Eger - hetilap, 1876

1876-07-27 / 30. szám

vén müértö, e szoborremekek közöl csak azokat említem föl, melyek mérvük, vagy hatásuk tekintetében rám kiválóbb benyomást gyakoroltak. Nagyszerű a négerszabadság bronz-szobra. Ez egy óriási négerszobor bronzból, tárt karokkal. Jobbjában az összetört rablánc, baljában Lincoln rabszolgaság-eltörlő irata 1863. jan. 1-től. Az olasz tárlatból leginkább feltűntek nekem: „La Bagnante“ Tan- dardinitól; „Angelica“ Rossitól; „Lucifer11 Calvitól; „Az angyal csókja11 Bergonolitól ; az ifjú Hannibal, amint egy saskeselyüvel birkózik, bronz-szobor Epinaitól ; egy doboló kis gyermek, Braga Enricotól; labdázó gyermekek; Éva, amint a tiltott almába harap; és egy fátyolozott női alak oly művészi tökély- s élethüséggel teremtve, hogy én az első benyomás hatása alatt önkéntelenül először is a fátyol alá pillantottam. A nagy számú Vénusok, Hébék, s egyéb istennők oly bájosak, miszerint most már épen nemcsudálom, hogy Pigmaleon belebolondult Galatheájába.

Hogyan fessem én a Horticulturalhali“-t, mely a tropikus világ nagyszerűség- változatosság-, ragyogó szinpompa- s kábító illatárban minden képzelmet fölitlhaladó, s az „Ezeregyéj4* ábrándképeit megvalósító Flóráját egyesíti, termő fáival, virágzó cserjéi- s levél-növényeivel ? midőn a költészet legkevébbé kenyererem ! — Az „A g r i c u 1 t u r a 1-h a 1 1“ is nagyszerű s rendkívül érdekes. Kár, hogy nem időzhetem soká Brazília gyapotháza, California bámulatos terményei, Mexikó, az egyesült államok gazdagsága leírásánál. Egy szerény kis helyecskét foglal el itt Ausztria-Magyaror- szág, — mely körülmény valóban elszomorított. A pesti gyapjumosó részvénytársulat s a gr. Károlyi által kiállított gyapjúin kivttl alig láttam itt hazánkból egyebet. Igaz, bogy a dohányt illetőleg Cuba itt a királynő ; de ha más nemzetek nem riadtak vissza a versenytől, hazánk sem vallott volna szégyent dohánykiállitásával. Legbotrányosabb azonban azon körülmény, hogy hazánk hírneves borát Magyarországból csupán 14, mondd : tizennégy palack bor képviseli, melyet az erdélyi pime-egylet állított ki. Azonkívül még néhány bécsi borkereskedő kiállításában láttam magyar, s ezek közt egri bort is ! Én mint elkésett Nachzügler, s anyagi viszonyaim miatt is, mint kiállító itt nem szerepelhetek, s azért boraimat a Jury nem is bírálandja meg. De ha meg vagyok is elégedve, hogy a Machinery-hallban egy kis sarok-szekrényt kaphattam, hol az idehozott kevés boromat elárusíthatom : mégis fáj a szivem,

ha arra gondolok, miszerint, ha anyagi erőm bírja, mily roppant ösz- szeköttetéseket szerezhettem, s mily üzleteket csinálhattam volna én itt, mily hátrány ez úgy az én kedves szülővárosomra, mint reám nézve!? No de hiába ! csak igy jár minden a nap alatt!.. Egyéb hazai terményeinket szerény kiállításban pezsgő, borovicska, búza, liszt, kender, keserű viz stb. képezik.

De majd elfeledem,hogy magyar — vagy legalább magyarnak keresztelt — bort egyebütt is találhatunk, sőt ihatunk. És pedig „Kohn bácsi magyar csárdájába n“ (hungarian vine-pavillon), mely a japáni ház mellett szerénykedik, s a tetején lobogó nemzeti zászló megpillantására feldobog a magyar ember szive. A sátorszerü épület tágas ivószobája nemzeti színnel van díszítve, s az oszlopokat és falakat magyar nevezetes férfiak, s magyar történelmi és népviseleti képek ékesítik. Kohn bácsi, a csárda tulajdonosa, 1849-ben halálra volt ítélve, de e büntetését a pesti izr. hitközség Haynaunál 20,000 frton 10 évi várfogsággal váltotta meg. Kohn ez idő szerint A nerikában magyar borokkal kereskedik. A csárdában három magyar fickó zsinóros dolmányban, szolgál a vendégeknek.

Egészben véve hazánk a philadelphiai kiállításon lehangoló- lag szerény képet mutat. A már fölemlitetteken kívül még a dub- niki opálok, Lőrincz István budapesti cipész szépen kivarrott kordován csizmái ; Dorner Emilia pompás hímzésű battist-keszke- nöje stb. érdemelnek figyelmet. A magyar kiállítási tárgyak az osztrák osztályban vaunak elszórva. Hazánkból mindössze csak 27 — ezek közt 17 termény-kiállító van az amerikai világtárlaton, — mi nem is ép csuda, ha meggondoljuk, hogy az országgyűlés e célra csak ötezer forintot szavazott meg !

Az amerikai államok közöl, természetesen a főhelyet mindenütt az egyesült államok foglalják el. A parancsnokság nagyszerű épületében kicsinyben mindaz föltalálható, mi az egyesült államok nagyságát jelöli. Van itt posta, hol a kiállítás tartamáig használható Centenniel-Envelops (bélyeges levélboritékok, miknek egyikében jelen soraimat is küldöm) készülnek; távirda-hivatal ; meteorologiai észlelde; hadi hajók, fegyverek, óriási ágyuk stb. a legprimitívebb kezdettől az eddig elért legtökéletesebb szerkezetig; világitó torony, s ezer és ezer tárgy, melyekről a fdlvigyáző hadfiak a legelőzékenyebb módon adnak fölvilágositást — kár, hogy-«TÁRCA.»A Perpetuum mobile.

— Örök-mozdony. —

Elitéljük a bachrendszer beamterait, pedig ha nem volnánk elfogulva, dicsérnünk, hogy ne mondjam csodálnunk kellene őket !

. . . Beköltözik Sziléziából egy borbélylegény 1850-ben, 1859-ben mint nagyságos urat látjuk, 1860-ban mint nagy hazafit, 1867-ben mint képviselőt.

. . . Hozzánk szakad Csehországból egy pincér, ki minenét elbírta szállítani magával egy zsebkendőben.

Néhány év múlva hausherr, s nem sokára gazdag magyar föld- birtokos, virilis gyermeke a honhazának.------Képzeljük magunkat az ö helyzetükbe, s emeljük meg

a kalapot !

Rosskalb Gundibart múltjáról soha sem beszélt, ami rám nézve mindenesetre nagy kár, mert megtölthetnék vele néhány lapot.

Ismeretségünk akkor kezdődött, midőn megsüvegeltem naponta legalább négyszer.

Jha ! igy hozta azt magával az iskolai törvény, melynek azon pontja után, hogy : „szigorúan ti 1 tátik a dohányhás !“ — közvetlen következett : „a hivatalnok urak előtt kalapot emelni megha- gyatik!“

Én tehát sok ideig süvegeltem nem Rosskalb Gundibartot, hanem a törvényt.

Egyszer azután összejöttünk Bronz Markalf segédjárásbirónál, aki előtt végtelen gráfiában voltam, mert Tusnelda kisasszony lányát a táncórák alatt rendesen én váltottam meg a petrezselymes széktől . . . más ember egy fordulás után megsántult a lába alatt.

Istenem, mily szép pár voltunk mi!

O egy jóeröben levő tisztességes idejű hajadon-angyal.

Én egy roszkarban levő normalista gyerek.

Belekapaszkodtunk egymásba.

Ha én jobb lábbal indultam, ö a balt mozgatta, és oly ügyesen

tudta sorát intézni, hogy másfél taktussal mindig megelőzte & zenét.

De Bronz mama ö nagyságának mégis nagyon tetszett mindez, és soha sem mulasztotta el a tánc óra után saját nagyságos kezével megpucolni verejtékes homlokomat, és zsebeimet tele tömni fügével, datolyával, cukros mandulával, melyekért azon idöszerint szívesen engedtem volna láboltatni lábamat három Tusnelda által is.

Igen, tisztelt hölgyeim, azok, kiknek megadta már vagy meg- adandja még a sors azon balszerencsét, hogy velem kell szenvedniük egy-egy keserves walzeroo, mazurkán át — ne engem szidjanak, hanem megrontóimat: Tusneldát és a Bronz mama csemegéit!

.. . Tehát ezen Bronzéknál találkoztam először Rosskalb Guudibarttal.

Bemutattak bennünket egymásnak.

Számfölötti — segéd szolgabirói — helyettes tollnok volt az istenadta !

Ezen bemutatás után már ö kiabált nekem az utcán messziről, hogy „karsamadiner !“ és ha csak szerét tehette megfogott, eicepelt szállására, per tu pajtás lettünk, s végre megtanított pipázni.

— Most már boldog vagyok, — kiáltja a pertusággal járó barátságos puszi után az ö utánozhatlan kiejtésével, — feltaláltam azon keblet, mely előtt kitárhatom reményeimet és fájdalmaimat.

Biztattam, hogy csak tárja ki.

— Lásd ... én szeretem Bronz Tusneldát ... és ö is szeret engem. „

Meglepetésemben szavam elállóit ; — de hát lehet e azon csodálkozni, ha egy normalista valamin csodálkozik ?

— Neki van szép neve, szép arca, szép lelke, és ezer szép tulajdona — egyéb semmi.

Nekem van 425 frt 19 krajcár évi jövedelmem . . . puuktum.

Azt hiszem, boldogíthatnék egymást, de szülői kicsinyük e parthiet, keveslik jövedelmemet.

Én tehát erősítve szerelmemtől — várok ... ö is vár, mig