Eger - hetilap, 1877
1877-01-18 / 3. szám
18 mindenekelőtt pedig epuráljuk a pártot az oda nem tartozó kétes elemektől, mert olyan hadsereggel, — legyen az bár számra kicsiny, — hol egyik a másikra bizton számíthat a csata napján, lehet ütközetet nyerni; de oly tábor, — legyen az bármily nagy és számos tagból álló, hol megbizhatlan eleinek nyüzsögnek, — szét fog bomlani az első komoly összecsapásnál, s lesz egy vesztes ütközet, a hol saját táborimk hűnek vélt tömegei fognak rajtunk diadalmasan nevetni. Hanem én mégis jobbnak látnám, ha átadnók azt a vezéri zászlót addig, mig ki nem veszik kezünkből; mert az utóbbi esetben megtörténhetik, hogy a nyelét összetörhetik rajtunk ; mig most nagyobb fájdalom nélkül resignálhatunk. Megyei élet. Folyó hó 11-én főispán ur ö méltósága elnöklete alatt tartott rendkívüli megyei közgyűlésben a következő ügyek tárgyaltattak: Elnöklő főispán a gyűlést megnyitottnak nyilvánítja, s először lévén szerencséje ez évben a bizottsághoz — boldog nj évet kíván s áldást az egész megyére és annak minden lakosára; kívánja, hogy a bizottságot a kölcsönös szeretet kötelékeivel övezze körül az egyetértés lelke, s ezzel magát a bizottság további jó indulatába ajánlja. Ezen, élénk éljenekkel uyilatkozó viszhangot keltett megnyitó beszéd után a gyűlés első tárgyára, vagyis a közigazgatási bizottság három leköszönt tagja helyének választás utján való betöltésére térvén át, — a szavazatlapokkal megejtendő választáshoz az alispán elröklete alatt Zsendovics József, Almásy Felix, Fülöp József és Mossóczy János hizottsági tagokat szavazatszedö küldöttségül kinevezi s a szavazás tartamára az ülést felfüggeszti. A szavazás befejeztével a küldöttség elnöke az ülését újra folytató közgyűlés előtt a szavazás eredményéről jelentést tesz, s ehhez képest: id. Samassa János, id. Puky Miklós, és Imre Miklós megyebizottsági tagok a közigazgatási bizottság tagjaiul szava- zattöbséggel megválasztottaknak kijelentetnek. Miről nevezett megválasztottak tudomás és miheztartás végett-, továbbá a közigazgatási bizottság tudomás végett, végre a szol- gabirák és polgármesterek tudomás és közhirrététel végett ér- tesittetnek. Olvastatott a m. k. honvédelmi ininisternek 1876. december 17-én 54733—IV. sz. a. kelt rendelete, melyben felhívja a megye közönségét, hogy a lóállitási bizottságokat, a törvény értelmében, az 1877-ik évre alakítsa meg, s tagjainak névjegyzékét f. hó 20 ig terjesz8ze föl. Újabb intézkedésig az eddigi felosztás szerinti lóállitási kerületeknek változatlanul kellvén megmaradniok, az eddigi lóállitási bizottságok is meghagyatnak, illetőleg, 1877-re is megválasztottaknak s amennyiben kíneveztettek, ez évre is kinevezetteknek kijelentetnek, s erről a bizottságok tagjai, tudomás s miheztartás végett értesittetnek. A m. kir. honvédelmi miuisternek 1876. okt. 24-én 44927— IV. és november 2-án 47274—IV. sz. a. kelt rendeletéi folytán november 8-án 2387—43657 sz. a. kelt alispáui fölterjesztés helyeslő tudomásúi vétetik, s ehhez képest, azon esetre, ha újabb rendelet folytán, a Tiszajárás és alsó Tarnajárás egy lóállitási kerületté (Tiszafüred és Heves állítási helyekkel) alakítható lesz, a Radios István elnöklete a'atti bizottság változatlan meghagyása mellett, a T.-Füreden működendő lóállitási bizottság igy alakittatik : Elnök: Balogh István. Helyettes elnök: Lipcsey József. Becsüsök : Jurenák Miklós, Kovács AuréU Bernáth András. Pótbecsiisök : Kovássy Lajos, Pásztor Béla. Állatorvos: Kovács Géza Miről nevezettek és Recski László szolgabiró, elöleges tudomás végett, értesittetnek. A ménvizsgáló bizottságok eddigi elnökei és tagjai 1877 évre is megválasztottaknak jelentetnek ki. — A két Mátrajárás részére alakított bizottságból elhalálozott Marsó György helyébe Marssó Lőrinc, — és a Tiszajárás részére alkitott bizottságból elhalálozott Szekerka Lajos helyébe Lipcsey Tamás választatik. Miről a ménvizsgáló bizottságok tagjai tudomás s miheztartás végett, — elnökei pedig (a nyilvánítási jegyzék és tenyészmén- igazolványok kellő számú példányainak csatolása mellett) azzal ér-<f T Á R G A. §*Egri tárca-levél. Farsang van. Táncol az egész világ. Hogy jó kedvéből-e, vagy bujában 7 — az más kérdés. A férfiak táncolnak szenvedélyből, a leányok hiúságból, hogy toilettejöket, s kitoldott — temetőket produkálják ; az öregek, az apák — no ezek már nem táncolnak, hanem megcsappant zsebeikből kihúzott kezükkel vakarják fültöveiket. Konstantinápolyban a bazárban, nálunk a bálokban történik a leány vásár. Azon csekély különbséggel azonban, hogy ott az igazhivő müsülmán fényes aranyokkal fizeti meg a cserkeszleányt, ki azontúl földi paradicsomának gyöngye leszen, — míg itt, nálunk, ha a leányt elveszik, vagy megveszik, a vételárt rendszerint a leány apjának kell megfizetni gazdag hozomány cime alatt. Seneca azt mondá: „Nemo saltat sobrius.“ De mi volt ez a Seneca? Egy hóbortos bölcs, ki nem tudta felfogni a tánc raeny- nyei élveit. Nála sokkal bölcsebbek voltak: Dávid király, kiről meg vagyon Írva, hogy a frigyszekrény előtt csárdást lejtett; XIV. Lajos, ki egy hallétben elötáucosnak lépett fel; Socrates, kinek Aspásia. volt táncmestere, és C á t ó, ki 60 éves korában tanult meg táncolni. A tánc a régi népeknél az isteni tisztelet egyik kiváló szertartása volt. A négereknél a legfőbb s legélvezetesebb mulatság a tánc. Stedman egy négerről tesz említést, kinek nem lévén táncos- párja, két óra hosszáig keringett saját — árnyékával. Ha a néger beteg, papja, ki egyszersmind orvosa is, gyógyszerül táncot praescribál neki; s ha a beteg oly gyönge, hogy a rendelvényt nem teljesítheti, a pap maga táncolja el helyette. De ha történetesen gyógyszerül bort rendel neki, rendszerint a pap azt is maga i s z- s z a meg betege helyett. Újabb időkben, aki táncolni nem tud, nem is számítják a müveit emberek közé. Azért nem lehet csudálnunk Mária Terézia megütközését, midőn Du vált egy menüettre hiva föl, ettől a következő választ kapta: „Fölséges asszonyom! én az én erdőségeimben csak bukfencezni tanultam.“ — Valamint két ismert tudósunk csudálkozását sem, kik a magyar természetvizsgálók rima- szombati vándorgyűlése alkalmából a tudós vendégek tiszteletére ugyanott rendezett bálban egy feltlinöleg csinos leányt láttak a terem szögletében — petrezselymet árulni. — Hát nagysád nem táncol? — kérdé a hölgytől részvevö- leg a hozzá közeledett két tudós egyike. — Nem. — És miért nem. ha szabad kérdenünk? Mert fáj a taopam (talpam). — (Tableau.) Tehát táncolunk mi is. A farsang háttérbe szorítja a keleti kérdést; a bankkérdést pedig az apák zsebeire tolja, s valóságos — tárcakérdést csinál belőle, mely rendszerint sanyarú deficittel végződik, g Táncvigalmaink sorát a jogászbál nyitotta meg. Miután azonban ez érdekes vigalom méltó megírására tárcaírói toliunk gyönge, átadjuk a szót e lapok ékes tollú báli tudósitójának. A második bálban a lövészek táncoltak. E vigalom álarcosnak készült. Az álarcosok azonban ezúttal elmaradtak. Csak egy- kettő lézengett bús magányban a közönség sorai között, de ezek is csakhamar elpárologtak. Az egyiket azonnal fölismerték — kezeiről. Bizonyára nem ismerte a jó tanácsot, melyet Gund- 1 i n g n a k, Nagy Frigyes porosz király egy ép oly furfangos, mint visszatetsző s e mellett nem épen tiszta külsejű udvari tanácsosának egy udvarhölgy adott, ki nem valami nagyon szívelhette a tanácsos urat. — Nos, nagysád — kérdé Guudling az udvarhölgyet, — minő álarcot vegyek a legközelebbi udvari bálra, hogy föl ne ismerjenek? — Mosdjékmeg — válaszold az elmés udvarhölgy — s jót állok, hogy senki sem fog önre ismerni. A harmadikban, melynek a régi jó világból „lak ozás“ a neve, amennyiben hajdanában eszem ászommal volt kapcsolatban, derék polgártársaink, a lábtyümüvészek járták a kállai kettőst. A rendkívül népes és élénk táncvigalom, a széles jó kedv mellett nem folyt le érdekes episódok s jelenetek nélkül, melyeket azonban, a lábszijpolitika argumentumainak erejétől való féltében, nem mer e helyütt a t. olvasóknak elmesélni Tuhutum,
