Eger - hetilap, 1876
1876-07-27 / 30. szám
235 nyelvüket s főleg a mükifejezéseket, nem értem. Vannak itt oly hadi hajók, melyek órákig a tenger alá merülhetnek, miből meggyőződhetünk, hogy Nemo kapitány „Nautilus11 hajója (Verne: „Utazás a tenger alatt“) nem tartozik a képtelenségek közé. Itt is látni oly nagy ágyukat, mint a géptárbau levő Kruppféle óriási ágyú, mely egyetlen dísze a géptár német osztályának, s melyet, mint hallom, augusztusban visznek innét — Törökországba. Egyszeri töltése állítólag — nem több ?00 font lőpor- és egy darab 1200^ font súlyú golyónál ! Itt, az „United Staates Gouvernement“-jában látni a Washington-ereklyéket, u. m. diszkardjár, öltözetét, tábori evőeszközeit, valamint nejének néhány öltözék-darabját stb. Végül, a bőr és cipő kiállítást, mely szintén egy külön épületet foglal el, s egri cipész-polgártársainknak valóban sok tapasztalat s bámulatra nyújtana alkalmat — mellőzve, még ezúttal csupán a W o m a n-p a v i 1 1 o n t akarom néhány szóval megemlíteni, hol minden kiállított tárgy női kezek müve, melyekben nemcsak a hímzés, varrás, stb. szorosan vett női foglalkozások, hanem a festészet, szobrászat, ipar, szóval minden nemesebb foglalkozás képviselve vannak, mig pedig számos föltűnő remek-müvek által, mi fényes bizonysága annak, hogy az amerikai nők nemcsak a főzéshez értenek ! Utólagosan jegyzek még össze egyetmást, mik soraim írása közben túlterhelt emlékezetemben csak később merültek föl. Boyton kapitány uszógunyáját is láttam itt, melynek segélyével a Pas de Calais csatornát Angol- és Franciaország között átúszta. Érdekesek a vitorlás szánok, s főleg azelmerülhetlen tutajok. Ez utóbbiak léggel töltött fékmentes zsákokból vannak összeállítva, fa-ülőhelyekkel, vitorlák- és kormánynyal. Mondják, hogy elmerül- betlenek, s a tenger minden viharával dacolnak! Láttam egy ilyennel egy tavon próba-menetet is. Vannak itt k ő f ú r ó k, melyek egy gondolat alatt 3—4 láb átmérőjű lyukat fúrnak a legkeményebb gránitba. — A belépti dij a kiállításba naponkint 50 cent. A kiállítók általán igen jó üzleteket csinálnak, nem úgy, mint Bécsben, hol egyébként a krach igen nagy akadályul szolgált a kiállítás céljának. Sőt a kiállítási vállalkozóknak is jó üzletük lesz, mi onnét is gyanítható, mert már eddig minden épületük el van adva, mig a bécsieket, mint tudjuk, nagy részt elvesztegették, a Rotunda pedig még most is ott áll! Grünbaum Ignác. Városi ügyek. 1876-ik évi juli. hó 16-án Eger városa részéről tartott képviselői ülésben következő ügyek tárgyaltattak : A f. év junins 11-én tartott ülés jegyzőkönyvének észrevételnélküli hitelesítése után felolvastatott, a í. évi 1601 számú végzéssel megbízott küldöttség által szerkesztett kérvény, egy állami sóraktárnak Egerben leendő felállítása iránt, mely kérvény általában elfogadtatott, s a pénzligyministeriumhoz felterjesztetni rendeltetett. Felolvastatott Heves- és K. Szolnok t. e. vmegyék bizottságának f. évi 159 számú határozata, melylyel e testület múlt 875-ik évi 4248 számú végzését, a törvényszéki helyiség költségeinek fedezésére vonatkozólag, helybenhagyja. Tudomásul vétetik; a mennyiben pedig most már gondoskodni kell a törvényszék kellő elhelyezéséről, Tavasy Antal polgármester elnöklete alatt Almásy Felix, Csiky Sándor, Babies István, Burik István, Fülöp József, Francz Alajos, Kubik Endre, Lipkos József, Mosóczy János, Petravieh Bertalan, Szederkényi Nándor képviselők és Dusárdy József főjegyző megbizatnak, miként lehető rövid idő alatt véleményt adjanak arra nézve, vajon hol, és mi módon lenne a törvényszék legcélszerűbben elhelyezhető. Felolvastatott a gazd. szakosztály véleményes jelentése, a mészárosok részére adandó külön legelő tárgyában — múlt évi 2847. számú végzés értelmébeni eljárás, illetőleg után pótlás végett jelentést tevő szakosztálynak visszaadatik. Felolvastatott Bach Leó városi számvevő jelentése, mely mellett az 1876-ik évi összes adónemek kivetését bemutatja. Tekintve, hogy e testület f. évi 1190 szám alatti végzésében kimondotta, hogy Bach Leó városi számvevőt, az 1876-ik évi összes adónemek kivetéséért a munka arányához mért jutalomban ré- szesiíendi. Tekintve, hogy az 1876. évi összes adónemek kivetése teljesittetvén, azok a pénzügyigazgatósági által is helyben hagyattak; tekintve végre, hogy ezen munkálatok elkészítése — mely mellett a számvevő a többi számvevői teendőket is teljesítette — 4 havi időt vett igénybe: ennél fogva jutalomképen Bach Leó számvevő részére, 300 f'rt a házi pénztárból kifizetendő, megszavaztatik Felolvastatott Steinfeld Hermannö született Frank Szali kérelme, melyben a város tulajdonát képező 189-ik számú ház bérletét vagy nagybátyám, egy gazdag mézeskalácsos tnegboldogúl, vagy én hivatalomban felboldogulok. Ez képezi reményemet. ... Én a végzet ujjúnak működése fölött elmélkedve, még mindig hallgattam. Hisz az a Bronz Tusnelda lehet ugyan szép nevű, (az apját 8 év előtt Vasas Kristófnak bitták, de a systéma kedvéért sietett magát bronzirozni, — Tusneldát pedig régi barátnői még akkor is Pannának nevezgették, mely névre azonban csak akkor adott feleletet, ha elfeledte magát), szép arcú, (ámbár én részemről soha sem mertem volna ezt ráfogni, félve, bogy ily kézzel fogható hazugságért megaprehendál) ; szép lelkű, s ezer más láthatatlan szép tulajdonokkal teljes, de tény, hogy rettenetes vékonyságú nyakkal, és hatalmas pézsma-szaggal birt (nem is említve lábainak taposó tehetségét) — és épen ezekért nem jöttem eddigelé azon gondolatra, hogy valaki szerethesse. — Ez képezi tehát reményemet, folytatja Gundibart ábrándozva, de van fájdalmam, melyre gyógyszer nincs ! Tusneldámmal csak olykor, egy hétben egyszer találkozhatom, pedig mindig volna száz mondani valóm. O nem tud németül, én nem tudok magyarúl — Írni. Nem cserélhetjük ki gondolatainkat. Rettenetes ! — Csak ez a baj ? — írok én neked akar minden nap egy- egy levelet. — íme ! tudtam én, hogy benned találom fel vigasztalásomat ! — kiáltja Gundibart ragyogó arccal, s nyakamba borulva, rám fogja, hogy én vagyok az ö Cirillje, — a kiről tudtam ugyan, hogy Morvaországnak patronusa, de nem tudom, hogy valaha valakinek szerelmesleveleket irt volna. — Ha akarod, Írjunk egyet azonnal. El volt bűvölve. Rohamosan húz ki egy fiókot, és kiömleszti annak tartalmát. — Válaszsz ezek közül! Behunyt szemmel nyúlok a garmadába. Egy iv papírra esik a sor. . . . No, még ilyent magam emberségéből nem irtam sem az előtt sem azután. Volt abban nap, hold, csillag, üstökös; — rózsa, nefelejts, ibolya, napraforgó; — hattyú, gerle, fülemüle, sárgarigó; — hiéna, őz ; oroszlán, rhinoceros. Lefordítom, leirom, s felolvasom neki. Ismét nyakamba borúi, s örömében elsirja magát. ... Én nem is tudom, hogyan bir az ember ennyire megkeseredni. Nekem még soha sem sikerült!------Ez időtől irtam leveleit Tusneldához, és olvastam leveleit Tusneldától. Ó riási szerelem volt az ! Tusnelda fogadta, hogy ha Gundibart, hold volna, ő valósággal holdkórossá lenne. Gundibart a maga részéről esküszik, hogy ő pedig ha Tusnelda Samummá változnék, ezer örömmel testálna lehelete alatt. Tusnelda vágyik a sírba, mely eltemetett szerelmét rózsatö alakjában fogja produkálni. Gundibart óhajt élni, hogy férfiasán megküzdve a szenvedés monstrumával, diadalkoszorúit Tusnelda cipői alá rakhassa. Majd nevezi magát fának, melynek gyökereit vakand marcangolja, törzsét vadak tépik, leveleit cerebogár pusztítja, koronáját vihar tépi, s mely ennyi gyötrelem alatt már-már haldoklik, de Tusnelda nap-szemének egy millimeter boszszuságú sugárától újra haj tana, újra zöldülne. Erre Tusnelda azzal felel, hogy ő meg egy kopár sziklatetön egyedül álló hervadó virág (persze a 8 testvért ignorálta a nagy szerelem) és reménykedik, hogy ha Gundibartot oda plántálná a sors, Eliziummá változnék a sivár mészkő, és ö bizonyára meghalna a boldogság miatt. Nem emlékszem, hogy életemben nagyobbat nevettem volna, mint ezen passzusnál. (Folytatjuk.) *
