Eger - hetilap, 1877
1877-04-19 / 16. szám
XVI. év-folyam. 10. szám 1877. április 19-én Előfizetési dij. Bgész évre Félévre . . Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám . 5 ft — kr. 2 ft 50 kr. 1 ft 'in kr.- 4Skr. — 12 kr. EGER. Hirdetésekért minden 3 hasábzott petit: sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstSl 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal: a lyocuml nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 2d. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyccum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Igénytelen eszmecsere a tervbevett egri iparkiállit. ás ügyében. II. Még be sem fejeztük, sőt e lapok múlt számában alig kezdtük meg a fencimzett ügyre vonatkozó igénytelen észrevételeink őszinte s jóakaratéi kifejezését; máris — dacára ebbeli eleve határozottan kijelentett óvásunk s tiltakozásunknak, — több oldalról hangoztatott elfogult félremagyarázásoknak, s megtámadásoknak voltunk kitéve. Sokan különösen azt vélték kiolvasni múlt Ízben közlőit sorainkból, s azt vetették szemünkre, mintha mi a kath. legényegylet iránt valamelyes ellenszenvvel viseltetnénk. Ismételve és határozottan tiltakozunk e balfelfogás ellen. Sőt újból nyiltan és őszintén kijelentjük, miszerint valóban örülünk annak, hogy a kiállítás nemes eszméje egyrésztöl a derék egylet körében szülemlett meg, s ugyanez törekszik azt, tehetsége szerint valósítani. Örülünk pedig annál nagyobb mértékben, mert sokkal inkább szeretjük, ha a legényegylet eféle, szakmájába s körébe vágó eszmék s tervek élet- beléptetésével foglalkozik, mint ha színdarabok betanulására fecsérli idejét, melyek sem céljával össze nem egyeztethetők, sem azok kivitelére elegendő tehetség- s erővel nem rendelkezik. De ismét minden tartózkodás nélkül kijelentjük abbeli nézetünket, hogy az egri katb. legényegyletet, mint ilyent, vagyis mint iparossegédek avégböl alakult társulatát, hogy közöttük — a modern vallásellenes, társadalomfelforgató szerencsétlen eszmék jelen fenyegetöleg veszélyes áramlata közepeit — az igaz vallá-' sósság ébren tartassék, s a nemes erkölcsi érzület fejlesztessék, — szóval: e céljánál s feladatánál fogva tisztán humanitárius egyletet nem tartjuk hivatottnak arra, hogy egy, a polgárság, értelmiség összes zömének hatáskörébe tartozó ügy, — minő a kiállítás Ugye — keresztülvitelére nézve vezérszerepet vindicál- jon magának. S midőn e kérdésben őszinte nézetünket ismételve kifejtettük, — a némely szűk látkörüek- s elfogultaknál ellenünkben támadt resensus ignorálásával, azon meggyőződésben, hogy a jó ügynek jó szolgálatokat tenni törekszünk, folytatjuk igénytelen észrevételeinket. Az előző cikkünkben elmondottaknál fogva, elhibázott, s illetőleg elhamarkodott dolognak tartjuk másodsorban a kiállítást intéző s szervező bizottságnak, vagy combénak, úgy amint történt, a bevett szokások ellenére, egyoldalulag s minden előzetes megállapodás nélkül eszközlött önkénytes megalakítását, vagy talán megalakulását. Nem azért pedig, mintha az e bizottság tagjaiul megnevezett t. polgártársainkban elegendő garantiát, buzgalmat és szakértelmet nem tételeleznénk föl s ismernénk be egy vidéki kiállítás sikeres keresztülvitelére, hanem azért, mert az ily esetekben szokásos eljárás mellőzése által sok érdek és fontos tényező sértve érzi magát, mi a kiállítás ügyének bizonyára nem kedvez. Ily esetekben a helyes eljárás — miként ezt mindenki tudja, s csodáljuk, hogy az illetők figyelmét és tapintatát kikerülte, — a következő: A kiállítás tervének indítványozói a nyilvánosság, nevezetesen a sajtó utján, közértekezletre hívják össze az indítványba hozott terv iránt érdeklődő, s abban tettleges részt venni óhajtó polgárokat egy kitűzött napra s helyre. Itt azután az indítványozók a megjelentek előtt előterjesztik, kifejtik s motiválják indítványukat, s ezt megtévén, maguk háttérbe vonulnak. A többi intézkedés azután az egybegytilt polgárság dolga. A jelenlevők megvitatják az indítványt, s azt korszerűnek, kivihetőnek találván, vagy az ellenkező nézet kerekedvén fölül, elfogadják, vagy elejtik azt. Ha az indítvány elfogadtatik, ugyancsak az egybegyűltek dolga az ügy élére egy elnököt állítani, s e mellé egy szervező vagy intézkedő szükebb körű bizottságot, vagy comitét választani meg. Ebből kitűnik már, hogy az ilyetén eomitek alakulása az indítványt elfogadó tényezők hatásköréhez tartozik, s az egyenesen bizalmi kérdés, melyet sem egyeseknek, sem corporatiok- nak, sem kisebb cotteriáknak nem áll hatalmukban s érdekűkben önmagukra octroyálni. Midőn tehát az imént elmondottakból minden elfogulatlan s józan itélötehetség beláthatja, hogy e tekintetben tapintatlanság, hiba követtetett el : ez nem annyit tesz, hogy hát e miatt a kiállítás ügye kérdésessé válik, hanem annyit tesz, hogy belátván azt, hogy hiba s mulasztás követtetett el, igyekezzünk azt megorvosolni, a mulasztást helyrehozni, s a mondott rendszeres, szokásos úton haladva, az ügyet rendes kerékvágásába terelni addig, mig nem késő. E soraink Írása közben vettük azon értesülést, hogy a kiállítási bizottság már a kiállítási szakosztályokat is megállapította, s ezen egyes szakosztályok külön bizottságait is kijelölte, részben megyénk s főleg városunk szakértelmiségének köréből. E szerint ma már tehát „fait accompli “-val, be végzett tényekkel állunk szemben, melyekre nézve nincs egyéb óhajtásunk, mint az, hogy az illető szakosztályi bizottságok tagjai ebbeli kijelölésöket elfogadják, s hozzájárulásuk, tevékenységük s buzgalmuk által a kiállítás sü- kerét biztosítani törekedjenek. Ebbéli őszinte óhajtásunk záradékául még csak egy életre való eszmét akarunk itt fölemlíteni, melyet már több oldalról hallottunk mint közohajtást hangoztatni, s mely abból áll, hogy a kiállítás egyszersmind borvásárral bozassék kapcsolatba. Ez eszme keresztülvitelét, mely, meggyőződésünk szerint, a kiállítás érdekét is jelentékenyen emelné, az illető rendezők figyelmébe annál melegebben ajánljuk, miután nincs kétségünk benne, hogy e borvásár borászatunk fejlődésének is kiváló lendületet adna. Eger, 1877. apr. 18. Soha sem voltunk egy véleményben azon sokfaju liberalis- tákkal, kik hazaliui elkeseredettségükben a Bach-korszak „rezes mentés“ közigazgatását és zsandáros garnitúráját hangoztatják, sem azon megcsontosodott conservativekkel, kik a megyei autonómia
