Eger - hetilap, 1876

1876-12-28 / 52. szám

412 Az agyagban a trágya lassan korhadt, mert kötött természe­ténél fogva a körlég némileg elzáraíib, s nem közlekedik oly aka­dálytalanul, mint a laza homoknál, ez oknál fogva nagyobb trágyá­zást bir meg, tovább tartja meg termő képességét, és nem meríti ki oly könnyen, mint más talajnemek. Elkorhadt trágya gyorsabban működik a szalmásnál, ellenben szalmás trágya, általában oly trá­gyanemek, melyek a talajban végzendik erjedésüket és korhadásu- kat, inkább melegítenek és lazítanak. A trágya elkorbadása után az agyagtalajban kis hézagok, vékony csatornák támadnak és ma­radnak, melyek a növénygyökerek fejlődését és elterjedését köny- nyitik. A trágya korbadásánál származott különféle légnemű testek az agyagtalajból el nem távoznak, s igy e növénytápanyagok vissza­tartva, felhalmozódnak s a növények fejlődésére fordittatnak. Ez ok­nál fogva az agyagtalaj gazdag erőteljesnek neveztetik, és kitünően terem rajta búza, repce, kender, répa, árpa és takarmányítivek. Ha a talaj csak 20—25% homokot tartalmaz, akkor kötött nehéz agyagtalajnak, ha felénél több a homok, akkor homokos agyag el­lenben agyagos homoknak neveztetik. Agyagos homok 10—15% mésztartalommai kitűnő talajt képez, ily talaj sem hideg, sem meleg, sem száraz, sem túlságos vizenyős, tehát a homok és agyagtalaj jó tulajdonságai egyesitvék a nélkül, hogy hátrányai is léteznének. Kötött, nehéz agyagtalaj szalmás trágyával, homokkal, kavicscsal, mészszel, gipszszel, építésnél és az épületek elbontásánál származott falhulladékokkal lazittaiik, azonfe­lül csatornázás és alagcsövezés is kevesbíti víztartalmát. Szívós, ne­héz talajok mivelése aránylag több igás erőt követel a laza ta­lajoknál. Ily talajok megítélésénél és netáni költségvetés-készítés­nél, haszonbérietek, eladás és vételeknél e körülmény tekintetbe veendő. Ébner Sándor. Heti szemle. Karácson ünnepe van. Királyunk ő felsége, fóns. családja kö­rében Gödöllőn ünnepel, hol kegyelt királynénk ö felsége s Valéria föbgnő gyönyörködnek s osztoznak a gödöllői kisdedek amaz ártat­lan örömeiben, melyeket köztök a királyi hölgyek adományozta fe­jedelmi karácsonfa előidézett. Képviselőink szintén otthon, családjaik körében pihenik ki a unfit ülésszak fáradalmait. Csak a kormányok nem pihennek. Budapesten s Bécsben egy­mást váltják föl a ministeri tanácskozások, hogy a bankegyezség kérdésének kielégítő megoldásához utat-módot találjanak. Újabb hírek szerint, az osztrák kormány azzal hizeleg magának, hogy ta­lált volna fel egy tervet, melyet a magyar kormány készséggel fog elfogadni, a mely a megoldást biztositandja. Mi e terv ? az még titok. Az osztrák ministerek a jövő hét folytán jönek le Budapestre, s ak­kor fogják tervöket a magyar kormánynyal közölni. Meglátandjuk tehát: mit főztek ki ismét számunkra a német sógorok, s nem szá- mitanak-e tervökben a magyar kormány újabb engedékenységére, melyet a bécsi lapok közelebbről ismét nagy önhittséggel em­legetnek. E közben a keleti kérdés napról-napra közeledik válságos megoldása elé. A hatalmak képviselőinek előzetes értekezletében, mint említettük, Ignatieff, az orosz konzul, igen engedékenynek mu­tatkozott, s reá állott, hogy Bulgária megszállását, a reformoknak, orosz felfogás szerint, ez egyedüli biztosítékát, az orosz hadak he­lyett, egy más semleges hatalom hajtsa végre. E végrehajtással az­tán meg is kinálták Belgiumot, mely a megszállást, mint az ozmán birodalom függetlenségével összeütközőt, kereken visszautasította. Ignatieff úr számított is erre. Azóta az orosz lapok fennen hirdetik, miszerint más mód tehát nincs hátra, mint hogy a foglalást az orosz hadak hajtsák végre. E közben Konstantinápolyban a birodalmi reformok megalko­tója s hatalmas zászlóvivője, Ignatieff fondorlatainak legerélyesebb s legbátrabb fékezöje, az ozmánok egyik legkiválóbb államférfia, Midhad pasa, ünnepli, mint legújabban kinevezett nagyvezér, eszméi s terveinek diadalát. A hatalmak képviselőinek értekezlete hivatalosan a múlt vasárnap nyittatott meg. Ugyanekkor hirdette- tett ki nagy ünnepélyességgel a török alkotmány, ugyan­azon alapelvekkel, melyek Európa civilisált, szabad népeinek alkot­mányát jellemzik, amelyek, főbb vonásokban, a következők: fele­lős kormány, államtanács, országos képviselet, általános polgári jogegyenlőség, vallás-, sajtó-szabadság stb. Az alkotmány kihirde­tésével egyszersmind tudtul akarta adni Midhat basa a conferentia tagjainak, hogy az általuk kifőzött, s a föllázadt tartományoknak szánt reform teljesen fölösleges. Az uj nagyvezir egyszersmind ha­tározottan kijelenté, hogy a megszállás tervét, bármily békés hata­lom részéről is fegyveres kézzel fogná visszautasítani. A törökök haderejének kifejtése oly mérvet vön, hogy ez Oroszországot nem kis aggodalomba ejti. A háború megindítását tehát már nem halogathatják, s hir szerint a déli hadsereg e bó 29-én szándékozik átlépni a Prutbot. Egyébként Oroszországnak otthon is meggyűlt a baja. Az oroszok ma már gondolkozóba estek, s nem igen rajonganak többé a török háborúért. Azt is hírlik, hogy Oroszországban egy messze szétágazó forradalom van elterjedve, melynek nincs egyéb szán- doka, mint az orosz uralkodó házat megbuktatni, s a birodalmat, köztársasági alapokon, több szövetséges állammá bontani. Múlt számunkban röviden érintők, hogy az eszeveszett szer- bek ismét sértést követtek el monarchiánkon, midőn Belgrádból a a hajóra, melyre fökonznlunk lépendő volt, több lövést intéztek. A szerbek részéről tehát sok próbák- és megaláztatásoknak kitett osztrák-magyar főconsul, Wrede hgnek újból alkalma nyílt a sér­tésért fényes elégtételt követelni. A Belgrádban lebzselő oroszok ugyan erősen hencegtek, hogy nem kell a követelt elégtételt meg­adni. De Pétervárról megparancsolták Milánnak, hogy minden kö­vetelt elégtételt adjon meg. E birodalmunk tekintélyét mélyen megalázó orosz kegyesség folytán aztán a kívánt elégtétel a követ­kezőkben adatott meg : a belgrádi vár alsó bástyáira kirukkolt egy csapat szerb katonaság; mig fönn a fejedelem és ministeriuma egy katonai zenekarral foglalt helyet. Éhkor a katonaság előtt végig hordozták az osztrák-magyar lobogót, melyet a vár fokáról 21 ágyú­lövés, és az osztrák hymnusz fölzengése üdvözölt. Ezzel aztán — egy időre talán —• ismét szent a béke, s Belgrádnak osztrák-ma­gyar csapatok által való megszállása elmarad, melyet birodalmunk önérzetesebb lapjai oly erélylyel sürgettek, s melyet az omladina Uzelmeivel jóllakott, higgadt gondolkozású szerbek magok is óhaj­tottak volna. Egyúttal a Riszticsféle ministerium beadta lemondá­sát, s hire jár, hogy a szerb kormányt józanabb elemek fogják el­foglalni. Hirfüzér. * (Lapunk ez évi folyamát) a jelen számmal befejezvén, midőn ez úttal az „Eger“ jövő, immár tizenhatodik évfolyamát t. olvasóink nagybecsű pártolásába ajánljuk : a viszonttalálkozásig szivünk belsejéből kívánunk „boldog újévet!“ * (Érsekünk ö exja) a karácsonyi ünnepek alkalmából szék­városába érkezett. Úgy karácson éjjelén, valamint az ünnep első napján a fő-székes-egyházban tartott istentiszteleten fényes papi se­gédlet mellett, érsek ő mlga pontifikáit. Ugyancsak az ünnep első napján ő exja, főpásztori kegyes szokásakiDt, az istentiszteletet megelőzőleg, közel egy óráig tartó kenetteljes beszédet tartott a lakosság minden osztályából szép számmal összesereglett biveknek. Egyike volt ez ama gazdag tartalmú, rnéiy meggyőződéstől áthatott, és átható, s a szónoki dictio minden szépségeivel ragyogó egyházi beszédeknek, minőket ő exja ajkairól megszoktunk hallani. — Egy­házi beszédek tüzetesebb méltatása e lapok keretén kivül esik; ez­úttal azonban nem mellőzhetjük, hogy a remek beszédet, amennyi­ben az jelen társadalmi s részben politikai viszonyainkra is vonat­kozott, legalább kivonatilag ismertessük. A beszéd alapeszméjét azon történelmi nagy igazság képezte: hogy népekés nemzetek fönáilásának, emelkedésének alapját egyedül a tiszta erkölcsök képezik. Sokkal inkább biztosítva van egy erkölcsös nem­zet fönmaradása törvények nélkül; mint erkölcs­telen népé a legjobb törvények mellett. Szónok alaptételének igazságát az ókori népek történetének, s az óklassikai bölcsek arany-mondatainak idézésével világítja meg. Fényesen igazolja alaptételének megdönthetlenségét a mai nemzetek törté­nete is, a melyet a hivek előtt kimutatni, — a jelen idő rövidsége miatt — egy más alkalomra tartván föl magának ; ezúttal csupán egy nemzet történetére utal, seza — magyar nemzet, melynek a keresztény vallás és erkölcsök terjesztése- s megvédé­sére irányzott fensöbb végzésszerü missioja ’egész európai életén át fénysugárként vonul át. Valamint a múlt századokban, e missioj a folytán, dicsteljes küzdelmet folytatott az izlam terjedése ellen, s ez által Európa részére megmentette a keresztény civilizatio vívmá­nyait : úgy a mai vészteljes társadalmi s politikai viszonyok köze­pette is, ha e fensöbb küldetéséhez, s ősei erkölcseihez hü marad: a láthatáron jelenkezö újabb, s talán még végzetesebb küzdelmekkel szemben is diadallal fogja fensöbb hivatását megoldhatni. Hogy pedig ezt tehesse, s hogy nemzetünk hagyományos erényeihez hü maradván, létét s föl virágzását biztosítsa : — szónok a hazafiul ér­zelmek hatásától elérzékenyülve, az összesereglett híveket is mé­lyen megindító szavakban kérte le nemzetünkre a népek istenének áldását.

Next

/
Thumbnails
Contents