Eger - hetilap, 1877

1877-08-23 / 34. szám

XVI. év-folyam. 34. szám. 1877. augusztus 23-án. Előfizetési dij: Egész évre . . 5 írt — kr. Félévre . . . 2 „ 50 „ Negyed évre .1 „ 30 „ Egy hónapra . — 1 „ Egyes szám . — 1 : „ EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lycenmi nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 fit 30 kr. Eger, aug. 22. Ib77. Ez a mostani diplomatia ! mint egy sötétben ólálkodó undok pók szövi, bogozza fojtogató hálóját, hogy benne a jóhiszeműséget, egyeneslelkU gondolkodást, és őszinte becsületességet megfoghassa, megfojthassa, s életnedvét kisziva, száraz hullaként függeszthesse ki diadaljeltil gyilkos hurkai egyikére. Ki érti ennek tendentiait ? és ki ne iszonyodnék hallgatag működésétől ? ki ne átkozta volna még meg működése minden kö­vetkezményeit ? és tett-e valaha legkevesebb hasznot és jót népek­nek és nemzeteknek? kimélte-e valamikor azok vagyonát és éle­tét? és hány kicsinyes szeszélye okozta százezrek elpusztulását, fajok kiirtását és birodalmak romba döntését. Ez az átkos intézmény, melynek alapja a perfidia, a mo­dern kor ezen iszonyatos kinövése, melynek eszközei árulás és cselszövény, tagadása minden igaznak, s pártfogása mindennek a mi erkölcstelen és hazug,— ez az intézmény uralkodik a világ né­pei felett és teszi semmivé a nemzetek békéjét. lm példa gyanánt, és pedig felejthetetlen ecclatans példa gya­nánt szolgálnak a mai háborús események, melyeket egyedül a diplomatiai gyávaság, telhetetlenség és alattomosság idéztek elő. Az orosz diplomatia jogának tartotta Törökország belügyeibe beleavatkozni vallás és fajrokonságnál fogva, és jogának tartja ezen védelmezett vallás és faj megmentése céljából egy másik val­lást és fajt kiirtani. Az európai diplomatia szemet huny ily gálád és igazságtalan eljárásra, és nem tartja jogának beleavatkozni a kiirtandó muzul­mán nép és elnyomandó izlam vallás érdekében, s egykedvüleg nézi a gáládul megkezdett háborút, és az iszonyatosságokig vitt öldökléseket s kimondja a feltételes semlegességet, és esetről esetre való eljárást mind addig, mig erszénye nem fenyegettetik. Százezrek eleste, s a párolgó véres csatamezek öt mind nem ér­deklik, neki csak a zsebe a födolog. Azonban a városok városa, a kikötök gyöngye, és két világ­rész, két tenger központja a fényes Stambul fenyegetve lesz az orosz előnyomulás által, s a telhetetlen gyapjúzsák, az angol diplomatia zsebét látja fenyegetve, s ez már még is több a nemzetek existen- ciája, és békéjénél s kezdi felszerelni magát, égig emeli az osztrák magyar monarchiát, emlegeti az érdekközösséget, kívánatosnak látja a véd- és dacszövetség létrejöttét, s fenyegeti és szidja a muszkát mint a bokrot. Mármár azt híszszük, hogy meg van a szent alliance ; hangos viadallal üdvözöljük a mozgósítási készületeket, kimondjuk a musz­kának az ultimátumot, hogy eddig és ne tovább, megfenyegetjük Szerbiát, hogy meg ne merjen moccanni, kezdünk az oláhokra hara­gos szemekkel nézni, azonban egyet fordul — a kocka ; a török sereg néhány ütközetet nyer, s ekkor megváltozik minden; az angol zsebre teszi kezét, és hallgat, mintha még egy szót sem szólott volna, mi is hallgatunk, mintha nem is készültünk volna, és most már nem tekintjük casus bellinek sem az oroszok terjeszkedési vá­gyát, sem az oláhok fészkelödését; sőt miattunk már a szerbek is megkezdhetik bátran az actiot a nélkül, hogy egy lekisebb hara­gos bunyoritá8t tennénk ellenökben. Ilyen ez a mostani diplomatia; amint kezdte, úgy végzi, s mig ök zsebre dugott kézzel játszanak a perfid barátság hamis kártyá­ival, azalatt fajok enyésznek el az öldöklés alatt, országok és né­pek pusztittatnak, milliárdok költetnek, miután mind ezen iszonya­tosságok nam érnek fel egypár négyszegmértföld talaj és néhány ezer négyszeg öl kikötővel, melyekre áhítozik az éhes telhetetlenség csak azért, hogy a jövő idők történetirója egyoldalú hamis felfo­gással azt jegyezhesse fel a történet táblájára : „Ez és ezen uralkodó alatt N. N, kórmáuyzó minister ügyessége folytán csatoltatok a birodalomhoz.“ Eger, aug. 18. 1877. Dicsőén uralkodó királyunk, I. Ferenc József ausztriai csá­szár, Magyarország apóst, királya születésnapját, többi hazafias városaink sorában, Eger városa is méltó diszszel, s kegyelettel ünnepelte meg. A föszékes-egyházban tartott ünnepélyes istentisz­teleten az egyházi, katonai s polgári hatóságok testületileg, s a közönség köréből is számosán vönek részt, hogy a fejedelmek fé- jedelmének trónja elé buzgó imát bocsássanak a magyar koronás fö hazánkra boldog és szerencsés uralkodásának hosszú évek so­rára való kiterjesztésért. Az ünnepélyt ezúttal — é rsek ö exja távullétében — az egri mélt. fökáptalan által, Danielik János vál. püspök ö mlga lakásán adott, mintegy 60 teritékü diszlakoma zárta be, mely megfelelt az állásnak, melyet a fökáptalan a köz- és társas életben elfoglal. Ebéd közben püspök ö mlga, serleget emelve,? az igaz benső- ség s magyar őszinteség lelkes hangján, a következő fenkölt, classi- kus beszéddel köszönté fel az ünnepelt uralkodó ö felségét: „Alig van rá példa, hogy valamely ország és állam rövid évtized alatt a hatalom és befolyás azon fokára emelkedett volna, mint a magyar a legutóbbiban. Egykor harci dicsőségünk emléke volt talán az egyedüli súly, melyet a nagy világ nemzetünknek tulajdoníthatott, a nélkül, hogy különösen számolt volna vele. Éle­tünk ossiani ködkép volt, hajtatva a bus emlékezet őszi fuvalmi- tól. Hiányzott a tér, melyben a magyar az ö lényének, gazdagsága és hathatósága egész teljében kifejezést adhatott, érvényt szerezhe­tett volna. Jelenleg elismert állam és a világ által respeetalt nem­zet vagyunk. Helyünket az örökké tevékeny történet szövőszéke körül elfoglaltuk ismét. Eszméink, gondolataink, érzelmeink, köl­tőinknek, szónokainknak, Íróinknak ajkairól, vagy tolláiból elröp­penve, kiléptek a házi szükkörböl, bejárják az egész világot, s hatnak mindenütt, a hol csak müveit ember él a földkerekségén. Az emberiség érzi, hogy velünk uj, ifjú, hatalmas és eredeti genius lépett a polgárisodás tényezői közé, s kezdi mozgatni a szellem­erkölcsi, s állam és társas világot. Szavunk nyom a hatalmak ta­nácstermeiben, s akaratunk- és hangulatunkkal számol a diplo­matia. Hazafiui szent örömében és azon édes óhajánál fogva, hogy a haladás ezen folyamata soha meg ne szakittassék, kívánt az egri fökáptalan Isten iránti benső hálájának kifejezést adni, a mi­dőn a legmagasb születési nap alkalmából a mai ünnepélyt ren­dezte. És én a fökáptalan nevében mondom : hadd zendliljön meg tehát a lant, — emeljünk uraim poharat, s kérjük az Istent: hogy

Next

/
Thumbnails
Contents