Eger - hetilap, 1876
1876-05-25 / 21. szám
XV. éY-folyani. 21. szám. 1876. májns 25 én. Előfizetési di] : Egész évre . Félévre . . Negyed évre . Egy hónapra Egyes szám . 5 ft — kr. . 2 ft 50 kr. . 1 ft 30 kr. . - 45 kr. - 12 kr. Hirdetésekért; minden 3 hasábzott petit sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstül 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 15 kr fizettetik. Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön. Kiadó hivatal : a Ijeenmi nyomda. Előfizetéseket elfogad : a szerkesztőség (Széchenyi-utca zsebközben 24. sz.) és Szolcsányi Gy. könyvkereskedése (Alapítványi uj ház a lyceum átellenében) s minden k. postahivatal. Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő: egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr Nézetek tanügyi viszonyaink körül. (Vége.) Az egri közösiskolák fölösleges, szükségtelen voltát több ízben belátták már városunk komolyabban gondolkodó íéifiai, s volt is párszor más tanakodás tárgya, hogy azok megszüntettessenek, s az azokra forditott költség a tanügy javára más irányban Laszno- sittassék. De biz e jó szándék, nem tudjuk, minő incidensek miatt, mindig megdőlt. On dit után Írjuk, hogy ez ügy az egri képviselet vezér-férfiai között is meg lön beszélve s elhatározva. Később azonban az ó-casinói úgynevezett „skupstinában“ (értsd : politizálni szerető békés, higgadt úri emberek esti cercle-je, a kandalló-szobában) egy fontolva haladó úri ember azt találta nagy bölcsen mondani: hogy a már áltatok megalkotott közös iskolák megszüntetése által mégiscsak nagy szégyen érné Eger városát (!). S ime ! e jó ár bölcsesége ekkor is véget vetett az okos tervnek! És pedig mily rendkivüli kárára Egernek ! Azt hiszem, nem követek el indiscretiót, ha elmondom ama nevezetes körülményt, melyet, mint e kérdéssel szorosan összefüggőt, épen e cikksorozatom folyamában, e lapok t. szerkesztőjétől hallottam. Az eset e következő : Közelálló, s hitelesen éitesült férfiak beszélték : hogy a bol- dogemlékti érsek, a nagynevű Bartakovics Béla, hallván, hogy a város polgárai, a közös iskolák megszüntetésével, reáliskolát akarnak Egerben létesíteni, negyven ezer forintot tartott készen asztaltiókjában e célra, várván a kedvező alkalmat, midőn azt a városnak átadhatja ! A skup8tinabeli ur bölcsesége tehát ekkor csak 40,000 forinttól fosztotta meg a várost, mely összeggel a reáliskolát tisztességesen be lehetett vala rendezni! A nagylelkű érsek hasztalan várt a kedvező alkalomra. Egykor egy szegeuyebb lelkész ment hozzá, kit ép akkor nevezett ki egy jobb beneficiumra. „Tudom, hogy nincs pénzed — szólt a jó lelkű agg főpásztor a lelkészhez. — íme, — folytatá, fiókját kihúzva, — itt hever ez a péuz, az egri reáliskolára. De hát — s mit én tudom, — nem kell nekik. Nesze belőle egy pár foint. A többinek is majd csak akad gazdája !“ Az egri közös iskolák föntartására a következő jövedelmi forrás szolgál : 1) Az 5°/0 iskolai adóból a községi iskolákra vallott quóta ; — 2) A Lancelotti-féle, úgynevezett „húsos bódék“ évi jövedelme. Ez utóbbi teszen évenkint átlag 2000 forintot, mig a kerek összegben 4600 forintra tehető 5%-os isk. adóból a községi iskolák javára tényleg mintegy 3200—3400 frt irányozható elő, s igy a községi iskolák föntartására forditott évi összeg az 5000 forintot haladja ! Tegyük fel, hogy Eger város polgársága a közös iskolának, városunk viszonyait tekintve, teljesen céltalan, fölösleges, haszontalan, sőt a közoktatás süketére nézve hátrányos intézményét feladni hajlandó, s ez esetben az 5% isk. adó teljesen a felekezeti iskolák javára jut, mig a város kimondja, hogy az úgynevezett „húsos bó- déku jövedelmét a reáliskola föntartására kiváuja fordítani: lelkem erős meggyőződése, hogy ez esetben Eger város lelkes főpapsága, nemcsak szívesen járulna annyi áldozattal az egri reáliskola létesítéséhez, mint mennyi összeget e lépés folytán a felekezeti népoktatás ügye nyer, de síit azt hiszem, hogy oly nevezetes áldozatkészséget fogna ez ügyben tanúsítani naelylyel maga iráut a várost örök hálára kötelezné. íme : ezek az egri reáliskolára vonatkozó igénytelen nézeteim. Semmi sem kell hozzá, csak egy kis higgadt megfontolás, józan belátás, az álszemérem levetközése, szilárd elhatározás, — sa dolog egyszerű könnyűséggel keresztülvihető. Könnyebben mint gondolnék, — s ezt nem volna nehéz beigazolni, ha itt ez úttal a részletekre is kiterje8zkedhetném. De cikkem már úgyis tulhosszura nyúlt, s a részletekkel nem akarok a t. olvasónak terhére lenni. Nem tudom azonban megtagadni magamtól, hogy egy idevágó kérdésről még pár szóval ne emlékezzem. Ez a reáliskola helyiségének kérdése. Azt hiszem, az általános gondolkodás ugyanazon eszméjével találkozom, midőn kijelentem, hogy az egri reáliskola legalkalmasabb helyiségének a Széchenyi utcán a város tulajdonát képező, s a Hartlí'éle ház tőszomszédságában nem rég épült egyemeletes házat tartom. Tartom pedig azért, mert a) a város közepén, a főutcán fekszik ; b) mert tágas udvarhelyiséggel birván, a tanoda belterji fejlődéséhez képest külterjileg is kényelmesen növekhetik ; c) mert eléggé díszes külseje is megfelelne ez újabb céljának. A jövedelem, mit a város ez épületből nyer, a többi e célra szánt alapokból lenne hely- repótolandó. Egyébiránt ugy vélem, hogy ha a reáliskola létrehozása csakugyan elhatározott szándéka, komoly akarata volna városunk po'gárságának : a kivitelre s az egyes részletekre nézve e lapok szerkesztője, mint szakférfiú, szolgálhatna a szükséges útbaigazításokkal. Egy iparos polgár. Eger, máj. hó 21-én. Temetésről jövünk ! Egy önmagával meghasonlott és harcra kelt, a szó szoros értelmében reményteljes s becsületes ifjúban a szellem eltévedésének és az életuntságnak ismét egy véres áldozatát kísértük oda, hol minden meghasonlás megszűnik, ho! a kedélyviharok örökre iecsillapulnak. Azt mondja a boldogtalan áldozat szülőihez intézett végbúcsújában, hogy „életét megunta.1 Álljunk meg, ifjú barátim, e kétségbe ejtő mentség keserű szavainál. A szellem törpeségén és az akarat fértiatlanságán kivül még egy nagy és igen nyomatékos tanulság is rejlik e verrel pecsételt mentegetőzésben. Eszméljetek, — kérlek — és legyetek résen a korán támadó, s hamar eltűnő remények kísérteiének, a lángoló, de tárgyát nem lelő indulatok viharának, e sivatag jelen és sikertelen jövő gyötré- sének ellenében. Éveitek száma napról napra növekedik, s most int az idő, melyből egy percet is elveszteni kipótolbatlan veszteség, hogy azokra nézve, miket majd a tapasztalás rögös vagy rózsás pályátokra gör- dit, akaratotokat szilárdítsátok, kedélyeteket és jellemeteket edzé- tek, nehogy a megpróbáltatás nehéz órájában a kiábrándulás fellegei vészhozó villámokkal cikázzanak kedélyetekben és értelmetek fölött. A csalatkozásoknak egész özöne hullámzik jövötök felé; — s a munka sikerét a legerősebb akarat sem biztosíthatja, Icgfilobb kisebb nagyobb mértékben kikényszeritheti. — Az atyai ház körén túl is, gondok, küzdelmek és csalódások leselkednek rátok, melyek elszomoritóan tanítanak majd meg benneteket, mikép a munkások érdemét, éppen ugy, mint a könyörületességét, s a jótéteményét, nemcsak a siker, hanem különösen a jó szándékról s becsületesen végzett munkáról számadó öntudat fokmérlegezi. — Tapasztalni fogjátok, hogy mások közönye vagy csökönyössége a kitartó munka sikerét is már csirájában elsorvasztja ; hogy a kajánság, a nemte-
