Eger - hetilap, 1876
1876-01-27 / 4. szám
27 így vág)mik különösen a házasság nyilván-jogára, hol a helyi statútum mérvadó, mint mondók, az ujoncozásná!, s minden életpálya választásánál. Az igazgatásnak a magában véve szabad házassághoz való viszonya t. i. azon alapszik, hogy a házasság, társadalom, nemzetgazdászati és végre tisztán populationistikai tekintetben, a népességre általában és egyesek jogai s kötelességeire határozó befolyást gyakorol. Az örökösödési jognak végre csak nem egyedüli alapja. Nem vág-e ez a törvényhozásba? S ha ezen jog az autonómia követelményeinél fogva a községek felügyeleti, sőt szabályozási tárgyává tétetik, oly országban mint a mienk, hol a házassági viszonyok vége'rendezése még csak púim desiderium, nem öltend-e minden helységben más-más alakot, mi aztán minden lesz, csak a jog alakja nem ? íme, csak ennyiből is mennyire látható, hogy mily sürgős szükségünk van közigazgatási kormányuk rendszeresítésére. De nálunk az a hiba történt, hogy mivel nagyon boldogítónak láttak más nemzeteknél az autonómiát államkormányzatunk minden rétegébe áttenni, — átültettük azt szükséges praecedensei nélkül. S igy nem lesz aztán csoda, ha a gyakorlati alkalmazásban csak nem minden nyomon s lépten hallani fogjuk Encelad jajgatásait. L'órinczfy János. Megyei élet. Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1875 dec. 13-án Beöthy Lajos főispán elnöklete alatt tartott rendes bizottsági közgyűlésén következő ügyek tárgyaltattak : Olvastatott Komárom sz. kir. város közönségének az 1870. 42 t. c. módosítása iránt a m. k. belügyministeriumhoz intézett felirata, a közigazgatási szakosztály véleményes jelentése folytán, azon módosítással pártoltatik, hogy a kérelmezett törvényváltoztatás a megyékre is kiterjesztessék. Olvastatott az igazolási választmánynak f. évi november hó 20-án 35—V. 75. sz. a. kelt jelentése, mely mellett a legtöbb adót fizetőknek az 1876-ik évre kiigazított névjegyzékét s a választott megyebizottsági tagoknak, a f. é. október búban megejtett választások alkalmával megválasztott s igazoltakkal kiegészített névsorát terjeszti be. A legtöbb adót fizetők bemutatott névjegyzéke megerösittetik, s annak, valamint a választottak névjegyzékének egyik példánya, hivatkozva a f. év október 13-án 11451 sz. a. kelt aiispáni jelentésre, tudomás végett, a m. k. belügyminisztériumhoz fölterjesztetik, — egyúttal ismételve kéretvén, hogy, miután a kir. adóhivataloknak a legtöbb adót fizetőkről szóló kimutatásai a célnak nagyobbrészt még folyvást meg nem felelöleg szerkesztetnek, e tárgyban az 1874 juaius 10-én 4542—a. sz. a. kelt aiispáni fölterjesztés értelmében újra intézkedés tétetik. A bemutatott névjegyzékek másod-példányai, t ovábbi eljárás végett, az alispánnak adatnak ki. Olvastatott a községi faiskolák rendezésével megbízott m. kir. ministeri biztosnak f. é. október 30-án kelt megkeresése s a közigazgatási szakosztály véleményes jelentése folytán Veszprém megyének a községi faiskolák felállítása s berendezésére vonatkozó s a földm. ipar és kereskedelemügyi minisztérium által is ajánlott szabályrendelete, a faiskolák kezelésére vonatkozó s ahhoz csatolt utasításokkal együtt, úgy, amint azt a közigazgatási szakosztály, a helyi viszonyok által indokolt kihagyások- s változásokkal, és a min. biztos által javasolt járási faiskolafelügyelök felállításáról szóló intézkedéssel megtoldva, előterjesztette, de mégis azon hozzáadással fogadtatik el : hogy a szabályrendelet első pontja a következő kiegészítést nyerje: „Hol már kellőképen berendezett s a célnak különben megfelelő faiskolák vannak, azoknak, ha egy, illetőleg félholdnál kisebbek is, fectartása s tovább művelése megengedtetik.“ Ezen ekkép elfogadott szabályrendelet, mellékletével együtt, a „Körözvényi lapban11 közhírré tétetik s kötelező rendszabályként kihirdettetik ; egyszersmind pedig, tudomás, ahoz való alkalmazkodás, a járási faiskolafelügyelök megválasztása és a községeknek további utasitása végett, a szolgabiráknak azzal adatik ki, hogy a szabályrendeletek kihirdetésére nézve fenálló szabályt szem előtt tartsák. Minthogy azonban e szabályrendelet alkotásával főleg a szoliskoláskorukban pedig felhasználtak mindent arra, ho gy egymást szekirozzák. Ha Gazsi deák-háboruk alkalmával a suszterlegények ellen küzdött, biztos lehett, hogy Mengyi a kaptafás regement soraiban harcol, — s mindketten tudhatták, hogy Bódi nem fog késni, s nyakukra hozza a kapáslegényeket. Véletlenségböl egy classificátió alkalmával egymás mellé kerültek. Lett scandalum. Az egész osztály egyszerre allarmirozva volt, s átaláno3 re- volutiótól tartva, kénytelen a tanár már az első órában egy-egy tanulót ültetni közéjük — streifa gyanánt. Az egyetemre menve elhagyják ugyan a deákos vexákat, e helyett azonban teljesen ignorálják egymást. Miután Tószeghet, Tószéket és Tószéllt birtokukba vették, és a közös gyász némileg enyhült, ismét kitör a régi gyülölség. Tószéky, a közös bakter centrális ura, belitteti a közös dob fenekét, s egy-egy dobverőt küldve a szomszédoknak, megüzeni, hogy ha dobszót akarnak hallani, csináltassanak a dobverőhöz dobot, és pedig legcélszerűbben teszik, ha Ziska példáját követve, saját bőreiket testálják e célra. Tószegby és Tószéily erre felsáncoltatják a Tószékböl faluikon átvezető utakat, s visszaparlamentirozzák, hogy ha ezután Tószékböl ki akar menni, vagy tanuljon meg repülni, mint Ikarus, de akkor is jó magasan, nehogy véletlenségböl valami kerülő gémnek nézze, és lepuskázza; — vagy hozasson magának Amerikából egy pár olyan bocskort, melylyel a mocsár tetején is elsétálhat. Vármegyére kerül a dolog. Az útból nagy per támad, de végre is Tószéky részére dűl el. A két alperes apellál, és ismét apellál. Tószéky a legfelsőbb kedvező Ítélet után öt szilaj csikót fel- csengözve toporzékol át a peres utakon. Szép dolog Tószeghy- és Tószéllytől, hogy csak saját, útra néző ablakaikat falaztatták be, a helyett, hogy farkas-vermekkel rongálják meg az utat. A per elmúlt, de az ellenségeskedés maradt. . . . Nem volt azon időben szebb három leány három vármegyében, mint Zalay Minka, Linka, Tinka. Nagy dolog már magában a szépség (is, hátha még ahhoz szép szellem, és szép lélek csatlakoznak. Találkozunk az életben bájos jelenségekkel, kiket nézni élvezet, — de amint ajkaikat felnyitják, megszólal a páva . . . vagy még ennél is gonoszabb. . . Mig ellenben vannak, kik alig csinosak, de ha egyszer beszélni kezdenek, működni kezd a btibái, s az ember azon veszi magát észre, hogy meg van varázsolva, mint Rinaldo királyfi az Armida- féle boszorkányfészekben Tassonál, azon egy kivétellel, hogy nem változik hallá, mint a nevezett kronprinz és társai. A három Zalay-lány elbűvölte először a szemet, azután a szellemet. Tószeghy, Tószéky és Tószélly, mintha csak összebeszéltek volna, bárom különböző oldalról egyszerre hajtatnak be Zalay udvarára. Lányos házaknál egy jómódú fiatal ember megérkezése is nagy revolutiót idéz elő, hátha még egyszerre hármasával jelentkeznek. Az öreg Zalay (nem több ugyan még 40—42 évesnél, de már megszoktuk öreg epitetonnal tisztelni a felnőtt leányok atyját) azt sem tudja hamarjában, melyik vendégnek szorongassa kezeit. A mama (a mamák azonban csak mamák maradnak 60 éves korukban is) siet irtóháborút rögtönözni a baromfiak között. A három grátia pedig titkos sietséggel igazgatja egymás toillettejét. A három fiú belép. Gazsit azonnal lángra gyújtják Minka lángoló szemei. Mengyi szive hatalmasan kezd dobogni Linkáért. Bódi halálra kész Tinkáért. (Ezekkel ugyan katonásan végeztünk, gondolják az igen tiszteletre méltó olvasók, — de mit tehetünk, ha egyszer a dolog igy történt ? . . Különben azon láng, mely akkor kezd csak lobogni, midőn megismerkedtünk hölgyeink vagyoni szépségével, — sa kebel azon érzése, mely akkor kezd jelentkezni, midőn tudomásunkra jut, hogy a papának nincs kebelezett adóssága, — nem olyan szerelem, mit három ily derék regényhőssel egy papírra írhatnánk.) (Folytatás köv.) $
