Eger - hetilap, 1876
1876-12-28 / 52. szám
410 A magyar kisbirtokosok országos földhitelegyesületét létesítő bizottsághoz most már egyre érkeznek csatlakozási nyilatkozatok a vidéki pénzintézetek részéről. így legújabban a „tokai hegyaljai bormi velő-egy Iet“ küldé be ez iránt hozott határozatát. Nyilatkozata a következőképen hangzik: „A tokaj-hegyaljai bortermelő egyletnek folyó évi november hó 1-én Mádon tartott szüreti közgyűlésén az egyletnek további hat évre leendő fenáüása elhatároztatván, Török Sándor volt országgyűlési képviselő, s ininisteri titkár mint az egylet választmányi tagjának indítványára kimondatott’ hogy a magyar kisbirtokosok országos földhitel egylete által tervezett hitelszövetségben egy égető, országos közszükséglet kielégítését kezdeményezve látja, s ennél fogva igazgató választmányát utasítja, miszerént az a tokaj-hegyaljai speciális érdekek szemmel- tartásával létesítendő mezőgazdasági előleg egylet életbeléptetése iránt magát a központban működő létesítő bizottsággal érintkezésbe tegye. Midőn a bormivelö egylet közgyűlésének fent jelzett lefolyásáról a t. létesítő bizottságot értesíteni sietüuk, részünkről a t. létesítő bizottság előtte lebegő nagy cél országos fontosságáról és ennek hazánk közgazdasági viszonyai, legkivált pedig a birtokos osztály szomorú helyzetének javítására irányzott rendkívüli horde- rejéröl legbensöbben áthatva lévén, közreműködésünket e fontos ügy előmozdítására a legkészségesebben ajánljuk fel. Mádon 1876, évi nov. 2-án. szervezet mérhetlen hasznait. A nemzet vagyonosodásával annak gyarapodása egyenes arányban áll, s e szaporodás nemcsak egyes egyénekkel, kik egy önálló munka- s adózó erőt képviselnek, hanem családokkal is, melyek a munkaerő egyesülésével, és önálló háztartások, gazdaságok fentartásával járnak, fogják gazdagítani az országnak még mindig meglehetősen gyér lakosságát, mi úgy nemzet- gazdászati s pénzügyi, mint különösen politikai szempontból egyaránt kívánatos, miután mellőzhetővé teszi a nemzetnek idegen elemekkel való szaporítását. A létesítendő hitelszervezet az ösztőke- gyüjtés hathatós ébresztése, és olcsó, gyors kölcsönök nyújtása által a birtokszerzéseket meg fogja könnyíteni; a hosszú idejű törlesztési kölcsönök pedig előmozdítják a birtokfentartás lehetőségét örökösödési osztályoknál, valamint eladósodottság eseteiben is végtelen hasznos lehet, mert a nagyobb összegű, és bosszuidejti törlesztésre nyert pénzzel az adós kisbirtokos könnyen kielégítheti összes hitelezőit, és több évek során fedezheti azon hiányt, mely ha egyszerre érné, tönkre tenné öt. Nem áltatjuk magunkat hiú reményekkel ; nem is lehet azt várnunk, hogy oly szervezet létesüljön, mely azonnal képes legyen minden hiányt pótolni; de biztosan hiszszük, hogy a hitelszervezet teljes keresztülvitele után, midőn már az egész országban elterje- dett, orvosolhatni fog minden bajt, melyet a tőkehiány szült, gátot fog vetni az uzsora végtelen dulásainak; szóval: meg fogja menteni a nemzet zömét, a kisbirtokos néposztályt! Hevesmegye közönsége nem maradhat hátra ! Megyénknek első sorban kell részt venni a mozgalomban! Közel lévén az ország szivéhez a távolabbi vidékeknek példát kell adnunk. A létesítő bizottság felhívása nem fog nálunk a pusztában elhangzani, vagyonosabb polgáraink és testületeink sorakozni fognak az alapítók közé, községeink pedig megaiakitandják a mezőgazdasági-előleg-egylete- ket, s létre jön nálunk is a kisbirtoki hitelszervezet, melynek áldásai minden néposztályra, minden rend és rangra kihatók lesznek! Adja Isten, hogy úgy legyen!!! Lörinctfy Jánot. F Ál. R G A. §£Emlékkönyvbe. (H. Endre barátomnak.) Kürthy Jenő. Mit gondolsz te, mi a kedély ? — Az e ! s ő lefényképzett ív. Mutatja az egész valót, De fordítva, és negatív. Nem kivánom — de ha egykor Tudni fogod : m i a z é 1 e t, (Ha szerettél, ha csalódtál) Kacagni fogsz — ha túléled. . . Vagy szerettél? — szived, lelked Lebüvölte egy szép alak ? — Szerencsétlen ! ez már elég, Hogy amíg élsz, sirassalak! . . És csalódtál. — Természetes ! Arcod, szemed erről beszél ! — Lásd, a nö-sziv csak egy nádszál, S szerelme a — kerengő szél. . . Ha látsz tavaszt, midőn az ég Majd elborul, majd meg kékes : Gondold meg, hogy: D|e szeress, mert A csalódás — nevetséges! Hány esküdözte már nekem, Hogy rám gondol végpercén is. — És én jámbor, mit tehettem ? . . . Visszaesküdöztem én is ! Hány beszélte szép szavakban, Hogy nélkülem ö nem élhet ! — Kettőt fordult, egyet gondolt, És . . és . . egy más nejévé lett. — Színház voit csak. Tanultuk a Szerepeket szépen együtt. S ha meguntuk, harag nélkül Elbúcsúztunk . . s elfeledtük. Vagy ha később találkozánk : Mosolygtunk egymásra szépen . . . — ügy, mint az le volt pingálva Az utolsó divat képen. Láttad, midőn tavasz fölött Az ég oly szép, enyhe, kékes ? S nem gondoltad önkéntelen : Hogy szeretni milyen édes ! ? Mily szende volt! A szerelem Ragyogott szép arcán, szemén. — Se ragyogó szendescgnek Mily ártatlanúl hittem én? Feltettem volna éltemet, Hogy szeret, valóban szeret ! — És valóban szeretettig, De — nem egy e d ü 1 e n g em e t ! . . Ne higyj a köny, amosolynakl Sőt kacagd kiakönyeket! — Különben az ö mosolyát Élteden átkönyezheted! Apróságok. Egy hírneves festő egykor egy előkelő urat festett m e 11 k é p- ben. À festmény általános tetszést s bámulatot aratott az illető arcképezett családja s ismerősei körében. Véletlenül a szobába vetődött az illető úr esizmatisztitója is, kitől a jelenlevők azonnal megkérdezék, ösmeri-e azt, kit az arckép ábrázol. A csizmatisztitó bámész arcot vágott, s hosszas szemlélés után azt válaszolta, hogy
