Eger - hetilap, 1877
1877-05-03 / 18. szám
139 E megyében ezúttal sorozás alá kerlllt összesen 4387, mely számból ha a fölmentettek és sorozásra meg nem jelentek összegét 1316-ot levonjuk, a tényleges sorozás alá jutottak száma 3071-re olvad le. Ezek közöl már ez úttal hadiszolgálatra alkalmatlannak találtatott 2110, végleg f ö 1 mente t e t t 294: tehát a hadkötelezettség teljesítésére alkalmatlanok száma 2404, vagyis a sorozás alá kerülteknek csak mintegy 22°/0-a volt hadi szolgálatra alkalmas, mig 78°/0 használhatlan! Borsodmegyében még szomorúbb arányokat észlelünk. Itt a tényleges sorozás alá kerültek száma 3470; a hadi szolgálatra képtelenekké 2931; tehát a sorozás alatt állott ifjaknak csak 16%-a volt hadi kötelezettség teljesitésére alkalmazható , mig 84% hasz- nálbatlan ! A három kerület közt aránylag még a Jászság mutat legkedvezőbb viszonyokat! Mi e rendkívül feltűnő, s valóban aggasztó aránytalanság oka? E kérdést vetettük fel magunkban. Utáua tekintettünk, s alkalmunk volt a fő okról meggyőződést szerezni. Általán véve köznépünknél, főleg az I korosztály alá eső fiatalság annyira gyönge, fejletlen, tökéletlen, satnya és elcsen eveszett, hogy hasonló elszomorító viszonyokat más nemzeteknél aligha találhatnánk. Ha már most tekintetbe veszszük azt, hogy hazánk területén Hevesmegye azok között áll. melyek már helyzetük, fejlődési s egyéb körülményeiknél fogva is aránylag kedvezőbb topographiai, kulturális és ezzel karöltve szerencsésebb anyagi viszonyoknak örvendenek, s meggondoljuk, hogy Hevesmegyéhez aránylag milyen lehet még más kedvezőtlenebb fekvésű, s hátrányos körülmények közt tengődő népeknél az ifjú nemzedék elkorcsosodásának viszonya : aggasztó észlelödéseink közepette önkéntelenül merül föl ama kérdés elménkben : Hol keressük, hol találjuk nemzetünk léte- s jövőjére nézve e valóban aggasztókig fenyegető körülmény okait? A kérdés megoldása, azt hiszszük, nem jár valami nagy nehézséggel. Nemzetünk fokozatos elkorcsosulásának okai között nézetünk szerint, első sorban különösen két tényező áll. Egyik : országos küzegészségi ügyeink rendezetlensége, silánysága. A másik : köznépünk müveletlensége, tudatlansága. Ezekhez járul még közgazdasági állapotaink rendkívüli sa- nyarusága. Nem célunk ez úttal ama felsorolt okok és tényezők tüzetesebb taglalásába bocsátkozni. Csupán arra hívjuk fel a figyelmet, hogy ezek roppant borderövel bírnak, s mint ilyenek, nemzetünk fönállásának érdekében elodázhatlanul követelik, hogy a kormány és a törvényhozás részéről sürgős, erélyes, és célszerű intézkedések tárgyait képezzék. Régészeti egylet. „Tiszafüredvidéki régészeti egylet“ cim alatt, múlt april hó 22-én Tiszafüreden, egyelőre egy szükebb körű régészeti egylet tartotta alakuló gyűlését. Az egylet létrejöttét ki- válólag Tariczky Emidre tiszafüredi r. kath. plébános, szenvedélyes archeolog és régiséggyűjtő kitartó buzgalmának köszöni. A tiszafüredi egylet a már fönálíó tiszazugi régészeti társulat mintájára alakult addig is, mig teljesebben megszilárdíthatja magát alkalmas alapszabályok által, melyeknek kidolgozására hét tagú választmány küldetett ki. Az egylet célja: régiségek ásatása; a régészeti ismeretek terjesztése s a régészet iránti érdekeltség fejlesztése, ápolása az egylet körében , régészeti szakkönyvtár s régiséggyüjtemény létrehozása stb. Az egylet központi helyisége: Tiszafüred. Múzeumi helyiséget az ottani reform, tanoda szolgáltat. Az egylet 1 frt tagsági évdij- jal hat évre alakult, s alkalmas időben azonnal megkezdendi működését. Ha hat év múltán az egylet netalán felosztanék, régiség- gyűjteménye Tiszafüred város birtokába megyen által, s a felajánlott múzeumi helyiségben a reform, tanoda elöljáróságának fölügye- lete s gondozása alatt marad. Az apr. 22-ki alakuló gyűlés az egylet tisztikarát következőleg választá meg : elnök Balogh István; alelnök Kovássy Ferenc; titkár Tariczky Endre; pénztárnok Bán Zsigmond, muzeum-ör M i 1 e s z Béla. A tudományok és főleg a régészeti bnvárlatok iránt érdeklődő t. közönséget tisztelettel fölhívjuk a nemes célú egylet buzgó pártolására. Törvényszéki csarnok. Múlt apr. hó 26 án a helybeli kir. törvényszék nyilvános tárgyalási teremében került végtárgyalás alá azon 6 év előtt nagy izgalmat okozott lopási fenyitö ügy, melynek tárgya 21 ezer forint összeget képviselt, s néhai Kovalcsik József kanonok és seminari- umi igazgató kárára követtetett el. Ugyanis az 1871-ik év szept. 12-én a bold, kanonok valamely jó emberének pénzt akarván kölcsön adni, Íróasztala pénzes fiókjához ment, midőn meglepetésére azt régi helyére tolva, de feltörve találta, és a fiók pénztartalma: 16 darab ezer frtos, ö. darab 100 frtos bankjegy, úgy 300 darab arany teljesen hiányzott. Miután a szobában legkisebb rendetlenség sem volt, s a pénzen kívül más érték el nem lopatott, a gyanú egyenesen a kanonok inasa ellen irányult, ki bizalmas embere lévén a kanonoknak, tudomásával birt a pénz hollétének, és talán mennyiségének is, és akinek a szobákhoz külön kulcs is volt birtokában. Az inas ennek alapján elfogatott, megmotozlatott és vizsgálat alá vétetett, hanem egyrészről a vizsgálat lanvhasága és szabálytalansága, miután a károst még ki sem hallgatták, másrészről a vádlott makacs tagadása okozta azt, hogy a vizsgálat eredményre nem vezetett, és a gyanúsított inas, Kis András, felmentetvén, elbocsájtatott, ki egy ideig még Egerben élt s folytatta szabómesterségét, későbben pedig itt lakó vejének azt mondva, hogy Zólyomba megy vasúti őrnek, — a városból eltűnt. A lopási időben ugyancsak a seminariumi igazgató szolgálatában volt még egy egyén, a papnövelde szakácsa, névszerint D u k k Ferenc, egy takarékos, kimért, hideg, szenvtelen ember, ki még a lopás után is három évig szolgálta a károsultat, azután ö is eltűnt a vidékről. Múlt 1876-ik év május havában Hevesen valami Dukk Sándor nevezetű asztalos-legény halálát érezvén közeledni, előbb a lelkészt, majd pedig később a fenyitö vizsgálatokkal megbízott járásbirósági albirót hivatta magához, és ez utóbbi előtt egy nyilatkozatban azon felfedezést tette, mikép neki biztos gyanúja van arról, hogy a lopásban nagybátyjának, az egykori papnöveldéi szakácsnak, Dukk Ferencnek is része van, miután öt egy időben felhasználta arra, hogy számára nagyobb mennyiségű bank jegyet és aranypénzeket váltson fel, s e miatt vele két éven keresztül folytonos összeköttetésben állott, vele levelezett, és valahányszor általa Egerbe rendeltetett, mindig meghagyta neki ezen nagybátyja, hogy senkitől se látva titkon jöjjön hozzá, és öt ily alkalmakkor rendesen mindenkitől elkülönítve szobájában zárva is tartotta. Állításainak igazolására egyszersmind általadja Dukk Ferencnek számra 42. darab hozzá címzett leveleit; egyszersmind nyilatkozatát azzal a kijelentéssel zárta be, hogy ö Dukk Ferencnek összesen kilenc darab ezer forintos bankjegyet — és nagyobb mennyiségű arany pénzt váltott fel. Ezen felfedezés után Dukk Sándor két napra a tett nyilatkozat uán meghalt; — az egri kir. ügyészség pedig, melyhez a felfedező nyilatkozat áttétetett, rögtön a bűntett felfedezéséhez látott. Mindenekelőtt kinyomozván Dukk Ferenc hollétét, ki akkor a pesti serviták kolostorában szakácskodott, a főváros rendőrsége útján annak elfogatását, megmotoztatását, és iratainak lefoglaltatá- sát, s vádlottnak Egerbe kisérfetését eszközöltette. Az elfogatás igen óvatosan végre is lett hajtva, s a rendhiztos jelentése szerint Dukk Ferenc megzavarodva értesült letartóztatta- tásáról, s ingóságai megmotoztatását nem elieuezte, hanem iratai közül egy negyedrésznyi ivlapot hirtelen össze-morzsolva tenyerében, sebesen az ott álló szekrények egyikének tetejére dobott; ezen mozdulatát azonban a rendbiztos észrevévén, az iratot magához vette. Az irat tartalma következő: „Kedves barátom! 1847-ben Pestre mentem posztóért, akkor volt pénzem, arra tehetsz 600 forintot. 1862-ben akkor fogyasztási adószedő voltam, arra az évre tehetsz 1000 frtot. 1865-ben a házam eladtam, arra az évre tehetsz 600 frt. Ezeket be tudom igazolni, kitölaz isten Őrizzen meg, erről az összegről csinálj jó szerződést (aláírás nélkül.) Ezen lap másik fele 1550 frt. összeget tevő költségjegyzéket tartalmaz azon záradékkal „hogy Dukk Ferenc úrral összeszámolván teljes kielégítést eszközölt, s rajta többé sem keresetem fen nem marad, ezzel saját kézírásommal igazolom; Eger martins 30 1873. Kiss András m. k. Ez azon irat tartalma, melyet Dukk Ferenc elfogatása pillanatában elrejteni Ugyekezett, és melyet Egerbe kisértetése alkalmával a rendbiztostól többször kért is, ki azonban — igen természetes — hogy kérését megtagadta. Ezen irat első része Kis András tollából származotfnak lenni
