Eger - hetilap, 1876
1876-06-22 / 25. szám
195 f'ökép a légző ég emésztő szervek hurofog ég lnbos bánalmai képezték a legközönségesebbel) előforduló kóralakokat. Értekezés tartatott : 3- és pedig 1. Horváth Zs. tágtárs úr értekezett 1875. szept. ű-án ; értekezésének cime: „Az éleny befolyása az állati testre.11 2. Ugyancsak Horváth tagtárs úr 1875. május 24-én „A bullaégetés ellen1' ciuúi értekezletét olvasta föl. 3. Dr. Kösztler „Egészségügyi vázlatok az iskola köréből" cimii értekezést olvasott 1875. aug. 2-án. Rendkívüli gyűlés tartatott 2, igazgatótanácsi szintén 2. Szaklapjaink, folyóirataink ez évben voltak: Wiener med. Wochenschrift; Wiener Kiinik, Med. et Cbir. Rundschau ; Orvosi Hetilap, Gyógyászat; Gyógyszerészi Hetilap, Oest. pharm. Zeitung, Közegészségi Lapok, valamint az Orvosi könyvkiadó társulat részéről 1875/6 évre szóló könyvilletmények. Szaporodott könyv és irattárunk Dr. Cseh Károly „Borszék monograpkiája“ cimü müvével, melyet az Egyletnek Dr. Szőllőssy ügyfél úr adományozott,továbbá az egyes hónapokról íöt. Hováth Zs. tagtárs ár által összeállított s az egyletnek havonként beküldött meteorologiai följegyzések, valamint a helybeli irgalmas renditek vezetése alatt álló kórházi betegekről. a kórházi főorvos Dr. Mestrics Caesar tagtárs úr által ha- vonkint beküldött jelentések. A múlt évi nagygyűlés határozata értelmében boldogált elnökünk Dr. Dobráuyi Ignác arcképe, az egylet részére Horváth Zs. tagtárs ár által megszereztetett és a gyűlés-teremben kiíüggesz- tetett. Pénztátunk állapotáról a pénztárnok tesz előterjesztést. Nem hagyhatom végül emlités nélkül,hogy szeretett elr ükünknek, Dr Scbörfcei ger Soma úrnak, a bavi gyűlésekben fai ásított fáiadbat'an tuzgaln a, pártatlan szakavatott vezetése, higgadt és pontos eljárásáért, főt. Horváth Zs. az egylet iránt tanúsított áldozatkészségéért. s a;on meleg érdeklődésért,melylyel az egylet ügyei iránt mindéikor viseltetett s neki, valaniint Dr. Szentkirályi tagtárs árnak is azon bőkezűségért, mely az „Évkönyv" megjelenését lehetővé tette legmélyebb elismerésemet és köszön etemet az egylet nevében ne nyilvánítsam. Ez volna t. Nagygyli’és, vázlata egyleti életűnknek a lefolyt év alatt, s csak azon óhajomnak vagyok bátor még kifejezést adni, hogy egyetértés, kitartó n unkásság vezérelje az ezen tisztelt egylet tagjait, hogy igy mindinkább előre haladva, a közös cél „az egylet fölvirágzása" miiéi biztosabban elérhető legyen! Kelt Egeiben 1876. május 29-én. Dr. Kösztler titkár. Heti szemle. Képviselőházunk e hét elején fejezte be j elen ülésszakát s kö- rüibelöl szept. végéig fog szünetelni. Hir szerint Perczel igazságügyéi- közelebbről állomásától meg- vál, s helyét a ministeri széken, állítólag Szilágyi Dezső orsz. képviselő fogja elfoglalni. Az uj közigazgatási törvény közelebbi életbeléptetésével a főispánok sorában is jelentékeny személyváltozások fognak végbe menni. Királyunk ö felsége az orosz cárral hir szerint jul. 8 — 9-én fog találkozni Reichstadtban. Vilmos porosz császárral pedig valószínűleg Ischlben lesz találkozása. Az uralkodók e találkozásához az európai béke újabb biztosítékainak reményét kötik a lapok. Rudolf korona örökös ö a fensége a II. sz. bajor vértesezred tulajdonosává neveztetett ki. Konstantinápolyban, a múlt Léten ismét egy megdöbbentő s nagy politikai horderejű esemény ment végbe. Az otfomán ministerek egy estve együtt tanácskoztak Midhat pasa palotájában, midőn egyszerre Hassan net ü fiatal őrnagy, a tanácskozók közé rohant, s revolverét kivonva, e szavakkal: „Mondtam neked, hogy szultánomért bosíút fogok állaci! íme a boszú!“ Hussein Avnira rohant, s azt egy lövéssel földre terité. A teremben levőket iszonyú rémület fogta el s mindenki menekülni akart. Midbat pasa első futott el. Csak Rasid pasa nem rettent meg s a gyilkost hátulról megragadva, igyekezett fegyverétől megfosztani. Hassan a küzdelemben még néhányszor lőtt, egyik golyója Kaiszerli ministert megse- besité, más kettővel pedig a berohanó cselédség s őrök közöl ketcsapva, s ha mozgásában társa által nem korlátoztatik, alkalmasint keskeny lett volna neki az utca. Kétséget sem szenvedett, hogy takarosán „be volt állítva." — Ne kiabálj Sanyi! — csititá társa. — Mi-mi, mit? — ordított Sanyika, —^ nekem nem pa-pa-a- rancsol senki. Én gyiák vagyok aki áldója ! Éji muzsikát adokTVIa- ma-maris-riskának !" Az ékes monológnak még hosszabb folytatása is volt; de miután a sallangosabb kifejezések, melyek Sándor urfi ajkairól folyékonyabban peregtek le, mint a „colloquium", még az akadémia „nagy szótárában1' sem találhatók föl, — kimentek emlékezetemből. Szép csöndesen félrevonultam. Az ékes csoport elhaladt mellettem. Tovább akarék menni utamon, — de hiába, a kíváncsiság nem csak a hölgyek erénye, hanem a férfiaké is. Tisztes távolban utánok merdegéltem. Csakhamar betértek a „Mákvirág“-utcába s azon haladtak fölfelé. Az utca fölső végén balra kanyarodtak, s néhány lépés után megállapodtak egy kis ház előtt egy nagy házzal szemben. Sándor urfi barsányhangon osztá ki parancsait, tudatni akarván, hogy: „Én vagyok itt, aki vagyok, aki lelke van! — Pista pajtás! Kecske-láb!" A parancsnak pedig, melyet Sanyi urfi hűséges cimborájához intézett, nagyon fontos jelentősége vala. A cimbalmos ugyanis nem tudván szerszámát hová helyezni, Pista cimbora, bogy a potyamulatságot meghálálja, készséggel vállalkozott „Kecskelábnak.“ — Letopott négykézláb, kifeszitette hátgerincét, s e rögtönzött élő asztalosa helyeztetett el a cimbalom. En egy sötét sarokba húzódva, hallgatag, kiváncsi szemlélője valék az érdekes jelenetnek. Az éji zene elkezdődött. Pista pajtás, a „Kecskeláb", csak úgy nyögött a hatalmasan vert cimbalom súlya alatt. A klárinétos sipított irgalmatlanul. S ha igaz., hogy a ham- melni pikulás, 1284-ben, sipja hangjaival az egész város egereit s patkányait elcsalta magával: nincs kétségem benne, bogy e „zen- gedezö szép sípszóra11 valamennyi patkány és egér eszeveszetten futott ki az utcából. A králinétosnak pompásan secundált ékes vonításával a szomszédban egy pár — kutya. De az egész serenádnak az volt a legérzékenyebb része, midőn Sanyi lovag repedt fazék-hangjaival bele-bele kurjantott a zenébe, hogy a falak is megrázkódtak belé. Piros bort ittam az este Ragyogó csillagom galambom, Még sem vagyok részeg tőle Ragyogó csillagom galambom. — Nem ám ! — nyögte Pista a cimbalom alatt. — Ácsi! — förmedt Sándor urfi a bandára, mely azonnal elhagyta a zenét, — Paki ! ide húzd a fülembe, e! azt a nótát hogy: Kinek regreeéro — Kinek regrecéroz — Nyi muszáj, nyi muhuszáj ! A banda húzta. Sándor ordított torka szakadtából, s hogy a cintányér se hiányozzék, hatalmas csattogtatással verte a két első lába prácliját egymáshoz. Azután elke«dett táncolni, rettentöképen rugdalván hátulsó lábaival a ház oldalát. Közbe-közbe rettentőket kurjantott. „Gyere ki te Longinus! te póklábú Hanzi !" Hogy e megtisztelő fölhívás kihez volt intézve, máig sem tudhattam ki. Mindezt pedig a megtisztelt kisasszonynak — Mariskának, vagy kinek, — méginkább pedig a csöndes nyugalmukból fölzavart utcabeli lakosok nagy gyönyörűségére. Sok érdekes koncertről olvastam már, s magam is hallottam eleget életemben. Az öreg Nagy Frigyes kiváló gyönyörűséget talált hat fa- g ó t o s koncertjében. Tudva van, hogy a bécsi török követnek legjobban tetszett, mikor a zenekar hangolt. Volt idő, mikor a legdivatosabb, legszivrebatóbb hangszer volt a — doromb. Budapesten egykor, komoly zeneművész öreg urak adták elé Romberg nevezetes „Gyermek-simfóniáját." A közönség jobbra- balra diilt kacagtában. Előadás után a pincérek mosolyogva mute-