Eger - hetilap, 1876
1876-05-25 / 21. szám
163 Közegészségügyünk. Az „Eger“ múlt évi 25. számában egy figyelemre méltó közlemény jelent meg, mely szerint a nép alsóbb rétegeiben, a csecsemők és kisdedek közt megdöbbentő mérvben eléforduló halálozás egyik főokaul a fejér mákhéjfözetnek alkalmazása lön igen alaposan föl- tünteíve, s egyszersmind nagy fontosságú fölhívás intéztetelt az illetékes közegek- és hatóságokhoz e veszélyes visszaélés szigorú s erélyes megszüntetése tárgyában. E kérdésben aztán, nyomon, még e lapok u. a. évi folyamának 27. számában e sorok Írója is felszólalván, azóta folyvást figyelemmel kisérte, vájjon e felszólalásoknak a hatóságok részéröl, célravezető intézkedések s üdvös rendszabályok által lesz e óhajtott sü- kere? De haszta'an, mert ez ügyben, legalább tudtunkkal, épen semmi sem történt, s felszólalásaink a pusztában kiáltó szavaként hangzottak el. Úgy látszik tehát, hogy valamint emez, úgy egyéb közegészségi kérdésekben is a kellő intézkedéseket, legalább egyelőre még folyvást a pium desideriumok soréba kell odáznunk, mind addig, mig az oly rég óhajtott közegészségi törvény végre valahára majd csak megszülemlik ; s akkor talán reményünk lehet hazánk közegészségi állapotainak kedvezőbb fordulatára, ha t. i. e sok vajúdás után megszületendő törvény is, mint sok egyéb , Írott malaszt nem marad. De mig ez megtörténhetik, azon meggyőződésben vagyok, miként addig is hazánk és nemzetünk iránti szent kötelességök az e téren hivatottaknak minden alkalmat megragadni, hogy közegész ségügyünk terén a létező legfenyegetőbb, legveszélyesebb, s igy ba- laszthatlan orvoslást igénylő bajokra s visszaélésekre rámutassanak, s azok gyökeres és gyors orvoslását minden lépten-r.yomon s alkalommal sürgessék. Alulirt, hosszas orvosi gyakorlata folytán szerzett tapasztalatainak alapján, a létező közegészségi főbb bajok alapjait az alább következő pontokban foglalja össze, s hivja fel azok ellenében szigorú intézkedéstételre a közfigyelmet azon erős meggyőződésben, hogy az e nemű sükeresen foganatositandó intézkedések mig egy részt aggasztó közegészségi állapotainkban is gyökeres javulást idéznének elő: úgy másrészt a váratlanul beköszöntő járványok terjedése is nagy mértékben lenne azok által akadályozva. Kétségtelenül hatalmas tényezőül járulna ezekhez, ha az orvosok, hivatásuk magasztosabb eszméitől áthatva, nem vonakodnának a fáradságtól, hogy a népet idönkint, alkalmilag, nyilvános előadások által közegészségi teendőinek főbb vonásai- s alapelveivel ok- és népszerű módon megismertetnék. Az ily hasznos értekezletek, felolvasások napjainkban nem tartoznak az ujdoságok közé. Ennek szükségessége ellenében nem hivatkozhatunk ama körülményre, hogy mindezekről alkalmas és népszerű könyvek elég fölvilágositást nyújtanak, miután tudjuk, hogy a nép zöme, egyrészt tájékozatlanság, másrészt gyakorlatlanság miatt, azok megszerzésére s olvasására csak kevés alkalommal rendelkezik. De tudjuk azt is, hogy a szóbeli előadás sokkal tartósabb és gyökeresebb benyomást, szokott a lélek-és kedélyben előidézni, mint az olvasás. Kétségtelen az is, hogy józan népünk a jó és hasznos iránt, főleg ha anyagi áldozattal nem jár, elég fogékonysággal s annak követésére jó akarattal bir, csak értelmes vezetője legyen. De más részt, ha a törvény kötelező erőt használ az állam egyéb érdekeinek s javának keresztülvitelében, úgy, ha másként nem, némi módozatok s áldozatok mellett, ez ügyben is lehetne kötelezettséggel kapcsolatba hozni az alsóbb néposztály fölvilágositását, mert csak ez utón számolhat az állam ép, egészséges munkaerőkre; — s mert ha az állam követelményei a nép minden rétegeire kiterjednek, úgy viszont az állam minden nép osztálya joggal megkívánja legszentebb érdekeinek kellő országos gondozását. A közegészség föntartása, s gyökeres javítása érdekében, tekintettel az e részben fölmérülhetö bűnügyek gondos szemmeltar- tására s földerithetésére nézve is, legelső sorban a következő pontok igénylik a legsürgősb intézkedéseket : 1. A kontár orvoslók és kuruzslók szigorú eltiltása, s a szükség szerint megfenyitése, s minden erre vonatkozó kormányrendeletek erélyes és gyors foganatosítása. Ide tartozik a tanulatlan pór szülécznők ténykedésének szoros eltiltása is. Bízvást állíthatjuk, hogy egy-egy járványos betegség idönkint nem tesz oly pusztítást népünkben, mint minőt e babonás, lelkiismeretlen kuruzslók s paraszt bábák előidéznek. 2. Tapasztalás bizonyítja, hogy, főleg a községekben, kellő és pontos ellenőrzés hiányában a lelketlen székbérlők többnyire olcsón szerzett beteges marhákat vágnak le ; mely körülmény, hogy menynyi bajnak, betegségnek, ragálynak kutforrása: ugv hiszem, fölösleges bővebben taglalnom. Másodsorban tehát mindjárt a községi vágóhidakra való, szigorú fe'elösség terhe alatt álló községelüljárói fölügyeletnek erélyes elrendelése s foganatositása a legfőbb egészségügyi teendő. Ide tartozik egyszersmind szigorú eltiltása annak, hogy a községekben idöszakonkint szórványosan eléforduló úgymint a foiró égöv alatt. A ragadozó madarakat védi a természet gardagtollazat által a nagy hőveszteség ellen, azok a sziklák magaslatain laknak, bol a körlég ritkább, a légnyomás csekélyebb, s ezéit kevesebb élenyt is emésztenek föl, máskép ezeknek is több állat esnék áldozatul. A dél lakói p. o. Nápoly- vagy Siciliában, kik meleg és ritkább léget szirak te, sokkal kevesebb szénenytartalmú étkekre szoiulnak, mint az észak lakói, mi több a széneny-dús étkek használata, ha igen mértékletlen, ártalmas, sőt ha annyi, hogy azokat a beszitt éleny mennyisége nem képes szénsavvá változtatni: akkor veszélyes balmazata származik a szénenynek a test egyes részeiben, főleg a májban és az úgynevezett széneny-betegséget okozza, mely nálunk is főleg nyáron nagyobb mozgás hiányában dús táplálkozás mellett, tehát az éleny hiánya miatt sokszor előfordul. A természet mély bölcsesége mily szépen rendezte be, bogy a dél és északiak ételei egyenlő Fuly mellett széneny-tartalomra egymástól különböznek. így a dél lakóinak gyümölcseiben 12% széneny van, mig a szalonnában, balzsirban 66—70% széneny találkozik. Ebből látható, hogy az olasznak és arabnak nem nagy mesterség mértékletesen élni; az egyenlítő alatt könnyű az éhséget hosszabb ideig elviselni ; de a hideg vidékeken a hideg és éhség a testet csakhamar megrongálja. — Szolgáljon például a következő itt is számokbanf: az éjszaki vidékeken a környező lég foka 40—50% alacsonyabban áll, mint a testé; a déli tájakon ellenben pl. Palermóban a körlég melegének foka majd akkora, mint a testé. Mily nagy ott, mily csekély itt a hőveszteség!— Az angol hazájában megszokta zsiros tápláló ételét, de Jamaikában fájdalommal szemléli étvágyának ttt- nedezését. A mondottakból világosan látható tehát, hogy az éjszak azon lakói, kiknek emésztési szerveik igen elgyöngültek, miért mennek le délfelé és itt az éghajlat szerint mértékletesen élvezvén az ételeket, felüdülnek. Ezekből látható továbbá elég világosan, miért megy a gyöngélkedő sokszor melegebb tájakra, hogy ott kevesebb élenynyel és igy kevesebb étellel táplálkozzék. Ezekből megérthetjük, miért van kénytetve az orvos patiensét üde lég élvezetére, mért kell táplálékra, fürdőre utalni. Vannak egyes betegségek, melyekben nem assimiláió anyagok képződnek és ezeket, mint ilyeneket a testből el kell távolítani és erre sokszor elég az ételek élvezetétől való visszatartás; mert az éleny behatolván a testbe, ott minden anyaggal egyesül, ha tevékenységének ellen nem állhat, mely ellenszegülés az élettelen szerves productumokuál viz jelenlétében is 0° hő fölött nem is történik. E lélekzési folyamat tökéletesen tisztán áll előttünk, akár az ember, akár az állatoknál. A lékzési mozgások változatlanok, azért Lavoisier szerint 65 lat = 1.13 kgr élenyt veszünk föl naponként, 742 font vagyis 415.52 kgrot evenkint, és ez bizonyos mennyiségű szénenyt és könenyt von el a testtől és evvel a test súlyából vészit. Ez észlelhető a test zsiradékénak fogyasztásán, mert habár az elvesztett zsiradék a kiürülésekben nem is látható, de bizonyos, hogy a széneny és köneny egyesülve élenynyel a bőrön, tüdőn ntat tör magának. így a téli alvóknál majd minden báj elvész. 100 sulyrész zsiradék tartalmaz magában 78.7 C. 11.8 H. és 9.40 0. és ez épen alkalmas a szervezetbe tóduló éleny hatását elfogadni. Liebig mondja : egy beteg, ki nem tudott nyelni, egy hó alatt 560 kgt vesztett súlyából; egy hizlalt sertés 160 napig maradt táplálék nélkül és súlyából 67’20 kgr. vesztett. Ha valamely állati testben a háj fel van emésztve és a táplálék-nélkülözés tovább is tart, lassan-lassan a test minden részét megtámadja az éleny, az izmok elgyöngülnek és rugalmasságukat elvesztik. Ha a test még ekkor sem kap táplálékot, ekkor a velő sub8tantiája ki van téve az éleny megtámadásának és az örliltségi rohamok állanak be, és végre a halál ; azaz: az éleDy-árnak nem áll ellen semmi a szervezetben, és a test minden része ezen behatás alatt szétromboltatik. Az éhség által elhaltaknál csont, bőr és ideg marad. *
