Eger - hetilap, 1877
1877-08-23 / 34. szám
266 az oly hatalmas lüktetésnek indult nemzeti élet központját, a haladás tényezőinek, az alkotmánynak, a törvény-, az állam-területi épségnek legfelsőbb őrét, a vilátörténet egyik legtapasztaltabb, legtevékenyebb s egyúttal a legjótékonyabb fejedelmét, koronás királyunkat, I. Ferenc József ö cs. és apóst. kir. felségét, mindezen nagy dolgok biztosítása-, fenntartása- és fejlesztésére sokáig éltesse!“ Szükségtelen mondanunk, hogy a remek pobárköszöntés páratlan s igaz lelkesedést idézett, elő, mely a jelenvoltak ajkairól felhangzott kitörő „éljen“-ekben nyilvánult; s a pezsgös-poharak fölcsengése közben ismételve megújult. A vidám kedélyességben növekvő lakoma alatt a jó hangulat emelésére nem csekély mértékben hatott a tűzoltó-zenekar eléggé szabatos játéka, melynek hármoniáját harciasán emelte a szabadban fölállított mozsarak durrogása. Az egri kiállítás. Az egri ipar- mü és terménykiállitás bíráló bizottsága (jury) a kitüntetéseket a következő kiállítóknak Ítélte oda: Az I. csoportban, a) Kitüntető éremmel jutalmaztattak : 1. Az egri fökáptalan nyersgyapjujáért. 2. A szoboki márványgyár (Erdélyben) márványkészitményeiért. 3. Az egri fögym- nasiuru kitömött állatokért, b) Dicsérö-oklevéllel jutalmaztattak: 1. Az egri érseki uradalom padlófájáért. 2 Az egri érseki uradalom gyapjújáért. 3. Schwarcz István egri cég kőszénért, c) Elis- merő-oklevéllel jutalmaztattak: 1. Az egri fökáptalan kőszénért. II. csoport, a) Kitüntetési éremmel jutalmaztattak: 1. Az egri érseki uradalom szemes életéért. 2. Szentkirályi Ödön búzájáért. 3. Egri fökáptalan terményéért. 4. Kempelen Béla burgonyájáért. 5. Fehér Miklós konkoly-választó rostájáért. 6. Geittner és Rausch gépészeti munkájáért. 7. Brogle et Müller konkoly- választójáért. 8. Lessich Miksa ekéiért. 9. Kubik Nándor kerék- gyártó munkájáért. 10. Erlich Dávid göz-szivattyujáért. ’b) Dicsérő oklevéllel jutalmaztattak: 1. Kempelen-Barchetti Anna burgundi répájáért. 2. Egri főkáptalan burgundi répájáért. 3. Nahoezky Jozefa gyöknövényeiért. 4. Almássy István bükköny és árpájáért. 5. Mata János búzájáért. 6. Szabó Sándor virágaiért. 7. Sir Antal dísznövényeiért. III. c 8 o p o r t. a) Kitüntetési éremmel jutalmaztattak : 1. Schwarcz István, gözmalmi tárgyaiért. 2. Kánitz és Lázár, keményítőjéért. 3. Sztupka János, szappangyártmányaiért. 4. Gábi Ferdinand, viaszgyertya és fáklyákért. 5. Sirk János, szalámikért. 6. Pájer Jánosné, süteményekért. 7. Mosóczy Gabriella, befőttekért. 8. Pálfy testvérek paprikájokért. 9. Horánszky sonkák és szalonnákért. b) Dicsérő oklevéllel jutalmaztattak: 1. Spekner Dávidné, lekvár és birsalma sajtért. 2) Fiütsch Sándor, czukorsüteményekért. 3. Sir Antalné, süteményekért. 4. Lang Sándorné, süteményekért. 5. Kubik Mária, süteményekért. 6. őr. Balkay József, méhkasért. 7. Décsy és Rotsild, sárga kásáért. 8. Kapitány Béla, cukortemp lomért. 9. Chalupékné, süteményekért. 10. Nánásy Ferencné, befőttekért. Elismerő okmánynyal jutalmaztattak : 1. Kubik Nándorné, süteményekért. 2. Bogdány Nándor, élesztőért. IV. csoport a) Kitüntető éremmel jutalmaztattak : 1. Rónay Gusztáv, borfejtö gépért. 2. Lessich Miksa, sutáért. 3. Geittner és Rausch, borfejtö gépeiért. 4. Flader E. C. borfejtö gépért. 5. ifj. Pám István, hordóért. 6. ifj. Pám János, hordóért. 7. Marán János, szilvoriumérí. 8. Rózsa L. E. vegyészeti terményekért. 9. Egervári prépostság alma-gyüjteményeért. 10. Schmitt József és fia vörös borért. 11. Samassa János, különféle borokért. 12. Rotter Dávid, ecet-essentiáért. 13. Hubert János, vörös borért. 14. Cisterci rend egri társháza, borokért. 15. Porubszky Istvánné, 1874-iki aszúért. 16. Glósz Károly, vörös boráért. 17. Eperjessy Rudolf, borokért. 18. Franez Alajos, borért. 19. Kánitz Lipót, borért. 20. Dolleisch- Zábráczky Róza, borért. 21. Komáromi József, borért. 22. Bayer József, borért. 23. Bucher Gusztáv, essentiákért. 24. Tamasi Flórián, borokért. 25. Matekovic3 M r, borokért. 16. Rendek József, borért. 27. Szabó Ignác, borért. 28. Simonyi Károly, borokért. 29. Mészáros István, borokért. 30 Nánásy Ferenc, borokért. 31. Domokos Ferenc, borokért. 32. Lieb Károly, borokért. 33. ifj. Ruzsin Ignác, borért, b) Dicsérö-oklevéllel jutalmaztattak: 1. Kedd, balatonfüredi borért. 2. Lipkos József, borért. 3. Smid János, borért. 4. Rónay Gusztáv, borért. 5. Burián János, borért. 6. Marán János, borért. 7. Az egri irgalmasrend-társház,' borokért. 8. Kelemen János, szilvori- umért. 9. Csernyus Kálmán, honvéd-italáért. 10. Cisterci rendház, anizsos pálinkáért. 11. Fercsik Mátyás, hordókért. 12. Viberánszky Mór hordóért. 13. Az egri irgalmasrend, gyógyvizéért. 14. Köllner Lörinez, gyógyvizéért. 15. Ruzsin Grónay Mária, dinjéért. 16. Jobbágyi Istvánná, körtékért, c) Elismerő oklevéllel jutalmaztattak: 1. Kofa Panni, gyümölcsökért. 2. Varga Anna, gyümölcsökért. 3. Elek Mihály, gyümölcsökért. V. csoportban, a) Kitüntető éremmel jutalmaztattak: 1. Barssy József ruhaneműért. 2. Hegedűs János szabómunkáért. 3. Klein Jakab szabómunkáért. 4. Kovács Ignác szticsmunkáért. 5. Mayer Ferenc kötélmunkáiért. 6. Megyelka János szabómunkáért. 7. Soóvári Soós Sándor nyers selyméért. 8. Streitmann József, kötelesmunkáiért. Dicsérö-oklevéllel jutalmaztattak: 1. HasT Á. Lakoma Lucullusnál. (Folytatás.) Ma az Apollo-teremben lesz az étkezés, — igy szól a napi rend, — ho'nap az aranyos, holnapután az egyiptomi teremben, s igy tovább mindennap uj éttermekben (occi), melyek mindegyikében uj változatok uj élvekkel fognak kinálkozni. A brictioium diszesarnoka aranyos oszlopgerendázatot tart, ez megint egy másik oszlopsort, a középajtó támasztékául, melynek nyílt belsejét syriai szőnyeg-függönyök védik minden légvonattól. A fekete aethiopiai tükörkövekkel (csiszolt obsidiánnal) kirakott falak tisztán tükröznek vissza minden alakot. A rostélymenyezet felnyitható és zárható, s hosszú díszes láncokon tarja a pompás bronz-lámpákat, melyeknek lángja versenyez az oszlopok közt álló ezüst karos-gyertyatartókkal. Üde illatot terjesztenek a felső párkányzatokon álló virágok és különféle válogatott növények; andalitólag hangicsálnak az aviariumokbau elhelyezett éneklő madarak, s kellemes szellő bajt át a lebegő függönyökön. A terem közepén ál! az életfa törzséből szelt, aranynyal és kagylókkal kirakott híres drága asztal, a monopodium faragott elefánt csont-talapzaton látszólag a mozaikból emelkedve ki, mely állatalakokból himzett szőnyeghez hasonlit. Körülötte állnak a „1 e c t i ‘-k, biborral leteritett dagadó vánkosú nyughelyek, melyeknek seleuciai selyemből készült könyökpárnái arany paszománttal diszitvék. Az asztalmester, alárendeltjei csapatával elrendezteti az asztalt, minden vendég számára finom aranyrojtos mappát (asztalkendőt) tétetve, s ezek mellé szép rendben kis aranjr kanalakat az A. §►osztrigák és tojások szörpölésére, s ónix és murrha- sótartókat. Pompás köszörületü fölforditott üvegkehely jelöli a vendég helyét. A mellékasztalokon valóságos hegyek vannak fölhalmozva edényekből, tálakból, vázákból, tálcákból; és mennyi csupa vert aranyból és ezüstből készült serleg, kancsó ! Mintha egész kincsraktárt raboltak volna ki, hogy mind e terembe rakják rakásra föl- számíthatlan értékű tartalmokat! Az asztalmester önmagával elégedetten tekinti még egyszer végig az asztal és a terem berendezését; itt-ott könnyed mozdulattal igazítva meg egyetmást a tárgyakon, s az átriumba megy, hogy az oda állított szolgáknak is megadja a kellő utasításokat. Lassankint élénkülni kezdenek ott künn a kertek és előterek. Az üditö fürdőkből már kilépett, és a borbély és kenő kezéből is elbocsátott vendégek a szingazdag rövid synthesis t választották étkezési toilietteül. Némelyek a Xistusba mennek, hogy élvezzék az elragadó kilátást; mások kényelmes hordszékeken az üde fasorok közt bor- doztatják magokat, nézdelve és tapsolva a lapdázókat. A rózsaágyak. melyek világhírűvé tették Lucullus kertjét, a mesterséges vízmüvek által finoman megfeeskendeztetvén, a crocus-, ibolya-, és narciss-ágyakkal vetélkedve terjesztik a jó illatot. A kert hátsó részéből hallatszó tompa ordítás vonja magára a figyelmet. Törpe Cyprus- és télizöld-sétány az állatkertbe vezet. A medve-ketrec kétszeresen be van reteszelve. Már messziről hallatszik: „Cave! Vigyázz!“ — Mert az anyamedve, megfosztat- ván három kölykétöl, melyeket fölséges talpaik miatt öltek le a vendégséghez, dühösen csapkodja, rázza barlangja vasrácsajtaját. A hizlalóban tartott nyulak, házi nyulak és egerek szorongva bújnak össze ketreceikben. R G
