Eger - hetilap, 1877
1877-05-17 / 20. szám
XVI. ér-folyam. 20. szám. 1877. májas 17-én. Előfizetési dij: Egész évre Félévre . . Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám . 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. 1 ft :»»i kr.- 45 kr. — 12 kr. H'rdetésekért minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lycenmi nyomda. Előfizetéseket elfogad: a szerkesztőség (Széchenyi-utea zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi nj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Eger, máj. 17. 1877. Az egyesült államok legújabban megválasztott elnöke, Hayes, midőn most a legutóbb lefolyt izgalmas megválasztása után az ó- és újvilág népeit uraló államfők között a legelső helyek egyikét, — elnöki székét elfoglalta, ez alkalommal tartott nagy programm-beszédében tett nyilatkozatával nemcsak a politikailag corrumpált világot, hanem saját ellenségeit is fölöttéb meglepte. De meglepte különösen politikai párthiveif. Mert Amerika a dicső, szabad világrész, az elméletben és ábrándban élő liberálisok ideál-állama, évtizedek óta botrányos corruptiók tenyészfészkévé vált, s erkölcsileg oly rohamos hanyatt- homlokesés szédítő menhelyére jutott, hogy úgy részvevő barátai, mint kárörvendö ellenségei közeli felbomlása felett aggódtak, vagy vigyorogtak, kiki a maga érzelme szerint. Most azonban Hayes, Amerika uj elnöke, fönebb említett programmbeszédében egyszerre csak oly elvet talált proclamálni, mely nemcsak tapsokra ragadta az összes világrész szabadelvű gondolkodóinak millióit, hanem e mellett meghóditá legdühösebb ellenfeleit, es elkáritá Amerika szabad földjéről a feloszlás, ele- nyészés dicstelen halálát egy nagy szabad nemzetnek. Kimondotta ugyanis, hogy kormány-férfiai és tisztviselői megválasztásánál szakit azon eddig követett elvvel, mely a meszsze- terjedö nemzeti romlottságnak alapja volt; s a megüresedett állomásokra nemcsak saját párthiveit, hanem minden politikai pártkülönbség nélkül azon hazafiakat nevezendi ki, kik ily állomások betöltésére hivatás- és képzettséggel birnak. És ezen kijelentés nem volt üres szó, s az Ígéret nem hangzott el a puszta levegőben; mert a programmbeszédre következett kinevezések bebizonyiták, hogy az egyesült államok elnöke szavának állott, miután a kormány férfiai nemcsak a republikánusok és demokraták jelesebb férfiaiból lettek kiválasztva, hanem az egykor elnyomott, de Amerikában napjainkig mindig gyűlölt, és megvetett színesek-, és négerekből is lettek magasabb államhivatalokra kinevezve. És Amerika sülyedö kormányzata egy ily méltányos és igazságos államférfim tettel meg lett állítva a rohanó lejtőn, s ele- nyésztetve a corruptio, sőt a leendő elnöki választások fékvesztett izgalmainak, s a mindent megengedett eszközökkeli korteskodásnak eleje is vétetett azzal, hogy a legfőbb kortesek nem számíthatván agitatióiknak az előre kiszemelt zsíros hivatalokkal való megjutalmazására: tetteikben nem az önzés és haszonvágy, hanem a politikai meggyőződés és hazafiság lesz jövőre a fő mozgató rugó, s igy Amerika egy igazságos elv kimondásával nemcsak a nemzetet eleuyésztö corruptiót, hanem a személy- és vagyonbiztonságot illuzioriu8sá tevő választási pártdühöngéseket is egy szavával megszüntette. Előttünk a példa. Miért ne juthatnánk mi is ily igazságra, mely egyszersmind a közjólétet, és ez által a haza üdvét képes lenne előidézni? Hiszen a közelmúltban vannak alig jóvá tehető bűneink a bírói kinevezéseknél; miért ne kerülnénk el ezen veszedelmes örvényt a szabad választásoknál ? Természetesen, hogy szakítanunk kellene a családi cliquek egymással solidaris viszonyban álló tömbjeivel, mely rokoni összeköttetések hálózatával néhutt dictátori hatalmat és tekintélyt arro- gál magának. Szakítanunk kellene azon káros philantrophiával, mely tehetetlen s elaggott egyéneket, nyugdijkárpótlásul, a közügy megmérhetlen kárára, csupa tiszta kegyeletből a közönség nyakába bigygyeszt, hogy az súlyos kölöncként gátolja előrehaladását. Szakítanunk kellene a politikai fanatizmussal, melynek dühöngése elhiteti a választókkal, hogy a velők nem egy követ füvó egyén képtelen a közszolgálat követelményeinek megfelelni. Szakítanunk kellene azon a társadalmat elpusztító káros álszeméremmel, mely visszatartja még a legfüggetlenebb embert is attól, hogy tehetetlen tisztviselője ellen nyíltan fellépjen. És végre szakitanunk kellene eddigi indolentiánkkal, mely a mohón nyelt politikai élvektől csömört kapva, spleenes hangulatba vonul vissza saját házi körébe. Hogy pedig miként lenne legcélszerűbben szakítható ezen fennálló roszakkal: azt jövőre iparkodunk előadni. Tiszafüred-vidéki régészeti egylet. (Vége.) Kiállításomban, kivéve egypár tisznánai dinnyésháti darabot, egyetlenegy sem volt, mely nem e baloldali tiszavidéki eredetű ne lett volna. Különösen Tisza-Eörvényröl, Tisza-Szöllösröl, Tisza-Ürsröl, Tisza-Derzsröl, s a tisza-füredi rév mellet keletre, közvetlen szomszédságban, a poroszlói déli határszélen a Tiszaparton fekvő úgynevezett Aponhátról. De legtöbb volt Tiszafüredről. És e többletet ami füredi ásotthalmunk adta. Ez legkevesebb 3000 éves régiségi telep már, s merő raktára az ős emlékmaradványoknak. Sejtelmem szerint közel 1000 darabot kiadhat még; úgy hogy ez egy maga megérdemli, hogy kibúvárolhatására egy régészeti egyletet alkossunk. A congressus, mint tudva van, a hazai becsület, s egyetemes művelődés színvonalán ragyogó nemzeti dicsőség kivívásának eredményével végződött, mely által nemzetünk e részben is a cultur- nemzetek sorában való illetékességet valóban kiérdemelte. Tehát,’— de szabadjon kikérnem becses kegyöket, hadd legyek most az egyszer szerénytelen, nem magamért, de vidékünkért. Mert én büszke önérzettel, s teljes örömnyilvánitással vallom be itt ünnepélyesen : hogy e nemzeti becsület s dicsőség diadalában ami vidékünk is ámbár szerényen, de mégis méltó eredménynyel küzdött. Mert e napokban is folyó april 8-ról keltezve Hampel József múzeumi őr s tanár ezt irta hozzám: „A vidék t. i. a tisza-füredi, már az utóbbi nemzetközi congressus alkalmával is méltóképen volt feltüntetve a tudós világ előtt.“ E szerint e vidék, különösen Tisza-Füred, s itt még különösebben az Asotthalom úgy a hazai, mint a külföldi régészvilág előtt jelentékeny nevet vívott ki magának; s mint a magyarhoni értékes ösrégiségi telepek egyike lett ismeretes. Végre régészeti mozgalmunknak a jelen ünnepély megtartásához közeledő, s azért legszerencsésb mozzanata volt: hogy ennyi süker után többeknek buzdítására is múlt 1876 évi octoberben a
