comitét választani, s ezt az ügy létrehozásával megbízni. E eomiténak lesz azután feladata a küszöbön álló ösztéli idényre egy, színházlátogató közönségünk igényeinek lehetőleg megfelelő .színtársulatot szerződtetni. E cél keresztülvitelében a t. szini-comiténak természetesen elég sok dolga s fáradsága leend, melyeket itt részletesen elősorolni sem terünk, sem alkalmunk nem kínálkozik, azok interpretálását, esetleg, a terv létesítésének idejére tartván föl magunknak. Előzetes tájékozásul azonban nem mellőzhetjük el, hogy, nézetünk szemeg rozsdás sarkaiban. Koknit mintegy öukényteleniil nézett a partra, hol a török villák kertjei feküdtek s homályhoz szokott éles szemei ott egy kis vasajtónál alakokat fedeztek fel. A mint a hold fénynél jobban kivehette, látta hogy egy csolnakot oldtak el s azon a vizbe eveztek. Koknit sajkáját csöndesen a túlpart felé hajtotta, hol egy magas hajó nagy árnyékot vetett a folyóra s ouuan kémkedett. A török csoluak szintén az árnyékba igyekezett s csaknem az amerikaié mellé ért. Koknit nesztelenül tovább húzódott, ekkor megállóit a másik sajka s róla valami nehéz test locscsant a vizbe. Azután visszaevezett a partra, a honnan jött. Az amerikai elővette éjjeli távcsövét s annak segélyével látta, miként hánykódott a kidobott tárgy a vízben, most fölmerült, majd megint alásülyedt. Koknit kíváncsisága a legmagasabb fokra hágott, nehány evező-csapással az épen vizen lebegő testnél volt, megragadta és sötétebb helyre vonta azt. Nagy és nehéz volt a tömeg, de az erőteljes fiatal ember mégis csolnakjába emelte azt s csak most látta, hogy tulajdonkép egy nagy bekötött zsák fekszik előtte. Kioldta gyorsan annak madzagát, kinyitotta a zsákot s megijedve lépett hátra, mert görcsösen vonagló fehér emberikarok nyúltak feléje. Koknit megijedése s meglepetése azonban csak pillanatnyi volt. Gyorsan kivette a zsákból annak tartalmát s lábainál egy női alak feküdt, kinek piros virágokkal átszőtt félselyem török ruhája különösen tűnt fel a csillagfényben. Az alak mintegy élettelenül feküdt, arcát s fejét piros selyem sál borította; meztelen lábai azonban még mozogtak. Koknit lebontotta fejéröl a sált s a legremekebb márvány-arc tűnt szemébe. A halvány homlokot slirü fekete hajfonat köritette s a szép ivezetü fekete szemöldökök alatt sötét pillák fedték a lecsukódott szemeket. Az amerikai kissé egyenes állásba hozta a női alakot, s megkisérlette életre hozni, de minden igyekezete hiában volt, csak a végtagok mindegyre gyöngülő rángása mutatta még, hogy a szép testben nem aludt ki egészen az élet. Az amerikainak most egy zsinór akadt kezébe, niely a szép nő nyakára volt hurkolva. Gyorsan elvágta azt s az előtört mély sóhaj és nyöszörgés mutatta, hegy fáradságát siker fogja követni. A szép női fej megmozdult. a sötét pillák fölnyiltak, de az egész test ismét az előbbi élettelen állapotba merült vissza. Ez azonban csak pihenés volt a kimerültség után. Koknit figyelt az egyre élénkülő lélekzetre, s aztán nem kételkedett többé abban, hogy e női teremtést megmenti a ha Iáitól. Koknit mindeddig a különös kaland okozta izgatottságban tette, a mit tett. Most azoubau kezdett komolyan gondolkodni. Mit tegyen? — hova vigye ezt a nőt, kit valószínűleg valamelyik török főur fojtatott meg. A helyiség, honnan az áldozatot hozták, valamint a szerencsétlennek öltözete mutatta, hogy azon urnák, ki öt kivettette, gazdag, előkelő személynek kell lennie s Kairóban a ilyeneknek útjába állani — és pedig ily kalandszeríí dolgokkal- igen veszélyes volt. — Ördög vitte volna esteli sétáimat s kíváncsiságomat, — mond az amerikai kedvetlenül. Azért nem hagytam az áldozatot a vízben. Most már furcsa helyzetbe bonyolódtam. Csak nem dobhatom ezt a szegény leányt megint a vizbe. Bár járni tudna legalább , de meg sem álihat s itt a viz közepén , minden segédszer nélkül, alig lehet magához téritnem. Végre itt lephett meg a nappal s akkor felfedeztetés esetén azzal a dühös basával tudom meggyűlne a bajom. Koknit zavart tépelödései közben folytonosan a kifogott nőt nézte, s mennél tovább bámúlta a csolnak fenekén elterülő alakot, annál szebbnek, érdekesebbnek találta azt s a mint a szerencsétlen eltaszittatott a visszatérő életnek mindegyre több-több jeleit mutatta : az ifjú bensejében is jobban-jöbban megszilárdult a határozat, hogy a szép nőt minden áron megmenti. A zsákot tehát gyorsan összegyűrte s a folegóba vetette ; majd elővette saját vitorláját a rúddal s mig azt felgöngyölgette a megmentett nőt is ügyesen a vászon közé rejtette; az egész csomag végre is úgy nézett ki, naint egy nagyjából hirtelen összegöngyölitett vitorla. A mint ezzel készen volt gyors evezéssel az amerikai-angol társulat kikötőjébe sietett hol többi közt a társulat egyik nílusi hajójá is horgonyozott. (Eolyt. köv.)
