Eger - hetilap, 1877

1877-01-25 / 4. szám

26

Egy központi megyei csendbiztosi hivatal szervezése.

A járási csendbiztosok kerületének szabályozása.

A megyei csendlegények szaporítása, és rendszeres elosztása.

Községi rendörbirák szervezése.

A községeknek rendőri tizedekre való felosztása; g ebből kifolyólag reudöri tizedesek szervezése.

Általános indokolása a szervezésnek.

A közbiztonság, mely magában foglalja a személy- és va- gyon-biztonságot, a közrend, és csend föntartását, sürgetöleg követeli, mikép a megyei öukorraányzat, ennek rendezése, illetőleg ujjá-alakitása végett, a kormányzottak iránti kötelezettségnél fogva, mielőbb intézkedjék, és hogy ezt megfelelöleg, közigazgatási szervezetéhez viszonyítva: egyrészről a közerkölcsi állapotok hanyatlása, másrészről a népesség számának emelkedéséhez képest teljesen átalakítsa, és szorosan a felelősség alapjára fektesse.

Szükséges pedig ezt tenni a megyei önkormányzatnak :

1. ) a biztonsági állapotok s a társadalom követelményei miatt; mert a megyei önkormányzat tekintélye követeli, hogy azon polgárok teljes biztonsága föntartassék, kik a kormányzattal megbízott egyének iránt erkölcsi bizalommal viseltetve, ezen kormányzat költségeit is viselik.

2. ) A közerkölcsiség szempontjából; mert jól szervezett és kötelességét teljesítő rendőrség képes megakadályozni a büntettek legnagyobb részének elfajulását azzal, hogy megelőzni igyekezik e bűntetteket.

3. ) Nemzetgazdászati szempontból; mert roszúl kezelt rendőrség, hanyagság- s kötelességmulasztással a büntettek sokasodását idézi elő, melylyel nemcsak közvetlen az egyéni magán-va- gyon pusztul, hanem közvetve a közvagyon is károsodik, — egyrészről elvonatván sok munkás kéz a büntettek megtorlásával napi teendőitől, mi által legközvetlenebbül az illető és családja szenved, másrészről, tartásával, a társadalom adózóit terheli.

Részletes indokolás.

I. A központi csendbiztosi állás szervezésének szüksége főnforog azon indokból, mert a jelenleg működő rendőrségi csendbiztosok, minden fölügyelet és ellenőrzés nélkül állván, müködésök nemcsak zilált és rendszertelen, hanem egymás sükerei iránt féltékeny is, s ezen állapot, minden közreműködést és összetartást kizár, és e miatt kevés bizalmat, és még kevesebb tekintélyt biztosit magának a társadalomban ; pedig a rendőrségnek mindig legerősebb támasza a törvény után a polgárok egyetemének tettleges, és erkölcsi támogatása.

II. A megyei csendbiztosok járásainak, vagy kerületének szabályozását követeli az erőknek mostani egyenlőtlen elosztása, székhelyeik szétszórtsága. Ezeknél figyelembe veendők nemcsak a népesség, a helyrajzi viszonyok, de még a nép erkölcsi állapota is. — Minélfogva a beosztás helyességének megállapítása atán követelendő lenne, a csendbiztosi székhelynek a járási szolgabiró területére leendő áthelyezése.

III. A csendlegények szaporításának szükségét indokolja a csendlegények létszámának csekélysége. — A fizetés felemelését indokolja a mostani díjazás csekélysége, mely sehogy sem áll arányban a kívánt szolgálatok nagyságával, a folytonos élet-koc- káztatássa’, és nem ad biztosítékot a csendlegény megvásárol- hatása ellen.

IV. A községi rendészet újjá alakításának szüksége fenforog a megyei rendőrség szervezésével; mert e nélkül sem egyöntetű eljárást nem volna lehetséges előidézni a rendészetben, sem pedig közreműködést.

Másrészről a megyei rendőrség, a községi rendészet szervezetével megmenekül sok oly teendőktől, melyek eddigi szabad mozgását gátolták és lenyűgözték hivatását; nevezetesen a végrehajtások, zálogolások és adóbehajtások körüli eljárásoknál.

A községrendörbirói állás szervezését indokolja részint az, hogy a községi birák már állásuknál fogva olyanok, melyek az élénkebb utánlátást kizárják, részint pedig elfoglaltságuk sokoldala lévén, ezeknél fogva a rendőri teendőkre nem alkalmasak, s nem bírják megakadályozni a tömeget, hogy mulatságait kihágással ne toldja meg, mik az ügyetlen közbelépések miatt rendesen bűntettekké is elmérgesednek.

A rendőr-tizedek felállítását indokolja a munkafelosztás elismert sükere, továbbá erősen indokolja az, hogy a közrend föntartását önkormányzatban legsükeresebben eszközölheti a polgárok együttes közreműködése, mi egyike a békés társadalomban együtt élők legfőbb kötelességének. (Vége köv.)

Segélydij-adományozások.

A néh. Rajner Károly püspök és nagyprépost által alapított segélydijakban 1876-ik évre részesitendöknek találtattak, és pedig :-4 T A R G A, ►

Pablo de Sarasate.

E lapok szerkesztősége e napokban illetékes helyről értesült, hogy dón Pablo de Sarasate, spanyol hegedűművész kö- zelebröl művészi körútja alkalmával Egert is útba ejti, s itt a jövő febr. hó vége felé hangversenyt fog rendezni.

A művész neve annyira uj, miszerint azt hiszszük, nem teszünk fölösleges szolgálatot, ha öt a „N. illustr. Z.“ folyóirat után, t. olvasóinknak rövid vonásokban bemutatjuk.

A múlt év nov. havának második felében — Írja az idézett lap — egy ifjú művész, minden szokott megelőző zaj, s föltünés nélkül, egyszerre Bécsben termett. Nevéről is alig ismerte valaki. Majd játszott egy párszor hegedűjén nyilvános helyen, — s ime ma egyike a művészvilág legnagyobb nevezetességeinek. Ez ifjú művész neve Pablo de Sarasate, születésére nézve spanyol, 8 mintegy 30 év előtt egy, Saragossa közelében fekvő falucskában pillantá meg először a világot. — Schelle E. Bécs legelső, legképzettebb, s leglelkiismeretesebb zene-itésze, igy nyilatkozik a nevezett művész bécsi fölléptéröl.

„Egy égészen váratlan meglepetésben részesültünk Sarasate ur spanyol hegedűművésznek a Bősendorfferféle teremben tartott hangversenye által. Valóban váratlan meglepetés. A művész eddigelé nálunk teljesen ismeretlen volt. Semmi zajos reclame nem előzte meg, hogy a közönséget irányában kedvezöleg hangolja. Mint egy bomba röpült a zeneestélybe, s már első hegedüvonásai- val oly rendkívüli elragadtatásba hozta a jelenvoltakat, hogy még oly egyének is, kik Paganinit hallották, bevallák, miként az idegen művész játéka önkéntelen ama hegedükirályt juttatá eszökbe. Mi részünkről Paganini mesteri művészetét csupán a régibb bírálatok nyomán tudjuk méltányolni; azonban nem tagadhatjuk, hogy hangversenyében Sarasate úr reánk egy lüneményszerü jelenség ha tását gyakorolta, mely a megszokás, és eddigi e nemű élményeink

sorából teljesen kiemelkedik. Sarasate Saragossából származik, de művészi kiképeztetését Párisban nyerte. Játékában a spanyol vér heve áthatja a francia kellemet és elegantiát. Hangszer-ereje nem nagy ugyan, de egészen sajátja ama bájos-édes hang, melyet Si- vori nyirettyűje elővarázsolni képes; előadásában pedig a valódi müvészség ama szilárd vonása nyilatkozik, mely Joachim játékát jellemzi. Ehhez járul a csaknem meseszerü technikai ügyesség, melyben a hangszeren való küzdésnek legparányibb mozzanata sem leshető el, nemcsak, sőt a legnagyobb könnyedség, s természetesség jellegét tünteti föl. E jelleg teljes fényben főleg az utolsó számnál emelkedett ki, melyet a Raff-féle darabokból választott három G-moll részlet képezett: egy előjáték, menuet, és moto per- petuo. Aki különösen az utolsó részletben, ama végtelenül hosszú, s oly rendkívül nehéz staccatot, oly sebes idöfolyamban, s oly páratlan tisztasággal képes előadni, annál önkéntelenül a csudamü- vész Pagoniniról szárnyaló mondákra kényszerülünk gondolni. S ezen a legparányibb részletességig rendkívüli tisztaság nyilatkozott a müdarab legnehezebb részleteiben is. Nem hiányzott ez sem a flageolett-, sem a trilláknál a hangszer legmagasabb hangjaiban sem. Hogy azonkivül Sarasate ur mennyire ért a hegedűn énekelni, az fényesen kitűnt Rubinstein A-moll sonátájában. Sarasate ur ezen első hangversenyével Bécs müértö közönségét teljesen elvarázsolta, s meghódította.

A varrógépek története.

(A „Találmányok könyvé “-bői.)

(Vége.)

Európa nem mulaszthatta el, hogy az amerikai gépeket ne utánozza, s ha az első utánzatok nem is igen sükerültek, a gyár-