Eger - hetilap, 1876
1876-08-24 / 34. szám
XT. ér-folyam. 34. szám. 1876. augusztus 24 én. Előfizetési dij : Egész évre . . 3 ft — kr. Félévre . . . 2 ft 50 kr. Negyedévre . . 1 ft 30 krEgy hónapra . — 35 kr. Egyes szám — 12 kr. 1 Hirdetésekért: minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegad <* fejében minden hirdetésié 1 30, nyilttérben egy pet't sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó-hivatal : a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Az iskolai takarékpénztárakról. (Folytatás.) Két terjedelmesebb önálló értekezés van irodalmunkban, mely e kérdést tárgyalja. Egyik Kentssey Kálmánnak : „Az iskolai takaréktárak" cim alatt a nemzetgazdasági egyletben tartott felolvasása, a másik Laurent é. Kenessey értekezésében azt bizonyítja, hogy a takarékosság, a jövöröli gondoskodás erénye az államok létezésének sine qua non ját képezi ; arra hivja fel a nemzetgazdasági egyletet, miszerint munkáljon oda, hogy a takarítás, a jövöröli gondoskodás nagy eszméje a gyenge gyermek-tömeg szivébe csepegtessék be — az iskolai takarékpénztárak által. Hogy a takarékosság erény : ez annyira kétségtelen még nem- zetgazdáink előtt is, kik talán épen azért csináltak annyi millió deficitet a nemzetnek, hogy ez annál biztosabban ràszorittassèk a takarékosság erényének gyakorlására !? Szinlén felül áll minden kétségen s régen elfogadott paedagogiai igazság az, hogy — mint minden erényt — a takarékosságot is a gyermeki korban kell az emberbe beoltani, s bosszú, kitartó oktatás által mintegy természe tévé változtatni. Erkölcsileg ugyan is a növendékek krajcárjaiknak kéuyök kedvök szerint — csemege, néha szivar — vagy más haszontalan, sőt olyktr veszélyes tárgyra szabad elköltése s többnyire pazarlása helyett, melyből torkosság, cserélgetés, elcsábítás, csalás, rendetlenség s egyéb rósz eredni, s rá a bíráskodást igénylő sok panasz következni szokott, a takarékosságon kiviil nem csak saját vagyonuk, hanem társaik tulajdonjogának megbecsüléséhez, az igazság szeretet éhez, mértékletesség , rend- és pontossághoz szoknak. Anyagi tekintetben pedig már az, hogy ba a gyermekek akár szükségleteik fedezésére, akár ismeretüket gyarapító, vagy hasznos mulattató valamely érdekesebb tárgy beszerzésére vonatkozó igényeiket krajcárjaiknak megtakarítása által saját erejükből kielégíteni bírják — sokkal hasznosabb és előnyösebb, miniha pénzöket a mandoletti- vagy gyliinölcsárusuál helyeznék el, és —tán épen akkor szükségben levő — szüleiket kellene zaklatniok. Valódi áldását azonban csak a jövendő fogja meghozni, amidőn a takarékosság megszokása által mind maguk, mind mások baján segíteni képesek lesznek, sőt a csemegézés helyett a nélkülözés által lelkierejök edződvén, még az áldozatokkal járó hazafias erények gyakorlására is alkalmasokká válnak; — a hazát pedig csak is ilyenek, nem pedig a könnyelmű tékozlók boldogítják. A gyermeket takarékossághoz, mint minden jó és üdvöshöz a szülőkkel karöltve szoktatni az iskolának nem csak hatáskörébe, de kötelméhez tartozik. Igen, mert az iskola nem csupán oktat, hanem egyszersmind nevel is, és pedig nem oly megszorított korlátok között, hogy a takarékpénztár kezelése a tanitói tekintélyt megrontó foglalkozás, az iskolai nevelés körébe bevonható ne lenne. — Tanitók tekintélyüket attól, hogy rajta az iskolai takarékpénztár kezelése csorbát ejthessen, ne féltsék, és pedig azon oknál fogva, mert a tanitói tekintélyről, nézetünk szerint : a gyermek a hozzá nyájasan leereszkedő, nem csupán szellemi kiképeztetését, hanem szive nemesítését is eszközlö, e mellett mind a jelen, mind a jövendő boldogságát szivén hordozó s atyai szeretettel e őmozditani buzgón törekvő tanítóját ha valami magasabb lénynek nem tekinti is, de szereti, és pénzecskéjének gondozásáért nem szolgájának tekinti, hanem mint szüleinek jóakarata helyettesét méginkább becsüli és tiszteli. — Ebből az is következik, hogy e mellékes, de a tanitói magasztos hivatással legkevésbé sem ellenkező, hanem igen is illő és nagyin csekély időt igénylő foglalkozás mellett a tanító megszentelheti, sőt csak is így szenteli teljes lélekkel minden erejét a tanügynek. Tehát a gyermek az iskolai takarékpénztárak által a torkosságtól elszokik és vágyait fékezni megtanulja, banem azt is állítjuk, hogy ez mind magára, mind az államra nézve nem kis nyereség, és ba „az emberi tökéletesség létiájár egyszerre tiz fokkal" nem is, de idővel. lassankiDt akar százzal „fölebb emelkedik" mint a dédelgetett nyalogatók. Veisz Bernât Ferenc nemzetgazdász azt adja elé, hogy a gyenge fiatalságot kell szoktatni ösztönözni a takarékosságra, a rendre, hogy jókor tanulja a különbséget a „vagyon" „teher" és „nincs11 között, hogy már ekkor tanulja meg, hogy a takarékos m i n- d e d t elérhet, ellenben a könnyelmű pazarló semmit sem. Tegyük fel, hogy két testvér jár iskolába, mindenik kap hetenkint 10 krajcárt szabad használatra. Az egyik vesz rajta — rendesen — egészségrontó nyalánkságot, a másik pedig átadja azt a tanítónak, — azon jó tanítónak, a ki öt a takarékosság hasznos következményeiről felvilágositotta, — a takarékpénztárba való elhelyezés végett. Félév múlva az elsőnek semmije sincs, se pénze, se nyalánksága, a másiknak pedig két és fél forintja van, és ezenfelül még a kamat is. Egy forinton vesz édes anyja névnapjára, természetesen annak nagy örömére, valami kis ajándékot, másik testvére nézi, bámul, sir. A tanító rábeszélése folytán megbánja előbbi könnyelműségét, s kezd ö is takarékoskodni. De nemcsak e következményre lehetünk elkészülve, hanem arra is, hogy sok esetben maguk a szülék is követik a jópéldát, a mint azt valósággal tapasztaltuk is már kereskedelmi akadémiákban, és tapasztalták Franciaországban, Belgiumban és másutt. Kenessey, beszédében azt moudá: „az, orvoslás módja bár nehéz, de igen egyszerű, valódi Columbus- tojás; a ki nem takarékos, azt rá kell vezetni, tanítani, szoktatni a takarékosságra." G ő t h e alkalmilag egy család-apáról beszélőinek nevelési rendszere főkép abból állott, hogy gyermekeit arra szoktass:, legyenek készek minden percben va’amely örömről vagy élvezetről lemondani, s azt állítja, hogy födolog abban áll, hogy az ember tanuljon magán uralkodni Olipbant hasonlót mond, a következőkben: „a siker egész titka nem egyéb, mint önmagát megtagadni tudni. Csak kezdeni kell, csak a józan ész a szenvedélylyel küzdött első csatában győzzön az első ; már aztán a nyereség boldogító, eredmény- dús lesz, s a többi magától következik. A megszokott takarékosság különös varázs-erővel bir; az maga is nagy töke. Ha a gyermeket meghagyjuk ama rósz szokásában, hogy minden krajcárját gondatlanul csecsebecsére költse ; akkor mindannyiszor, a hányszor pénzt érez zsebében, szintúgy viszkető nyugtalanságot fog érezni mindaddig, a mig azt el nem prédálta. S hogy mi e szokásnak későbbi következménye, azt hiszem, nem szükséges bővebben magyaráznom. (Vége köv.) Szegedi levelek. (Eredeti tudósítás saját levelezőnktől.) Szeged, aug. 19. 1876. Az első benyomások hatása alatt irom e sorokat. Nem birja ugyan toliam visszaadni, azon lázr s lelkesültséget, a melyet érzek a látottak, és hallottak felett, de levelem ziláltsága okvetlen tanúságot fog tenni azon benyomásokról, melyeknek erisjuratioja alatt vagyok jelenleg is. Ha nem volna kötelességem e lapok olvasóit a legközelebbi
