Eger - hetilap, 1876
1876-09-07 / 36. szám
XV. ér-folyam. 36. szám. 1876. szeptember 7-én. Előfizetési dij : Egész évre Félévre Negyed évre . Egy hónapra Egyes szóm . 5 ft — kr. . 'i ft 50 kr. . 1 ft 30 kr. . - -15 kr, - t2 kr, EGER Hirdetésekért. minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegad fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön, Kiadó hivatal : a lycenmi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Hevesmegye alakuló közgyűlése. Heves megye, f. évi szept. 4-én tartá alakulásának rendkívüli közgyűlését, s ugyanez alkalommal ünnepié kettős megyénk volt, — s az uj Heves megye újonnan kinevezett főispánja, Beöthy Lajos ö mlga, főispáni székébe iktatását. A közgyűlés,^számos megye-bizotts. tagok részvéte mellett, következőleg folyt le: Isaák László alispán előterjeszi, hogy a mai napra összehívott rendkívüli bizottsági közgyűlés kettős tárgyát az 1876-i XXXIII. t. c. értelmében való megalakulás s a főispáni beigtalás képezvén, az eddigi szokáshoz kepest mindenekelőtt egy küldöttség lenne választandó, mely a megyének kinevezett főispánját a gyűlésbe bivja meg. Mely előterjesztés átalános helyeslésre találván, az alispán elnöklete alatt Balogh István és Fülöp József bizottsági tagok, a főispán meghívása végett, kiküldetnek. Az eltávozott küldöttség megbízatásában eljárván, annak élén a megye kinevezett főispánja nem sokára megjelen s az összegyűlt bizottsági tagok élénk éljenzései közt elnöki székéhez érvén, átadja, felolvasás végett, a Heves megye főispánjává történt kineveztetésé- röl szóló okmányt, melynek felolvasása után a szokott főispáni esküt a gyűlés szine előtt leteszi, s főispáni székét a következő ünnepélyes beszéddel foglalja el : Tisztelt bizottság ! Mint a felolvasott belügyminiszteri leiratból megérteni méltóz- tattak, 0 császári és apostoli királyi felsége, belügyminiszter úr ö nagymélióságának előterjesztésére f. évi aug. 8-án kelt legmagasb elhatározásával az 1876. 33-ik t. c. érteimében alakúit ezen tisztelt megye főispánjává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatván ; midőn jelenben főispáni székemet elfoglalom, nem habozom kijelenteni : hogy megosztott érzéssel teszem ezt, fájlalom ugyanis egy részről azon százados kötelék megszűnését, tnelylyel ezen díszes megye Külső-Szo'nok megyével volt összekapcsolva, másrészről pedig nagy örömemre szolgál, bogy a t. bizottság diszes körében úgy érzem magamat, mintha csak tovább folytatnám főispáni működésemet, holott pedig ma újból kezdem meg. Azonban bár e változott megyei közigazgatási rendszer mellett most már sokkal több teendő, sokkal több kötelesség s igy nagyobb feladat és nagyobb felelősség vár reám, mint nehezült akkor, midőn még mint kettős megyének főispánja lenni szerencsés valék: mindazáltal a t. bizottságnak most sem Ígérek többet, mint ígértem akkor. ígérem ugyanis és ünnepélyesen fogadom, hogy most is mint előbb, főispáni minden kötelességem teljesítésében pártokon felül emelkedve, törvény s alkotmányszerüleg, biven és részrehajlatlanúl fogok eljárni. ígérem továbbá s ünnepélyesen fogadom : hogy most is mint előbb, a tisztelt megye, a tisztelt bizottság, és a bizottság minden egyes tagjának jogait, nemcsak tisztelni, de ha kellene, ha szükség volna rá, védeni is fognám mindenha. Szabadjon tehát ennélfogva reméllenem, hogy a t. bizottság most sem fogja tőlem megtagadni, irányomban eddig tanúsított kiváló jóakaratát, hazafias támogatását, nagybecsű bizalmát, és amint nem tagadom: hízelegni szerettem magamnak, — szeretetét sem. És ba mindezt megnyerhetem, bátran nézek most is feladatom elé, most ha megfogytunk is számban, de az alkotmányos szabadság, a haza és a trón iránti szeleteiben szintoly erősek ós egyek maradtunk és vagyunk most is. Hogy pedig hazafias törekvéseinket, működésünket süker kövesse s koronázza, fökép a tisztviselő urak ügybnzgalmára és tevékenységére van szükségünk, remélem tehát és felteszem rólok, hogy a bennök helyzeti bizodalomnak és várakozásnak egész odaadással megfelelve, a t. bizottság teljes megelégedésére fogják teljesíteni kötelességeiket. És most kérem a mindenhatót, hogyáraszsza áldását at. bizottságra, az egész megyére és annak minden egyes lakosára, — at. bizottságot pedig arra kérem, hogy engem továbbá is nagybecsű hazafiul indulatában, barátságában és szeretetében megtartani méltóz- fassék. Éljen a haza, éljen a király ! ! ! Ezen, a bizotts. tagok többszörös éljenzései közt folytatott, s igy is bevégzett székfoglalóra, megyénk derék főjegyzője, Zalár József, Heves megye nevében, válaszolólag, következő lelkes beszéddel üdvözlé főispán ő migát. „Heves és K.-Szolnok vármegyék különválasztása, mint ez a mai napon végrehajtott törvényben kifejezve van, immár bevégzett tény. Rég tudtuk mi már, hogy e poharat ki kell ürítenünk, ügye- keztünk is hozzá szoktatni magunkat e gonuolathoz ; de azért nem találjuk kevésbbé keserűnek e pohár tartalmát, s kedélyünk *e gondolattól meg mindig idegeü. Még ezután kel! s tán csak lassan fogunk megbarátkozni ez uj helyzettel, mert a múltat feledni nem könnyű leszen. Hogy is ne ! Midőn azoktól kell megválnunk, kikkel több mint bárom századon át egy háznép valánk, s nem csak testvérek, jó barátok is, kikkel együtt virasztók a hon gondjait, kik együtt védték itt velünk az alkotmány megtámadt sáncait, s kikkel együtt tűztök ki s vészben, viharban fennen lobogtattuk a haladás s reformok zászlaját. . Mily szép napok ! mily megható visszaemlékezések ! Ifjúság, lelkesedés, remények napjai, jókedv, barátság, vendégszeretet fűszerezte társas élet le a Mátrától, széliében a Tiszán innen és Tiszán túl, s ha a pezsgő vér itt-ott tulcsapongott, ez csak a későbbi nagy események előre vetett árnya volt, midőn a forrongó tetterő daliássá gához méltó tért talált, és megmutatta, hogy azt a pezsgő vért ki tudja a hazáért ontani . . . Dicső egy áldozat volt, bár ba célt nem ért. A nemzet lelke gyászt öltött magára, s ismét csörögtek láncaink. Itt téptük le a láncokat is együtt, itt e teremben, az események újabb fordulóján — megilletődve szorítván kezet, mint az egymástól elzárt jó barátok, midőn kilépve börtöneikből, melyekbe nem a törvény dobta őket, egymásra ismernek s büszkék reá, hogy egyik a másikban nem csalódott s a megpróbáltatásnak sanyarát mind- annyiok dicsőén állta ki . . . Ettől fogva ismét egyek valánk — s most meg kell válnunk — bucsuzatlanul ! — De bármily nehezen essék a válás e perce, meg kell nyugodnunk rajta : törvény rendelé. Úgyis csak egy szó volna a búcsúnk — s ezt a távolban is megértik ők — : hogy amint eddig testvérek valánk, ezentúl meg jó szomszédok legyünk, s mit eddigelé egyenkint tevénk, ezentúl mint törvényhatóságok versenyezzünk a küzdő pályán, bol a mun- kadij maga a jól elvégzett munka, mely ekképen a baza hasznára válik ... s kivánjufc nekik: hogy uj helyzetükben annyi rokonszen- vet, szeretetet s testvérekül oly jó barátokat találjanak, mint milyenek hozzájok mi valánk !... A nap érmének másik oldala örvendetesebb. Sőt egészen örvendetes, teljesen kielégítő, mindnyájunktól várt, közösen óhajtott esemény hirdetője, s ez az, hogy szeretett és tisztelt s az egész
