Eger - hetilap, 1877
1877-09-13 / 37. szám
XVI. év-folyam. 37. szám. 1877. szeptember 13-án Előfizetési cm: Egész évre . Félévre . . Negyed évre Egy hónapra Egyes szám . 5 frt- ki <» 50 „ • 1 „ 30 „ . — *•' „ . — 1-’ „ Hirdetésekért minden hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért lő kr fizettetik. Politikai $ vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-Ilivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szohsávyi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő : egyszeri közzétételért 1 írt 30 kr. Eszmetöredékek a megyei tisztválasztások kör ti 1. III. Hol van a hajdani fény ? Hol van a hajdani zaj ? A vármegyék házainál ez idejlileg bizony sehol. — Mély csend és nyugalom üli azok környékét, mély csend és nyugalom uralg azok belsejében, a tevéketlenség csendje, és a tehetetlenség nyugalma egy csalódásig hasonló invalid-palais-vá teszik s a múltak emlékei mellett a jelenleg bennök vánszorgó egyének élettelen alakjai után a hasonlat csaknem megdöbbentő. Mert oda van az élénk érdeklődés zsibongása, mely hajdan a pezsgő életet jelző, a szorgos tevékenység verejtéke ismeretlen azon falak között, a kötelességérzet következetes munkássága rég eltemetve! Nincs meg már a nemkeresett hatalom kezelésének öntudatos méltósága sem, mely hajdan a vármegyék urait annyira jellemezte, mely nekik fejedelmi tekintélyt adott. Nincs meg a collegi- alitás baráti kapcsolata a tisztviselők között, — mi azelőtt az egyetemleges összetartás által oly annyira erkölcsi testületté emelte a vármegyék tisztikarát. Van helyette más, az egymás botrányainak támogatása, mulasztásainak simogatása, apró ármány, és cselfogások a magán-bosszú kielégítésére suttogó pletykák, és hátmögötti gyanúsítások az epés irigység táplálására. És mint az elhanyatlott byzanci udvar a romlottság végső napjaiban asszonyi befolyásokat vett segélyül tervei keresztülvitelére: itt is sok helyen a tisztviselők asszonyai és feleségei irányozzák többször a választásokat, és bogy mily síikénél: mutatják a következmények. Vagy hát tekintsünk széjjel s szemléljük sorba azokat, akikre a megyék közigazgatása bízva van, vájjon szívre tett kézzel, istent Ö8merve elmondhatjuk-e bátran, igazán, hogy nem lehetett volna jobb választásokat tenni a mostaniaknál, hogy néhány derék emberen kivlil érdemli-e a legnagyobb rész azon bizalmat, melyet reá ruházott a közönség ; megfeieltek-e annak, s eleget tettek-e esküjöknek és kötelességeiknek ? Nézzünk szét a vidéken ; kérdezzük a járások falvait: mikor látták utoljára szolgabirájokat ? Mi lesz rá a felelet? Nézzünk körül a közutakon, hidakon; tekintsük a kezökre bízott biztonság minden nemének teljes elhanyatlását, a közerkölcsiség sülyedésót; szóval a közigazgatás minden ágának tökéletes elhanyagolását: s tudhatjuk azt, hogy eme vidéken a szolgabirói állás nem másra való, mint arra, hogy az ezen állás után járó fizetésével otthon megvediett, rombadölt kisbirtoka tatarozását eszközölje. És ha van egy-két tevékeny, jeles derék, fiatal szolgabiró is, kik még örömmel emlékeztetnek vissza a múltak derék férfiaira, kik járásaik bizalmát birva, bírták a közszeretet és tisztelet minden kitüntetéseit, vájjon mit tehet ezen egy, vagy két szolgabiró? — nem fogja-e a csüggedés őket leverni, ha látják kollegáik tétlenségét, nem fog-e hanyatlani önbizalmuk, ha látják, hogy a kotteriák ármánya olyanokat helyez velők egy sorba, egy rangba, kik bán- tatlanúl számtalan o!y hibákat követtek el már, nemcsak hivataloskodásuk, hanem a társadalom körében is, melyek azelőtt a tisztviselők tömeges resignatioját idézték volna elő? És hogy vau a központ ? Ép úgy mint a vidék: fejetlenül lanyhán vontatva történik az eljárás, a kormányzat, s azon néhány buzgó, értelmes, munkás tisztviselő is, ki kötelessége tudatában elkövet mindent arra nézve, hogy hivatala körét betöltse — az általános szomorú keretben föl nem tliuhetik, munkája gyttmölcs- telenné és áldástalanná válik. Természetes, hogy ily körülmények között napról napra hanyatlik a vármegyék tekintélye s a látott rósz példák ragadóssá válnak, a megyék után a városok, ezek után a falvak közigazgatása lesz rosznál roszabb: az önhitt értelmetlenség pedig, mely azelőtt szavát emelni sem merte volna, vérszemet kap, megbiztatja magát, erejét fölülmúló tisztviselői állásokra kezd aspirálni, párttagokat tömörít maga köré, és az elbizakodás hangjain kezdi szerteszét kiabálni a világba: „hogy, ha ez és ez lehetett alispán, vagy szolgabiró, miért ne lehetnék én is ?“ A közjó teljes mellőzésével s az elősorolt tényezők közreműködésével a szabad választások illuzoriussá lesznek, a politikai pártfegye'em és solidaritás megsemmisülnek, az egykor sokat hangoztatott népfenség-akarat pedig nevetséges zérussá törpttl, mindezeket Moloch-gyomrába temeti a clique élelmes étvágya. Az önhitt vakmerőség képes lesz talán kétségbe vonni az elmondottak valóságát; a tájékozatlan theoria iránytalansága, gunv- nyal fogadja talán? s a fejtetőre esett higvelejüség boszankodni fog, mig a mindent rózsaszínben látó Optimismus simogató botrány- kezeivel a redöket obajtandja szép szerével elsimítani. Ez mind lehet. Hanem mindezek nem fogják megakadályozni azt, hogy ha ezentúl is a cotteriák befolyása lesz döntő a tisztújitásoknál, és nem a közjó iránti tekintet, és az egyének erkölcsi és képzettségi qualificatiója; ha a tehetetlenség könyörületböl, a restség az egyéniség sima bohóc tulajdonságai, vagy ügyes kortes fáradhatatlan toborzó jelleme miatt kiméltetik, ha a corrumpált gyámolittatik egykori kortes-szolgálataiért, azért, hogy még nagyobb corruptiot kövessen el, ha vármegyék házai apró cselszövények és nagyobb ármány-hálózatok fészkei lesznek ezentúl is; ha végre valakinek politikai hitvallása vétetik tekintetbe akkor, midőn annak csak qualificatioját kellene nézni; ez esetekben a vármegyék nem derülnek fényre többé, s a megyék nagy szabású önkórmányzati függetlensége hat év múltán annyira elmosódott a közigazgatás vezetőinek kezében, hogy gyülöltté fog válni a nép minden rétegében, és szomorúan kell kimondanunk, miszerint végképeni eltörlcsök örömmel fog- országszerte üdvözöltetni. És mi, valamint elvtársaink:, kiknek érzékök vau az alkotmányos szabadság, az önkormányzati intézmény pótolhatatlansága iránt, bizton elmondhatjuk ekkor, hogy a megyék önmagok ásták
