Eger - hetilap, 1876

1876-12-28 / 52. szám

411

A talaj-nemek.

A talaj különféle közetek elmállásából, eiporladozásából, továbbá állati és növényi eredetű anyagokból áll. A kőzetek ktllönfé- lesége szerint az azokból származott talaj is egymástól nagyon elütő anyagokat tartalmaz; tehát talajt alkotó ásványi anyagok mennyisége és az elmáilottak keverési arányai szerint ismerünk agyag, homok, és mész-talajt. Kizárólag agyag, homok mész-talaj nem létezik, de ha léteznék is, az terméketlennek bizonyulna. Talajunkat leginkább a fent elősoroltak alkotják. Legnevezetesebb:

Az agyag talaj, mely a íoldpát több fajainak elmállá- sából képződik, és a természetben különféle tisztaságú állapotban igen elterjedt.

A tiszta agyag kovasavas timföld, mely fehér és a legnagyobb bőségben sem olvad meg. Idegen anyagokat: meszet, vaséleget, tartalmazó agyag, sárga vörös, barna szinü, és aránylag már kisebb bőségnél megolvad. Ismerünk porcellán, pipa, fazekasagyagot; továbbá kallóföldet, mely a posztó kallózására használtatik. Szénsavas meszet tartalmazó agyag-márgának és a mész mennyisége szerint mészmárga vagy agyag márgának neveztetik. Meglehelve az agyagnak kellemetlen szaga van. Mint fent emlittetett, az agyag kovasavas timföldből áll, — a kovasav a növények fejlődésénél, főkép a gabona és füféléknél nélkülözhetetlen, ezt bizonyítja, hogy az árpa-szalma hamujában 54, a zab-szalmában 44, a rozs szalmában 59 és a búza szalmában egész 66% kovasav találtatik, a borsó szalmának hamuja csak 6, a babé 7%, a repce 5% kovasavat tartalmaz ; minél több kovasavat tartalmaz valamely növény, annál inkább koptatja a kasza élét, mit a sásfélék kaszálásánál kiválóan észlelhetünk.

A vas egyike a legelterjedtebb érceknek talajunkban, a növények hamujában és az állati vérben mindenkor található. .. A tanéra ismeri. „Hisz ez a te gazdád !" — mondák neki. „Az nemieket, — viszonzá a csizmafényesitö — bát hol vannak a — csizmái?0

Biró-fogáB. Egy amerikai biró bérkocsin hajtatott a kávéházba. Oda érve, azt kérdé a bérkocsistól, mivel tartozik? .Tizenkét garassal" — felelt a kocsis. „Hát meg mer-e kend esküdni, hogy annyi a szabott taksája?" — kérdi a biró. „De meg ám!“ — válaszolt a kocsis. „No bát esküdjék meg kend!* — folytatá a biró; kivette a törvénykönyvet zsebéből, s felolvasta az esküformát a kocsis előtt, melyet ez, njjai föltartásával, hiven utána mondott. Az eskütétel után a biró, a zsebéből négy garast kivéve, e szavakkal nyujtá át a kocsisnak : „Az eskütétel birói dija nyolc garas ; ime, itt van négy garas. Quittek vagyunk!"

A szakácsnő regényt olvasott. Az ifjú nr történetesen mllette menvén el, kiváncsilág kérdé: ki irta azt a könyvet? „Ejnye — válaszolt a szakcsné — az urfi tán csnfolkodni akar; hát nem látja, hogy nyomtatva vanV"

Egy széles kedvű jogász-uracs egy korcsmában nagy hangon dicsekvék az ő sokszertt tudományával. A vendégek egyike végre megsokallván a hosszas hetvenkedést, ily szavakkal fordult az uracshoz : „No, azt már elég bőven hallottuk, amit ön tud ; most beszéljen arról, amit nem tud, és én fogadok, hogy azt meg én tudom." „Nobát — válaszoló gj orsan az elmés jogász — én nem tudómé korcsmái tartozásomat kifizetni ; s valóban igen örülök, hogy ön ezt tudja." S az illető vendég általános kacaj közt volt kénytelen a jogász számláját kifizetni.

Scholz Vencel, egyike volt e század elején a legbirne- vesebb német komikus színészeknek. Hírnevét egy talpraesett találékonysága alapitá meg. Marbnrgban, egy vándor szinésztár- saságnál kezdte pályáját. Egy Ízben az „Orleánsi szűz" került előadásra. VI. Károly szerepét maga az igazgató, az egyik tanácsosét pedig Scholz adta. Ama jelenetben, hol a király Orleans városát a tanácsosok jelenlétében a burgundi hercegnek akarja átadni, Scholz- nak kell valaszólani, ki azonban szerepét elfeledve, bölcsen hallgatott. „No hát, szóljon már maga is valamit" — rivait rá a király- direktor. Ekkor Scholz, hirtelen föltalálva magát, a király lábaihoz borult s fölkiáltott : „No hát, direktor ur, fizesse ki a hátralevő gázsimat!"— A színházi közönség hangos kacajban tört ki annyira, hogy a függönyt le kellett bocsátani. Scholzot ismételve kihitták, s ez ötlete megállapította hírnevét.

lajban élenynyel és szénsavat tartalmazó viz/.ei érintkezve élenyül, vagyis rozsdává alakul. Horganyréteggel bevont vas nem rozsdásodik, és galvanizáitoak neveztetik.

Az agyagon végig húzódó, alig hajszálvastagságu, barna, sárga, vereserek a vastartalomnak, illetőleg a rozsdának eredményei.

A talajban előforduló élenynyel telitett vas vízben nem olvad, és nem ártalmas.

E rövid előzmények után tekintsük az agyag tulajdonságait.

Az agyag vizben nem olvad, s igy önállóan magában véve növény-tápanyagot nem képez ; de részecskéinek apróságánál fogva sok vizet és bizonyos körülmények között, növény-tápanyagot képző tetemes mennyiségű szénsavat és amoniakot nyelhet el.

Vízzel telitett agyag a vizet át nem bocsájtja, a felülről jövő vizet rétegeiben lassan tova vezeti, és igy távolabb eső ponton forrás-alakban hozza felszinré. Az agyag el nem ég és el nem olvad. A szabad levegőn szétmállik és elveszti kötött állapotát.

Amely talaj felerészben agyagból áll, az agyagtalajnak neveztetik, ily talaj száraz időjáráskor víztartalmát teljesen el nem párologtatja, tehát a növényzet tovább dacol az időjárás mostoha viszonyaival; teljesen kiszáradva terimeje kisebbedik és megreped, a támadt repedések folytán a növény gyökerei elszakadnak és sérüléseket szenvednek. Esős években az agyagtalaj vizenyős, hideg, vetett növényeink kevésbbé diszleuek benne, de annál inkább iparkodnak a különféle gyomok megtelepedni. Kötöttségénél fogva mivelése több időt és erőt igényel, nedvesen szántva az ekéhez tapad, hasábok támadnak, melyek csak a fagy behatása után raálla- nak szét.

Nyáron és tavaszszai csak akkor szántható siikerrel, ha közép nedvességű állapotát iparkodunk felhasználni. Mélyebb szántást csak öszszel teljesíthetünk,jmidön reménységünk van,hogy a tél változó időviszonyai után a támadó rögök szétmállanak.

Egy hegedűművész, hangversenye alkalmávn), egy müdarabot borzasztó roszul nyiszált le. A közönség kínjában majd elfutott. „A múlt évben sokkal szebben viselte magát a művész úr irányunkban" — mondá a hallgatók egyike. „Hisz akkor nem hangversenyezett nálunk" — jegyző meg szomszédja. „Épen azért" — viszonzá az előbbi.

Egy modern növelésü ifjú nő, férje előtt ki akarván tüntetni, mennyire jártas a gazdasszoDji s főleg a konyhai teendőkben, ily szavakkal fordult szobalányához : „Kati! hozd el a szappant, hadd mossam meg a — salátát."

Pincér: „Még négy garas hiányzik a számlából." — Vendég: „Azt önnek adom borravalóul."

Kraxelhuber úr Pressburgban oly hosszú frakkot hord, hogy egy lépcsővel mindig lejebb kell állnia, ha frakkja zsebéből a burnót- szelencét ki akarja venni.

Egy szabónak a karácsom ünnepekre a munkája annyira körmére égett, hogy agyüszüje elolvadt.

Pekingben a sziDbáz oly magas, bogy a karzati közönség soha sem tudja megkülönböztetni : operát adnak-e vagy drámát.

— De kedves barátom, ön tegnap egész szomornn beszélte nekem, hogy az ön veje kitörte a lábát, pedig ma reggel, midőn találkoztam vele, semmi baja sem volt." — „No akkor még bizonyosan nem tudja, hogy kitörte a lábát.

Egy úri emher egy falun lovagolt át. „Ugyan hány óra lehet ?" kérdé az ajtóbau ácsorgó, s rövid szárú makra pipájából a világot fumigáló kis birót, ki gorombaságáról volt ismeretes. „Most van az az óra, mikor a barmokat itatni hajtják" — felelt a kisbiró. „És kend még most is itt ácsorog?" — viszonzá a lovag.

Látszerész: „De kedves tanácsnok ur, mi az oka, hogy mióta kegyed megnősült, soha sem vásárol nálam, holott azelőtt a legjobb vevőm volt ?“ — Látja, kedves barátom, annak az az oka, hogy házasságom előtt rövidlátó lévén, sok szemüvegre volt szükségem. De mióta megnősültem, annyira fölnyiltak szemeim, hogy többet látok miDt kellene.

*